A válság legnagyobb vesztesei a romák lehetnek

Érdekes megnézni az unió, illetve az állam által támogatott programok eredményeit, ezeken belül is izgalmas a 2007-ben indult Roma Integráció Évtizede Program, hiszen erre is több milliárdot fordított a kormány. Sajnos azonban nem sok változást lehet tapasztalni - ebben a szakemberek és az utca népe is egyetért. Pedig valóban elköltötték ezeket a hatalmas összegeket a romák integrációjára, munkaerő-piaci esélyeik növelésére, szociális helyzetük és iskolázottságuk javítására. És most itt a válság is, amely a hátrányos helyzetű térségeket még inkább a tönk szélére sodorja, nem beszélve a romákról, akik eddig is alig kaptak munkát - de most már munka sincs.

A romák kilátástalan foglalkoztatási esélyeinek okairól már eltérő véleményeket lehet hallani, hiszen egészen más oldalról nézi ezt a problémakört egy szociológus, egy esélyegyenlőségi szakember, egy roma alapítvány munkatársa, illetve a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM). Indoklások következnek.

Roma munkavállalók: nyíltan elutasítva

Kutatások szerint idehaza mindig és minden antidiszkriminációs erőfeszítés dacára a romák a leginkább elutasított csoport, főleg vidéken. Két vélekedés veszélyesen hozzákapcsolódott a romákhoz: az egyik a parazitizmus, vagyis hogy ők segélyekből élnek, nem dolgoznak, csak élősködnek a társadalmon. A másik a kriminalitás, a magyarok csaknem kétharmada szerint ugyanis a cigányok "vérükben, génjeikben hordozzák" a bűnözésre való hajlamot - írta korábban a HVG.

"Építőipari munkára keresünk segédmunkást. Kizárólag fehérek jelentkezését várjuk" - jelent meg egy álláshirdetésben, melyet a Pályacsúcs Magazin idéz. A nyíltan diszkriminatív álláskiírást azonban nem tudták tetten érni az érintettek, ugyanis mire bejelentették a Nemzeti és Kisebbségi Etnikai Jogvédő Irodánál, az interneten már hűlt helyét sem találták a hirdetésnek. A cégek egyébként általában nem vállalják be ilyen nyíltan a hátrányos megkülönböztetést, ennél taktikusabban próbálják meg kiszűrni a számukra nem szimpatikus - főként a roma származású állást kereső nőket - erősítette meg mindezt a Tárki szociológusa, Simonovits Bori is egy napilapnak.

A társadalomkutató intézet szeptemberre elkészülő diszkriminációkutatása kapcsán 2009 januárja és júniusa között több ezer álláshirdetést monitorozott Budapest és Nyíregyháza vonzáskörzetében. A kutatás célja annak megállapítása, mennyire diszkriminatívak a munkaadók ezekkel a hátrányosnak tartott álláskeresői rétegekkel. A kutatás részeredményei máris árulkodók: a roma pályázókat rendre visszautasítják, 20-30 százalékkal csekélyebb eséllyel indulnak egy-egy állásért, mint a nem roma jelentkezők. "De ugye nem baj, hogy roma vagyok?" - kérdés kapcsán ugyanis a cégek nagy része egyből behúzza a kéziféket. Egyes cégek egész egyszerűen csak annyit mondanak, sajnos már betelt az állás, amiről később bebizonyosodik, hogy nem igaz.

A "sokszínű munkahely" csak külsőség

Ezeket az észrevételeket támasztja alá a munkahelyi esélyegyenlőségről 2009 áprilisában készített országos benchmark felmérés is. A kutatást készítő mtd Tanácsadói Közösség megállapította, hogy a foglalkoztatottak etnikai hovatartozása, nemzetisége, megváltozott munkaképessége, fogyatékossága, eltérő szexuális orientációja, kistérségi lakóhelye alapján csak a szervezetek "kisebbsége" nevezhető sokszínűnek. Az előfordulási gyakoriságban a drámai csökkenés a romák csoportjánál kezdődik, akiknél a szervezetek negyede jelezte foglalkoztatásukat.

Nem alkalmazzák a romákat

A szervezet mérete és nemzetisége jelentős hatással van a romáknál foglalkoztatási esélyükre. A romákat foglalkoztató szervezetek fele ugyanis 500 főnél nagyobb munkáltató. A kisvállalkozásoknak csak a 12 százaléka jelezte, hogy alkalmazza őket. A magyar és külföldi szervezetek egyforma arányban jelezték a romák foglalkoztatását (41 és 42 százalék), de ez azt jelenti, hogy a külföldi szervezeteknél (amely a minta csupán egyharmadát tette ki) nagyobb eséllyel találnak állást a romák, mint a magyar munkáltatóknál. A többi csoporttal ellentétben a romákat foglalkoztató munkáltatók többsége nem a szolgáltatói szektorhoz tartozik, hanem az iparhoz (57 százalék) és alkalmazzák őket a fémalapanyag, fémfeldolgozási termék gyártásánál, az elektronikaiparban, a kereskedelemben, járműiparban, és a vegyi anyag, gumi, műanyagtermék gyártásánál - állapította meg az mtd Tanácsadói Közösség kutatása. Bár a felmérés arra nem tért ki, hogy miért vagy miért nem foglalkoztatnak egy adott csoporthoz tartozót. Ám a kutatást vezető Dr. Tardos Katalin esélyegyenlőségi szakember szerint feltételezhető, hogy a kisvállalkozásoknál sokkal inkább informális csatornákon zajlik a toborzás és kiválasztás folyamata, így a döntéshozó személyes meggyőződései, értékei, adott esetben előítéletei nagyobb teret kaphatnak, mint egy formalizáltabb toborzási és kiválasztási folyamat során.

A gazdasági válság legnagyobb vesztesei a romák lehetnek

Tardos Katalin úgy véli, valószínűsíthető, hogy a növekvő számú munkanélküliség a romákat is jelentősen érinti. Itt a speciálisan az építőipari beruházások visszaesésére vagy az iparban - sokszor munkaerő-kölcsönzéssel - foglalkoztatott alacsony képzettségűek iránti kereslet csökkenésére kell gondolni, ezek a jelenségek ugyanis biztosan kiemelten érintik a romákat. A szakember fontos kutatási kérdésnek tartja, hogy a jelenlegi gazdasági válság a húsz évvel ezelőtti mértékű munkaerő-piaci átstrukturálódással fog-e járni, mely folyamatról lehet tudni, hogy egyik nagy vesztesei a romák voltak.

Az integráció legfőbb problémái

Az SZMM úgy tájékoztatott, hogy a romák integrációjának legfőbb problémái: az alacsony szintű iskolázottság, területi eloszlás, diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés. Ezt említette meg a Cserehát belső részére fókuszáló Rom Som Alapítvány munkatársa is. Bohn Katalin szerint az ott élő romák (az alapítvány által ellátott 10 községben lakó 1500 fő)iskolázatlansága a legnagyobb arányú az országban, a helyi roma lakosok felének még általános iskolai végzettsége sincs, szakmával 10 százalék, érettségivel mindössze 0,2 százalék rendelkezik. Bohn Katalin kiemelte: ebben a térségben távmunkára, ingázásra alig van mód, mivel a számukra elérhető bérek nem fedezik a bejárást, vagy a szállásköltségeket, a munkáltatók pedig nem fizetik meg. Így marad az otthoni alkalmi munka és a szociális ellátás. Érzékelhetően romlott az elmúlt évekhez képest a helyzetük. Korábban még voltak térségi fejlesztések, beutazási lehetőségek, mára ezek megszűntek.



Az alapítvány munkatársa határozattan visszautasította azt a feltételezést, amely szerint a roma kultúra jelentős hatással van a munkaerő-piaci helyzetre. Bohn Katalin úgy véli, Csereháton a cigány nők azért nem mennek el dolgozni, mert nincsenek gyermekellátó intézmények és munkalehetőségek.

Hiányzik az információ és az állami ösztönzés

Az mtd Tanácsadói Közösség kutatása szerint az esélyegyenlőség fejlesztésének leggyakrabban említett akadálya a megfelelő információ és állami ösztönzők hiánya. Emellett a közvetlen üzleti érdek hiányát jelölte meg az esélyegyenlőség fejlesztésének gátjaként a szervezetek egyharmada. Szintén közel egyharmados arányban szerepelt az akadályok között a vezetők ellenállása és a belső források hiánya.

Az állam igyekszik ösztönözni a vállalatokat hátrányos helyzetűek, illetve romák alkalmazására. A Rom Som Alapítvány szerint azonban nem eléggé. Az alapítvány munkatársa szerint ugyanis semmiféle előrelépést nem érzékeltek ezen ösztönzők által, hiszen ezzel nem lesz több munkalehetőség.

"Nem lehet mindent előítélet kérdésként kezelni!"

Krekó Péter, a Political Capital vezető elemzője úgy nyilatkozott korábban a HVG-nek: "Észre kell venni, hogy a rendszerváltás óta forint tízmilliárdok mentek a roma integrációra állami és önkormányzati szinten, de ennek hatásait - mint ahogyan azt az ÁSZ is megállapította - egyáltalán nem láthatjuk. Vagyis a romák problémáira senkinek nem sikerült eddig megoldást találnia, s ennek a rendszernek részei a roma érdekvédők is. A romák változatlan helyzetére, így saját kudarcaikra is kézenfekvő magyarázat, ha kizárólag előítélet-problémának állítják be." A szociálpszichológus hozzátette: az előítélet mellett számos problémát nem taglalnak, például azt, hogy hol az integrációra fordított pénz, vagy hogy megfelelően hasznosult-e. A szakember szerint mégsem lehet mindent előítélet-kérdésként kezelni: a romaügyben konkrét oktatási, foglalkoztatási, közbiztonsági szakpolitikai intézkedésekre volna szükség, és beszélni kell olyan jelenségekről, mint például a romák alulképzettségéből fakadó anomáliák.

"A roma szervezeteket is felelősség terheli"

A romák hátrányos helyzetében tehát az iskolázatlanságnak, az információhiánynak, valamint a roma érdekképviseletek vitatható munkájának is nagy szerepe van. A roma szervezeteket is felelősség terheli a cigány kisebbség nehéz helyzetéért a Hajdú-Bihar Megyei Közgyülés nemzetiségi és etnikai tanácsnoka, Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) képviselője szerint. A Rom Som Alapítvány munkatársa szerint viszont túl nagy felelősség terheli a roma szervezeteket ebben a társadalmi szintű problémában. - Érthetetlen, hogy miért tőlük várja bárki is a megoldást egy olyan helyzetért, melyet nem ők okoztak, melynek ők az áldozatai. Így nem kérhető tőlük számon a megoldás sem - nyomatékosítja Bohn Katalin.

Sólyom László szerint pedig a cigány önkormányzatok nem váltak be. Az alapítvány munkatársa szerint ezért nem a romák felelősek. Megfelelő működésükhöz ugyanis információra, döntésszabadságra és az eszközökre is szükség lenne, amit nem kaptam meg - tette hozzá Bohn Katalin.

Dilettánsok döntenek a romákat támogató pénzekről?

A Rom Som Alapítvány munkatársa úgy látja, a romák problémáira olyan pozícióban lévő emberek keresik a megoldást, akik életükben nem láttak még roma embert. Sem megfelelő tudásuk, sem élettapasztalatuk nincs ehhez, pedig a milliárdos programok céljai többnyire jók, megvalósíthatósága, elszámolhatósága, szakmai és pénzügyi támogatottsága viszont nagyon rossz. A legtöbb pénz a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen (NFÜ) keresztül ment ki különböző pályázatokon, amelyeket olyan NFÜ-s alkalmazottak dolgoztak ki, helyeztek át a gyakorlatba, akiknek nincs kapcsolatuk a romákkal. - Talán meg kellene a romákat is, illetve velük dolgozó terepmunkásokat is kérdezni. A kudarc az NFÜ működése által borítékolva van - tárja fel a probléma okát az alapítvány szakembere.

Bohn Katalin portálunknak kiemelte: Cserehát belső részei valószínűleg az ország legszegényebb térségei közé tartozik, amelynek a gazdasági helyzete több mint 15 éve nagyon rossz állapotban van. A térségből kivonult a munka, így a romák számára sincs munkalehetőség. Elköltöztek a tanultabb, gazdasági működés szempontjából tapasztaltabb helyi lakosok. Így olyan embert sem nagyon találni, aki bármiféle piaci, sőt állami, de különösen európai uniós projektet, szervezetet működtessen. Ezt a tényt a pályázati kiírások nem ismerik.

Csak tőkeerős szervezetek tudják gördülékenyen megvalósítani a pályázatokat

Az alapítvány munkatársa azt is hatalmas problémának látja, hogy ezeket a pályázatokat csak tőkeerős szervezetek tudják gördülékenyen megvalósítani, mert olyan rossz az elszámolási és pénzügyi rendszer és szabályozás. A tőkeerős szervezetek viszont nem dolgoznak romákkal hátrányos helyzetű térségekben. Akik pedig ott vannak, nem képesek a rosszul kidolgozott keretfeltételeket teljesíteni. Ilyen az előfinanszírozás, a lassú, időigényes elszámolás, a túlzott adminisztrálás. Ezek miatt negyed- fél évekbe telik, amíg egy elszámolási csomag ellenértékét a projektmegvalósítók visszakapják. Emiatt az elmúlt négyéves NFT-s időszak jelentős számú szakmai szervezetet, szakembert tett tönkre anyagilag, erkölcsileg.

A fejlesztési ügynökség levette a kezét a romákról

A minap kiderült, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) felszámolta a kisebbségi munkatársakból álló Roma Program Támogatási Hálózatot (RPTH). E lépéssel júliustól megszűnt az uniós pénzek odaítéléséről döntő kormányszerv kapcsolattartási lehetősége roma szervezetekkel, az integrációban érintett intézményekkel és a cigány telepek, elgettósodott településrészek világával.

A Rom Som Alapítvány munkatársa szerint ez inkább jó hír, mint rossz. Ugyanis a támogatási hálózat NFÜ alá kerülése az eltűnéssel volt egyenlő, nem lehetett érezni tevékenységüket. Bohn Katalin nem tudja ennek okát, megjegyezte: talán visszatér a régi lendület a munkájukba, ha ismét szabadabb keretek között működhetnek. A szétválással a remény is megjelenik egy hatékony működésre.

A HEFOP célt ért

Bohn Katalin elmondta, az Út a munkához elnevezésű program valóban ad kereseti lehetőséget a térségbeli romák számára, az önkormányzatok szinte kényszerből egyre nagyobb számú helyi romát alkalmaznak, de munkát nem tudnak számukra adni. Ráadásul nincsen megfelelő munkaeszköz és munkaruha sem számukra, mert ezeket a költségeket nem téríti meg a program.

A térségben az alapítvány bonyolította le a Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Programot (HEFOP), amelynek köszönhetően a vállalt 36 fő szakmához jutott és a létszám fele munkatapasztalathoz is. A programban résztvevők élethelyzete ténylegesen és több területen előrelépett, ami annak köszönhető, hogy a képzés során minimálbért kaptak a résztvevők. Ez volt életükben az egyetlen egy év, amikor folyamatosan alkalmazva voltak. (kötelező eleme volt a HEFOP 2.3.1-nek)

Arra a kérdésre, hogy történt-e érdemi változás a romák integrációjában, munkaerő-piaci helyzetében az uniós és/vagy állami programok által, Bohn Katalin úgy válaszolt, hogy még további 250 fő képzésére lenne azonnal szükség csak ezen térségben, hogy érezhető változást érhessenek el.

Romákat segítő programok

Portálunk kérdéseire az SZMM munkatársai összefoglalták a romákat érintő kormányzati legfontosabb intézkedéseket. A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervének 2008-2009. évi végrehajtására több tíz milliárd forint áll rendelkezésre. A tárcánál azt állítják, hogy a program indulása óta számos pozitív kezdeményezéssel járult hozzá több ezer roma társadalmi integrációjának megvalósításához.

Az SZMM megemlítette az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika bevezetését, valamint a hozzá tartozó útmutatót, amelynek célja, hogy biztosítsa, az uniós forrásokra pályázók ne hagyhassák figyelmen kívül a hátrányos helyzetű kistérségekben, rendszeres szociális segélyből élők foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi és lakhatási programokba történő bevonását. Továbbá felsoroltak olyan programokat, amelyek a romákat is érintik. Ilyen a Biztos kezdet Program, amelynek célja annak biztosítása, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek teljes körűen hozzáférjenek az egészségügyi, gyermekjóléti és szociális szolgáltatásokhoz. Ezen 38 szervezet / intézmény nyert támogatást összesen 65 millió forint értékben. A 2009. évtől a program forrását a TÁMOP 5.2.2. biztosítja, elsődleges célcsoportját pedig a leghátrányosabb helyzetű települések lakói alkotják.

Munkaerő-piaci programok: TÁMOP és Lépj egyet előre

A TÁMOP 1.1.2 célja a halmozottan hátrányos helyzetű regisztrált álláskereső, valamint a munkaerő-piacról kiszorult személy foglalkoztatási esélyeit, a munkaerőpiacra történő visszatérését kívánják javítani, illetve segíteni. A programokba összesen 19.102 főt vontak be, akik szakképzésben, támogatott foglalkoztatásban vesznek részt, mentorálásban részesülnek, és célirányos szakmai segítő hálózatok segítik a munkaerőpiacra jutásukat. A "Lépj egyet előre! II." projekt pedig kiemelt figyelmet fordít a felzárkóztató és szakmai végzettséget nyújtó képzések megszervezésére, illetve arra, hogy ezekbe minél magasabb arányban kerülhessenek be roma származásúak. A projekt 2007. szeptember 1-étől 2009. augusztus 31-ig tart, és a keretében országosan legalább 22 ezer felnőtt képzésének támogatására nyílik lehetőség.

Nem mondunk le senkiről

Az uniós forrásból finanszírozott "Nem mondunk le senkiről - Esély a leghátrányosabb helyzetű térségekben élőknek" elnevezésű program 33 kistérséget érint, az SZMM kiegészítő programjaival és támogatásaival 47 kistérségnek nyújt támogatást. A program keretén belül komplex, a területi sajátosságokhoz illeszkedő térségfejlesztési projektekkel segíti a hátrányos helyzetű térségekben élők életkörülményeinek javítását és munkalehetőséghez jutását.

A közmunkaprogramokban 2008-ban 26 ezer fő vett részt, melyhez 12 milliárd forint társult. A romák száma becslések szerint meghaladta a 10 ezer főt. Az évek óta működő START programok célja pedig a munkáltatók ösztönzése a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűek foglalkoztatására.

Roma projektek az OFA-tól

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) aktuálisan három roma projektet működtet. Zajlik a Roma zenészek foglalkoztatási programja, melynek támogatási kerete 142,5 millió forint, jelenleg 79 fő roma zenész támogatnak. A szociális tárca közölte: még az idén kibővített formában, jelentős források bevonásával folytatódik a program. A "Roma szolgáltató (munkaerő-piaci és közösségi) hálózat" támogatási program kerete pedig 160 millió forint. A szolgáltató közösségi házak szervezett munkája révén a munkaerőpiacon mindeddig több mint 300 főt helyeztek el. Előkészület alatt áll például a Romák önálló gazdasági tevékenységének támogatására irányuló OFA program, melyhez 200 millió forint áll rendelkezésre. E programtól a roma vállalkozások piacképességének, piaci részesedésének javítását, foglalkoztatási potenciáljuk növekedését várja az SZMM.

A szociális tárca azt ígéri: folytatódnak a slágerprogramok. De hogy azok valóban jól vannak-e megtervezve, célt érnek-e, megvalósulnak-e, és a társadalom befogadja-e a roma munkavállalókat: nem tudni. A kormány ígéri a milliárdos programok monitorizálását.