Kiválasztási módszerek, interjútípusok:

Írathatunk mi átfogó teszteket a munkavállalók kvalitásai után kutatva, magát az embert csakis személyes kapcsolat útján ismerhetjük meg. Épp ezért különleges fontossággal bír az interjú típusának megválasztása. Alapvetően kétfajta interjútípust különböztetünk meg, a strukturált és a strukturálatlan interjút.

A strukturált interjú kötött módszer, ahol előre megfogalmazott kérdésekkel irányítják a beszélgetést. Többnyire egy személy végzi (egy HR-es vagy a leendő felettes), azzal a céllal, hogy ugyanazokat a kérdéseket ugyanabban a formában és sorrendben feltéve minél jobban össze tudja hasonlítani a jelölteket.

A strukturálatlan interjú ezzel szemben kötetlen beszélgetésre, már-már csevejre ad lehetőséget, hogy a pályázó jobban megnyílhasson, s kommunikációs képességeivel számára előnyös területek felé terelje a társalgást: bebizonyíthatja mély szakmai tudását, megoszthatja tapasztalatait vagy rávilágíthat rejtett képességeire, ezzel is bizonyítva sokoldalúságát.

Interjútípusok:

Bizottság előtti interjú (panelinterjú)
A panelinterjú során a pályázót 2-20 (de leginkább 3-6) fős bizottság faggatja képességeiről, illetve munkahelyi tapasztalatairól. Az interjú sikeres levezénylése érdekében a bizottság tagjai előzetesen megegyeznek a kérdések mélységéről, a kívánt magatartásról, illetve a követendő hangnemről. Előnye, hogy a közös döntéshozatalnak köszönhetően csökkenthető a szimpátia, illetve az ellenszenv okozta torzító hatás, s objektívabb ítélet születhet a jelöltről.

Board interjú
A Board interjú arra ad lehetőséget, hogy a döntéshozásban érdekelt felek (HR-es, leendő főnök, annak felettese) egyszerre találkozzanak a pályázóval, s közösen puhatolják ki, vajon mennyiben felel meg a munkaköri követelményeknek. Az egyidejű jelenlét könnyen felgyorsíthatja a kiválasztás műveletét, bár időnként az is előfordulhat, hogy csak hosszú viták során képesek a résztvevők az eltérő véleményeket összehangolni.

Stressz interjú
A stressz interjú során a jelölt stressztűrő képességét tesztelik váratlan szituációk kialakításával. A cél tulajdonképpen nem is a kérdésre adott válaszok, hanem az egyéni helyzetkezelés, problémamegoldás értékelésén van. A meghökkentő helyzetek számos módon elő lehet idézni, vétlen cselekedetekkel (pl. egy pohár vizet kiöntenek az asztalra, az a jelölt felé csurog, vajon mit lép erre: nem szól, hagyja lefolyni, elugrik, kér egy zsebkendőt stb.), elmés, olykor faragatlan beszólással (tűri vagy visszaszól), vagy állatok behozásával (kutya megszagolgatja a pályázót).

Kiscsoportos interjú
A kiscsoportos interjún olyan munkatársakat is bevonnak a kiválasztásba, akik közvetlenül nincsenek hatással a döntésre, de tapasztalatukkal jelentősen hozzájárulnak a kiválasztás sikeréhez. Különösen akkor érdemes ehhez folyamodni, ha a munkakör sajátossága révén a leendő dolgozónak több belső munkatárssal, felettessel, ügyféllel kell kapcsolatban állnia. Ebből kifolyólag a kiválasztás inkább egy interjúsorozatnak felel meg, a jelöltnek ugyanis végig kell járnia leendő munkaterületeit, hogy bebizonyíthassa rátermettségét. Ezt követően minden interjúztató csoport beszámol tapasztalatairól a személyzeti osztálynak, s csak ezek összesítése után történhet meg a pályázó kiválasztása.
A módszer előnye, hogy árnyaltabb képet kaphatunk a jelölt felkészültségéről, hiszen több helyről járják körbe a kiválasztás folyamatát, és később a leendő munkatárs is könnyebben tud majd beilleszkedni. Nem kellően átgondolt szisztéma esetén azonban könnyen súlytalanná válhat a sajátos interjúsorozat.

Interjúsorozat
A fentiek alapján nagyban hasonlít az interjúsorozat a kiscsoportos interjúkhoz, a különbség, hogy itt egymás után (lehetőleg egy napon belül) történik a pályázó különböző vállalati szakemberekkel történő megismertetése. Minden interjút egy személy vezet, akinek mindössze egy kritériumot (pl. szakmai tudást, konfliktuskezelő képességet, hierarchiához fűződő érzéseit) kell alaposan feldolgoznia. Az interjúsorozat akkor sikeres, ha az egymást követő interjúk újabb képességekre, attitűdökre világítanak rá, egy minden szempontból teljes képet adva a pályázóról.

Csoportos interjú
Ez a módszer a versenyhelyzet elvére épül, hiszen a pályázókból egy munkacsoportot alakítanak ki, hogy megvizsgálhassák, miként reagálnak az új, ugyanakkor éles helyzetekre. Így kiderül, ki mer a csoport élére állni, ki az, aki remek támogató munkaerő, és ki az, aki a kihívások láttán inkább csendben a háttérbe húzódik.

Szituációs interjú
Ez az interjútípus nevéből adódóan az adott munkakör leggyakrabban előforduló szituációit modellezi. Lehet ez egy kitalált történet vagy valós esemény, a lényeg, hogy a jelöltet mindenkor a leendő kihívások elé állítsa. Többnyire a problémamegoldó képesség, a reakcióidő, illetve a helyes cselekedet, hangnem megválasztásának értékelésére nyújt lehetőséget.

Szakmai interjú
Főként olyan munkakörök pályáztatásánál jellemző, ahol a főiskolán, egyetem elsajátított ismeretekre szükségesek (programozás, tervezés, webfejlesztés stb.). Sokkal inkább a jelölt szakmai előéletét firtatják, mintsem személyes jellemzőit, a lényeg az azonnal felhasználható tudás kiderítésén van. Ebből kifolyólag az interjú levezénylése komoly szakmai felkészültséget kíván, ezért érdemes átnézni a munkaköri leírás elkészítésekor használt jegyzeteket, hogy az adott témakörben el tudjuk magunkat helyezni. A szakmai interjút általában kombinálják, illetve megerősítik egy strukturálatlan interjúval, hogy minden szempontból a lehető legjobb pályázó kiválasztása történjen meg.

Kritérium szerinti interjú
Ebben az esetben a munka elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges képességek kutatatása történik: kizárólag arra keressük a választ, a jelölt el tudja-e végezni a rá szabott feladatokat, képes-e egymaga megbirkózni a különböző problématípusokkal. Egy könyvelő esetén például megtudakolhatjuk, hogy hogyan készít el egy eredmény-kimutatást, illetőleg vezetőjelölt esetén milyen módon rendezi a konfliktusokat.

Viselkedés alapú interjú
E módszer azon az elven, jobban mondva pszichológiai tényen alapul, hogy a múltbeli viselkedés meghatározza a jövőbeli cselekvést. Ugyanakkor ezzel nem tagadjuk az ember tanulási és változási képességét (különösen külső segítség esetén, pl. tréner, coach), csupán rávilágítunk arra, hogy a szokás nagy úr, s a berögzült magatartásformák többnyire megismétlődnek.
Az interjú során a jelöltnek egy megtörtént eseményt kell felidéznie, hogy feltérképezhessük viselkedési mintáit, s ezek alapján következtethessünk munkastílusára, hozzáállására. Ezzel elkerülhetünk olyan tipikus kérdéseket, melyekre már mindenki előre felkészült, miközben folyamatosan magáról beszéltetjük a pályázót. Fontos továbbá, hogy úgy irányítsuk a beszélgetést, hogy minél több részletre derüljön fény, nehogy véletlenül az általánosítás hibájába essünk.