Karrierutak a világ országaiban - egy angol tanár Észtországban

- Melyik ország, melyik településén élsz? Hol, milyen munkakörben dolgozol, esetleg tanulsz-e még valamit?

- Észtország egy kis településéről, Paide-ről származom, de jelenleg az "egyetemvárosnak" is nevezett Tartuban élek. Ez a második legnagyobb helység a főváros, Tallinn után. Észtnyelv-tanárnak készülök, a tanulmányaim még folyamatban vannak, de már dolgozom egy iskolában.

- Hogy alakult eddigi karriered? Mit tanultál, milyen iskolába jártál, mi a végzettséged, mi a mesterséged? Kiskorodban mi szerettél volna lenni? Meg tudtad valósítani az álmaidat, vagy inkább csak sodort az élet?

- Észt nyelv és irodalom szakon szereztem alapképzés diplomát bölcsészkaron, és most fejezem be a mesterképzést. Paiden jártam középiskolába, majd Tallinba egyetemre, most pedig Tartuban tanulok. Gyermekként rengeteg elképzelésem volt, mi legyek, ha nagy leszek, egészen különböző szakmákon gondolkodtam - mint fodrász, tanár, színész, énekes, focista vagy eladó. Középiskolában már úgy gondoltam, hogy mindenképpen valami kreatív dolgot akarok csinálni, fotós, vagy dizájnér lettem volna szívesen. Nyitott vagyok a kínálkozó lehetőségekre, így mondhatjuk, hogy inkább sodor az élet. Természetesen vannak kitűzött céljaim, de ezek úgymond csak rövidtávra szólnak.

- Milyen lehetőségeid voltak, hogy tanuljál? Mennyire jelentette ez áldozatot a családodnak, kellett-e dolgoznod iskola mellett? Hogyan működik országodban a felsőoktatási rendszer, fizetned kell a tanulmányaidért?

- A jó államvizsga eredményeimnek köszönhetően sok választási lehetőség állt előttem, így ugyanis ingyen tanulhattam tovább. Mivel a tanulmányi támogatás csak egy szerény összeg Észtországban, a családomnak ki kellett segítenie anyagilag, de ez nem volt olyan sok, hogy áldozatot jelentett volna. A legtöbb egyetemen léteznek ösztöndíjak, ugyanakkor a diákok nagy részének tandíjat is kell fizetnie. Ennek összege az adott szaktól függ, de körülbelül 1000 eurót, vagy egy kicsit többet jelent szemeszterenként. Ugyanakkor nekem például mindig megvolt rá a lehetőségem, hogy ingyen tanuljak.

- Milyen életkörülmények között élsz? Milyen a fizetésed az átlaghoz viszonyítva? A jövedelmedből mennyit tudsz félretenni, mire spórolsz, mire gyűjtesz?

- Albérletben lakom, melyet hat másik emberrel osztok meg. Mindenünk megvan, és a lakbér is elfogadható. Nincs túl sok pénzem, mégis megengedhetek magamnak sok dolgot, amit szeretnék, és egy keveset félre is tudok tenni. Mivel részmunkaidőben dolgozom, a fizetésem majdnem harmada az átlagnak. De ha teljes állásban lennék, pályakezdőként akkor is pár száz euróval kevesebbet kapnék, mint a tanárok nagy része.

- Mennyire érzed kiegyensúlyozottnak, boldognak a környezetedben élő embereket, vannak-e olyan általános nehézségek, melyek meghatározzák a mindennapokat?

- Úgy gondolom, a környezetemben lévő emberek többsége harmonikus életet él. Nem mondhatnám, hogy a mindennapokban túl sok nehézséggel kellene szembenéznem. Nincs miért panaszkodnom, rengeteg lehetőség áll előttem.

- Mennyire okoz gondot országodban a munkanélküliség, mik az általános problémák a munkaerőpiacon? Milyen segítséget, szociális támogatást, képzéseket kapnak országodban a munkanélküliek, hogy próbál meg nekik segíteni az állam? Mi a véleményed ezek sikerességéről?

- Nem igazán vagyok otthon a statisztikákban, de köztudott, hogy a munkanélküliség Észtországban is elég komoly probléma. Nekem személy szerint nincs rossz tapasztalatom, és igazán a barátaimnak és a családomnak se. Egy-két ismerősről tudok, akik a tanulmányaik alatt próbálnának valami könnyen elvégezhető, részidős munkát találni, de nem igazán járnak sikerrel. A probléma másik oldala is jelen van, bizonyos területeken ugyanis a munkaerőhiány a gond, hiányoznak a jól képzett szakemberek. A kormány támogatja a munkanélkülieket, ha azok bizonyos feltételeknek eleget tesznek. Nem nagy összegre kell azonban gondolni, melynek mértéke az adott személy korábbi munkájától is függ. A pénzügyi támogatás mellett különböző képzéseket is nyújtanak nekik, megkönnyítve számukra a munkába való visszatérését. Úgy tűnik, inkább ezek az intézkedések sikeresek.

- Hogy érzed magad a munkahelyeden? Milyen a munkamorál nálatok, mennyire rugalmas vagy kötött beosztású a munkád? Hány szabadnapod van egy évben? Milyen a viszonyod a kollégáiddal?

- A munkám nehéz, de érdekes, tele van kihívásokkal, és úgy érzem, rengeteget fejlődöm. Nagyon elégedett vagyok a munkakörnyezettel és a kollégákkal is. Az iskolában, ahol dolgozom, magas a munkamorál. Keményen kell dolgoznunk a gyerekekkel, és ehhez elengedhetetlen, hogy motiváltak legyünk, de az iskola mindenben támogat bennünket, tanárokat. Vannak kötött tanóráim, a munkaidőm másik részét pedig rugalmasan otthonról is végezhetem, ilyenkor javítok, felkészülök a másnapra. Észtországban a tanároknak 56 nap vakációjuk van évente, amelyet főként nyáron használnak fel.

- Hogyan telik egy napod? Melyek a legfontosabb feladataid a munkahelyen, és mit csinálsz általában munka után? Hogyan töltöd el legszívesebben a szabadidődet? Gondot okoz-e, hogy megtartsd a munka-magánélet egyensúlyát?

- A munkanapok tanórákkal kezdődnek, hétfőtől csütörtökig 2-4 órám van naponta. Ezután kijavítom a diákjaim munkáját, és kitöltöm az e-naplót. (Ez egy online rendszer, ahova be kell jelentkeznem, és bejegyeznem az osztályzatokat, az érintett tananyagot, és megjegyzéseimet a diákokról.) A másnapi órákra inkább otthonról készülök fel. Egyrészről ezt bármikor megtehetem, amikor csak kényelmes, más oldalról azonban gyakran ez okozza a legtöbb problémát a munka-magánélet egyensúly megtartásában. Ennek köszönhetően gyakorlatilag az egész nap a munkám körül forognak a gondolataim, de ha jól meggondolom, el sem tudnék képzelni egy tanárt, aki hazamegy az iskolából és kizárja a munkáját az életéből. Szabadidőmben szeretek könyveket olvasni, színházba járni, sétálni, úszni, kimozdulni a barátokkal. Emellett még mindig diák is vagyok, a tanulás is sok időt elvesz a napjaimból. Az igazi kikapcsolódást a hétvége jelenti.

- Milyen terveid, céljaid vannak a jövőre nézve? Milyen karrierterveid vannak, mit szeretnél elérni az életben? A jelenlegi munkahelyeden van-e feljebb lépési lehetőséged?

- Továbbra is tanárként szeretnék dolgozni, de nem életem végéig. Egy idő után muszáj lesz majd váltani, és kicsit mást is csinálni, de egyelőre sem azt nem tudom megmondani, hogy mikor jön el ez a pont, sem azt, hogy mi mást csinálnék szívesebben.

- El tudnád képzelni egy külföldi országban az életed, miért mennél el, ha elmennél, vagy miért maradnál?

- Csak ideiglenesen élnék külföldön, mondjuk egy évet körülbelül. Észtországban születtem, és itt is nőttem fel, ide tartozom. Csak akkor mennék el, ha valamiért az élet elviselhetetlenné válna.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Karrierutak a világ országaiban - egy angol tanár Észtországban
2. oldal - Az interjú angol változata - Click here to read it in English