A mediáció tananyaga az élet iskolájában

Vannak győztesek és vesztesek, meg a közepesek, akik közéjük szorulnak. Az iskolai évek oly módon befolyásolják probléma-megoldási módszereinket, hogy észre sem vesszük. Mi is a probléma? Meg kell érteni a Toldit, még pedig úgy, hogy ez a tanárnak is tessék. A felelés pedig a probléma-megoldás. Az iskolán túli problémaszituációkat gyakran (persze öntudatlanul) megpróbáljuk megfeleltetni az iskolai helyzetnek.

Kedvenc fogalmi metaforánk: az "ÉLET ISKOLA" (élet iskolája). Az élet bármely problémaszituációja, válsága vagy konfliktusa olyan, mint amikor a naplóban a "sors keze" a nevünkre bök, és a megoldás nem más, mint kitalálni, hogy mit szeretne hallani. A másik lehetőség a lázadás. Mivel a tanár nem érti a Toldit, nem működünk együtt vele. A harmadik lehetőség, hogy kinevezzük magunkat tanárnak, és mi "feleltetünk le" másokat az általunk preferált anyagból. Ha pikkelünk valakire, bármilyen értelmesen és érdekesen értelmezi Miklós dühét, megbuktatjuk. Akit megbukatunk, az utálni fog, és amint lehet, megpróbálja ő maga lenyomni torkunkon a "Hé, Paraszt!"-ot.

A szokásos mediációs technikák ezen a fent bemutatott mintán belül mozognak, ezért sikertelenek. Nem lépnek ki az "ÉLET ISKOLA" fogalmi metafora keretrendszeréből, ahol valaki mindig tanít valakit, valaki veszít, megbukik (kirúgják az élet iskolájából). Az International Association of Coaching and Mediation (www.iacm-info.com) által preferált ontológiai alapú mediáció előnye, hogy nem fogadja el azt az előfeltevést, miszerint a konfliktusokat az iskolai helyzet mintájára kell megoldani.

Platón Lakoma című művének főhőse, Szókratész (már megint iskola, igaz gimnáziumi tananyag, ha tanítják) azt állítja, hogy semmi máshoz nem ért, csak a szerelem művészetéhez, az erotikához. Hihetetlenül hangzik, hiszen Szókratészről azt állította a delphoi jósnő, aki köztudottan nem hazudik, hogy ő a világ legokosabb embere. A válasz nem triviális. A görög "szerelem" (eros) főnév és a "kérdez" (erotan) ige etimológiai kapcsolatban áll egymással. Szókratész azért lehet a szerelem művésze, mert a kérdezés művésze is egyben.

Az ontológiai mediátor ősmintája Szókratész, aki az "ÉLET ISKOLA" fogalmi metaforát az "ÉLET CSÁBITÓ AJÁNLATOK SZÍNTERÉ"-re változtatja. A mediátor olyan kérdéseket tesz fel, melyek a jövőt, mint vonzó látomást implikálják. Ez a mediáció erotikus ontológiája! A mediáció annak a művészete, hogy miként lehet a "Hé, parasztot!" (vagyis a válsághelyzetet) úgy bemutatni a felek számára, hogy az a mediátor által generált közös látomásban bóknak vagy egyenesen csábító ajánlatnak tűnjék.

Az ontológiai mediáció fontos küldetése, hogy az iskolát "CSÁBITÓ AJÁNLATOK SZÍNTERÉVÉ" tegye mind a "tanárok", mind a "diákok" számára. Más szempontból viszont, ha az igazi tanárok közül is minél többen (pl. az ontológiai mediáció speciális tréningjeinek hatására) a szerelem művészeiként tekintenének magukra, és nem a "tananyag leadóiként", "nevelőként", az iskola, a tanítás a csábító ajánlatok színterévé válna, azaz az élet valóban használható modelljévé. Ezáltal az iskola megtanítana arra, hogy vonzónak lássuk a konfliktusokkal terhelt világot is, sőt képesek lennénk másokkal is vonzónak láttatni a valóságot.

Addig is kiváló módszer erre az ontológiai mediáció, ami megtanít arra, hogy megértsük a "Hé, Paraszt!" valódi üzenetét.

"Hé, paraszt!" gyakorlat

van der Meer Gabriella (tanár, az International Association of Coaching and Mediation Referencia Life Coach-mediátora):

Tapasztalható, hogy néhány pszichológus képzettségű coach, vagy mediátor "túlpszichologizálja" a konfliktushelyzetet azon mélázva, hogy milyen múltbeli sérelme miatt viselkedik így, vagy úgy egy személy. Gondolkodjunk tehát azon, hogy Laczfi nádor édesanyja milyen hibát vétett a fia nevelésében, aminek következtében parasztként merte nevezni Toldit? Vagy vágjunk bele Toldi személyiség-átalakításába annak érdekében, hogy ne vegye sértésnek a megszólítást?

A coaching és a mediáció nem pszichoterápia, nem elfojtások feloldásáért folyik a küzdelem, hanem éppen ellenkezőleg, a vitában, krízisben kontrollvesztett személy (ön)kontrolljának visszaszerzése a cél. Kicsit viccesen azt is mondhatnánk, hogy nagyon is szükséges egy kis egészséges elfojtás. Ha azt is hozzátesszük, hogy a kontroll újbóli birtoklása az ontológiai alapú coachingban és mediációban egyenlő a kontrollÉLMÉNY-hez jutással, máris érzékelhetjük, hogy a mediáció mint élmény vonzó víziója erősen különbözik a hogyan gyógyítsunk ki valakit a betegségéből (múltbeli és/vagy jelenlegi hibáiból) típusú gondolkodástól. Tanárként nap, mint nap tapasztalom, hogy igen nagy szükség van a vélt vagy valós sértések, sérelmek "Hé, paraszt!"-típusú kezelésére, amire Dr. Kurucz Attila kollégám konkrét példát is bemutat.

Dr. Kurucz Attila (International Association of Coaching and Mediation Teljesítménymenedzsment és Szervezetfejlesztési Referencia-tanácsadója):

Adjuk el a "Hé, paraszt"-ot, mint terméket! Példánknál maradva adjuk el vonzó víziónak a "paraszt"-ságot! Egy KKV vállalkozás megvásárolt egy integrált vállalatirányítási rendszert, melynek bevezetését a cég ügyvezetője tartotta kézben, akinek kedvenc szlogenje "A pénz az eladásból van, nem a könyvelésből!". A könyvelő mellőzve érezte magát, ám miután különálló szoftverrel dolgozott, ez nem gátolta mások munkáját. Az új, integrált szisztémában azonban rögtön jelentkezett a konfliktus, mely a projekt sikerét is veszélyeztette, hiszen a cég pályázati támogatásból szerzett pénzt a terveire, mellyel határidőre kellett elszámolnia.

"Hé, paraszt!"-típusú konfliktus: az ügyvezető kerülte a megbeszélést, mert szégyenkezett a hiányos számviteli ismeretei miatt, a könyvelő pedig szakmai elismerésre és a döntésekbe való részvételre vágyott a cégnél. Laczfi-cégvezető megsérti Toldi-könyvelőt azzal, hogy "Hé, paraszt!"-nak szólítja, másképpen világosan értésére adja, hogy pusztán arra az ismeretére van szüksége, hogy "melyik út megyen itt Budára", más nem érdekli. Nincs szüksége Toldi-könyvelő egyéb kompetenciáira. Pedig Toldi nemes ember, ennek megfeleltetve Toldi-könyvelő is valódi szakértő a saját szakmájában.

"Hé, paraszt!"-típusú megoldás: a "Hé, paraszt!" megszólítás interakció két személy között, akik enélkül más módon nem, vagy ritkán és nehezen érintkeztek volna. Ezt az alkalmat tehát nem sértődésre kell pazarolni, hanem sokkal inkább arra kiváló lehetőség, hogy bemutatkozzon Toldi, megmutassa Toldi-könyvelő, mit ér ő valójában. Az integrált rendszer bevezetése éppen hogy felhívja a cégvezetés figyelmét a könyvelési tevékenység szerepére és súlyára, megkerülhetetlen, hogy tudomásul vegyék és elismerjék a könyvelő szakmai értékét.

Laczfi-cégvezető könnyen belátja, hogy nem is kell értenie a Budára vezető útvonaltervezéshez (számviteli, könyvelési ismeretekre), enélkül is kiváló (had)vezető ő, sőt. A könyvelő örömmel fogadta, hogy miután felemelhette a petrencerudat (megmutathatta, hogy munkájának elmaradása mennyire akadályozná a vállalati folyamatokat) és Laczfi elámult rajta "mind egész hadával" (az integrált rendszer bevezetője, mint külső tanácsadó is felismerte benne a nélkülözhetetlen együttműködőt), elismert szerephez jutott. A cégvezető pedig konstatálta, hogy egy őt tehermentesítő kulcsemberre tett szert a személyében ("Ember ez magáért" Laczfi mond "akárki; Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?"), mindkét fél jobban érezte magát. A kialakult vonzó vízió azóta is működésben tartja a céget.

A "Hé, paraszt!"-típusú megoldás nem azt jelenti, hogy minden konfliktushelyzetet Toldi és Laczfi kapcsolatára kell visszavezetni, hanem egy gondolkodási mintát mutat be, egy megoldási módszertan első lépcsőfokáig kalauzoltuk az Olvasót.

Szilágyi Szilvia (International Association of Coaching and Mediation Referencia Egészségügyi mediátora):

Adjuk el a "Hé, paraszt!"-ot, mint terméket most "Tom Sawyer-módszerrel"! A fentiek mentén hogyan emelhetjük tovább a "paraszt"-ság értékét? Hogyan válik vonzó vízióvá "paraszt"-nak lenni? Hogyan adjuk el a kerítésfestést vonzó víziónak Tom Sawyer mintájára? Pl. 1437 Budai Nagy Antal által vezetett erdélyi parasztfelkelés, 1514 Dózsa-féle parasztháború vezéralakjai esetén: paraszt egyenlő vezető, hadvezető, reformer.

"Hé, paraszt!"-ra adott ösztönös, egyben nagyon rossz válaszaink: harcolj ("Hm, paraszt én?" düh, vita, veszekedés), vagy menekülj ("Nagyon fáj" sértődés, elkeseredés, vád, önvád). Az ontológiai alapú mediálás során 5 olyan stratégiát ismerünk, ami megakadályozza, hogy ezek az automatikus válaszaink mintegy helyettünk cselekedjenek és rögvest elakadáshoz vezessenek. Ebből csak egy részelem a sértés mint lehetőség kezelése (Fent: Toldi)

Az egészségügyi mediációban rendre tapasztalom, hogy a műhibák áldozatai számára elegendő lenne egy egyszerű bocsánatkérés (analógiaként: amiért "paraszt"-nak nézték a nemest), a sérelem mint lehetőség az elfogadásra, sőt elismerésre.

Kirnbauer Andrea (International Association of Coaching and Mediation Referencia Családi Coach-mediátora):

"Kibékítem", olvasható több mediátor portálján. Vajon ki kell-e, ki lehetne-e békíteni Laczfi nádort és Toldi Miklóst? Mit érnénk el vele? Mennyi idő alatt jutnánk el ide? Akarják-e a szereplők egyáltalán? Megéri-e ez a próbálkozás nekik (akik fizetnek a szolgáltatásért!), nekünk coach-mediátoroknak? Hogyan hihetjük, hogy akik nem tudnak kooperálni a magán, vagy az üzleti életben, hirtelen készek lesznek együttműködésre egy hagyományos "üljünk le és beszéljük meg" naiv megoldás-kísérlet alapján?

A "vonzó vízió", másképpen a "csábító ajánlat" kialakítása szakértelmet igényel (pl. speciális beszédaktusok használatának tudását). Látomáshoz illően idővel szertefoszlik, minden vonzó vízió megkopik, így rendre szükség van megújítandó rítusokra (vállalatoknál szervezeti mediációs tréningek, párkapcsolatban családi mediációs tréningek) ahhoz, hogy újra és újra mozgósítsanak. Az ontológiai coaching és mediáció tehát nem egy egyszerhasználatos szer, hanem egy gondolkodási minta, mely segít újraszőni, megálmodni, megcselekedni.

phd Dr. Kollár József
International Association of Coaching and Mediation