Hiányzik a design-szemlélet a hazai coach szakmában

A coach és mediátor, mint ontológia-designer

A biológus(!) Umberto Maturana szerint mi, emberi lények életünk különféle egymással összefüggő tereibe (munkahely-munkakapcsolatok, otthon-család) esztétikai tapasztalatok (hangok, színek, illatok, érzések) révén integrálódunk. A művészet kapcsol össze minket a legkülönfélébb társadalmi szerepeinkkel. A könyvek, filmek teszik vonzóvá, milyen például a menedzserlét, milyen férfinak, nőnek, szülőnek lenni.

A design a könyvekhez, filmekhez, zenéhez hasonlóan a technikai eszközöket teszi vonzóvá. Önmagában ugyanis nem elég egy telefonnak pusztán működnie, hanem a felhasználók elvárják azt is, hogy olyan aurája legyen, mint korábban a művészetnek volt.

Design nélkül képtelenek volnánk élményszerűen viszonyulni a környezetünkhöz és embertársainkhoz, nem lenne kedvünk kimenni az utcára, jóízűen beszélgetni az ismerőseinkkel. A design a művészi kreativitás eredménye. Ennek megfelelően azt mondhatjuk, hogy a tanácsadás design-ja pedig a felkészült coach kreativitásából származik. Hiszen a coach jó esetben nem csak megold valamit (problémát), hanem vonzóvá is teszi a megoldás folyamatát és az eredményét.

Képzeljünk magunk elé egy megszokott tanácsadást, mely úgy tekint a problémamegoldás folyamatára, mint egy mérnöki tervezésre, melynek során nem törődnek a termék (maga a problémamegoldás, vagy tanács) esztétikai vonatkozásaival, azaz a design-jával. Ilyen értelemben az output egy működő, de csúnya gép, ami a felhasználó számára semmiféle esztétikai élményt sem okoz.

Környezetünkkel szerves egységben élünk. A design által kiváltott esztétikai élmény a környezetünkkel való egyensúlyban, jó közérzetben és örömben nyilvánul meg. Ez az organikus egység azonban gyakran önmagától semmivé foszlik. Hogyan lehetséges ez? A design sajnos maga is elavulhat: pl. az életkor előrehaladtával, vagy más közegbe kerülve változtatnunk kell a hajviseletünkön, öltözködésünkön, akár a mozdulatainkon. Ilyenkor tudatos beavatkozásra van szükségünk, amit mi (ontológiai coachok és mediátorok) metadesign-nak nevezünk. Mi is a metadesign? A fenti példa alapján, ha tehát megértjük, hogy változtatnunk kell a hajviseletünkön, öltözködésünkön, mozdulatainkon és módosítunk is rajta, elérjük, hogy ismét harmóniába kerüljünk a környezetünkkel. Ez maga a metadesign, azaz egy vadonatúj esztétikai ÉLMÉNY.

A metadesign elsőre nagyon hasonlít ahhoz, amit más iskolák gyakran önismeretnek neveznek, de valójában alapjaiban különbözik tőle. Az önismeret tudás, a metadesign egy élmény. Az önismeret pusztán mérnöki szemlélet. A metadesign az esztétikai értékeket is figyelembe vevő tervezői hozzáállás. Az önismeret esetén az előfeltételezés: a cél az, hogy valami jól működjön, a metadesign vonatkozásában az is szempont, hogy a jó működés milyen esztétikai élményt vált ki.

A coaching és a mediáció design-ja, abban nyilvánul meg, hogy a tanácsadás során nemcsak elakadásokat hárítunk el, hanem esztétikai élményt is előidézünk, hiszen az ember nem csupán gép, a gép pedig nem élvezi a működést (vagyis azt, hogy az elakadását megoldották).

A metadesign művészetére jellemző, hogy céljaink elérése érdekében bármilyen eszközt bevethetünk, ami segít újraszőni környezetünk (boldogságunk) szétfoszlott hálóját. A designerek (coachok és mediátorok) a mindennapi élet poétái, akik eltérő esztétikai élmények formájában átélhető életstílusokat, identitásokat, technológiákat ajánlanak az elakadásban lévőknek (elavult design-tulajdonosoknak).

A coach és mediátor olyan metadesigner tehát, aki az önismeret helyett metadesignt kínál, hogy aztán a hozzá forduló saját magának tetszés szerint személyére szabja azt. A coaching olyan virtuális termék, amely a coachee számára épp oly valóságossá tehető, mint például a kezében tartott okostelefon.

Személyiségének részévé válva kiterjeszti lehetőségeit, használata során a jövőt (mint úgynevezett "csábító ajánlatot") esztétikai élményként éli meg.

Az ontológi coaching és mediáció számára (éppen úgy, mint Jonathan Ivesnek, az Apple tervezőjének) Dieter Rams design-filozófiája az irányadó kiindulópont. Szerinte a technológia fejlődése szüntelenül új lehetőségeket teremt az innovatív design-ra.

Az újító design mindig együtt változik a technikával, de nem válhat öncéllá. A jó design használhatóbbá teszi a terméket, melynek meg kell felelnie bizonyos kritériumoknak, ezek nemcsak funkcionálisak, hanem pszichológiaiak és esztétikaiak. Úgy véli, hogy az esztétikai minőség elválaszthatatlan része az adott termék hasznosságának, hiszen nap, mint nap hatást gyakorol személyiségünkre és közérzetünkre. A jó design érthetővé teszi a terméket, önmagáért beszél, magától értetődővé válik. A jó design őszinte, nem próbálja innovatívabbnak, értékesebbnek, nagyobb szabásúnak beállítani magát, mint amilyen valójában. Nem csapja be vásárlóit beválthatatlan ígéretekkel. A jó design az utolsó részletig konzekvens. A gondos és pontos tervezés tisztelgés a fogyasztó előtt.

Rams szerint a jó design a lehető legkevesebb design. Különbséget tesz a jól ismert "A kevesebb több" szlogen, és az általa kitalált "Kevesebb, de jobb" között. Az ontológia coaching és mediáció tehát Rams szellemében innovatív nyelvhasználata révén esztétika élményt generál, amely segít a hozzá forduló számára csábítóvá tenni a jelent és a jövőt. Ugyanakkor a coaching, mint virtuális termék könnyen használható, felhasználóbarát, őszintén bemutatja a lehetőségeket, de nem nagyotmondással akarja eladni magát, és megjelenik benne egyfajta pontos tervezésben megnyilvánuló mérnöki szemlélet is.
Mindemellett a coaching és a mediáció (ilyen értelemben a valamennyi humántanácsadás) mint metadesign túlmutat a rams-i design-felfogáson, és jobban hasonlít az Apple által gyártott eszközök (iPod, iPhone, iPad) létmódjához.

Tanácsadói design a gyakorlatban

Koller Attila (az International Association of Coaching and Mediation, IACM, http://www.iacm-info.com, Referencia business coach-cégvezető, a Human Map Vezetéslélektani és Képességfejlesztő Intézet, az IACM kis- és középvállalatok hatékonyságnövelésével foglalkozó referencia cége):

Az internetes megjelenés design-jával igen kevés hozzáértő tervező foglalkozik, talán ezért is váltak szinte megfizethetetlenné a magas esztétikai kategóriájú webes felületek. Jellemzően honlap-optimalizáláshoz értő, inkább mérnöki szemléletű informatikai szakemberek találhatók ma a piacon. Egy kezdő tanácsadó jószerével csak olcsó sablonok közül válogathat, majd megszokja azt, vagy éppen a magas ár visszarettenti és később sem igen változtat rajta.

A web mint kacér nő: látszólag könnyű kilépni a virtuális térbe, de egy tanya magányosságával néz szembe, aki itt poroszkál (egy-egy honlappal jelenik meg). Szervezetek, iskolák, irányzatok virtuális városokat építenek fel. A megrendelők pedig a nagyobb kínálat miatt a városokba jönnek. El kell fogadnunk, hogy nem tud mindenki metropoliszt építeni, tehát célszerű a fenti csoportokhoz csatlakozni, hivatkozni az iskolára, ahol a coachingot, illetve a mediációt tanulták, arra a közösségre, akikkel a tanácsadó tartja a kapcsolatot, ahová rendszeres továbbképzésre, szupervízióra visszajár.

Dr. Kollárné Déri Krisztina (IACM alapító elnökségi tagja, mester tréner Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport): Gyakran előforduló hiba a transzparencia (design-mentesítés): kilúgozott gondolatok, végtelenül leegyszerűsített mondatok, esetenként tesztek és összeollózott feladatok, egy hatékony tanácsadói gépezet outputjai. Üdvözöljük a valóság sivatagában! A homályosság éppen ennyire káros. Sokan "olcsóbbnak" hirdetik magukat (kihez és mihez képest?), mások meghatározhatatlan "egyedülálló módszer"-t, és a még viszonylagosabb "sikert" kínálják. Vajon milyen megfontolás állhat emögött? Vélhetőleg a szocializmus egyenemberének képe, a hiánykultúrában élő differenciálatlan fogyasztóról alkotott elképzelés.

Nagyon jó lenne, ha minél több coaching-irányzat bemutatná azokat az elméleti és tudományos, pl. legújabb neurológiai, mesterséges intelligencia-kutatásból származó eredményeket felhasználó megalapozásokat (mit gondolunk arról ma, hogyan "működik" az ember?), amikre a tanácsadásuk épül. Hasznos lenne egy széleskörű, nyitott szakmai párbeszéd (a coachok coachingja). Ki lehetne találni ismét a coachingot, meg lehetne újítani a mediáció fogalmát (az elavult design leporolása).

Menkó Mariann (az International Association of Coaching and Mediation, IACM, http://www.iacm-info.com Referencia írásszakértője és coach-mediátora):

A design az írásban is megjelenik. Az íráselemzés tanulása, ismerete maga a metadesign. Coaching során a kézírás elemzése egy oda-vissza ható folyamatot generál: az íráskép megújítását és a kézírását vizsgáló személy önreflexióját. Az írás elemzése, az elemzés megismerése egy furcsa, magas szintű tanulási állapotot, a deutero tanulást eredményezi. A deutero tanulás során nem az a lényeges, hogy mit tanultam meg (egyetlen íráselemzéssel senki sem válhat írásszakértővé), hanem azt tanulom, hogyan tanulok, mit érzek, mit tapasztalok a tanulás folyamatában. Ez a teljesen új élmény a metadesign.

Ondreák Anita (az International Association of Coaching and Mediation, IACM, http://www.iacm-info.com Referencia párkapcsolati és válási mediátora):

A design nemcsak az online, hanem a tanácsadó "offline" megjelenésében, öltözködésében, teljes metakommunikációjában is érvényesüljön. Nem mondhatunk le arról, hogy a verbális kommunikációnk tökéletesítése mellett a testbeszéddel (ez is nyelv, testnyelv) is hozzájáruljunk a coaching-élményhez. Az IACM tervezi, hogy ezeket a hasznos ismereteket csokorba gyűjti és képzési lehetőségek formájában megosztja az érdeklődőkkel.

Abaházy Noémi
International Association of Coaching and Mediation