A munkaharc eszközei

A munkavállalók harci eszközei Legismertebb formája a sztrájk, de léteznek "egyszerű" figyelemfelkeltő eszközök is, amelyek károkozás nélkül jelzik a munkáltató felé a rendellenes helyzetet. Igaz, a veszélyességi potenciál ettől függetlenül még megvan bennük, tekintve, hogy a munkavállalókat a közös véleményalkotásra, érdekérvényesítésre szólítják fel.

Ilyen például:
- az agitáció, az aláírásgyűjtés, a különféle szimpátianyilatkozatok,
- a belső érdekcsoportok aktivizálódása (üzemi tanács),
- demonstrációk, munkásgyűlések,
- szórólapok, újságcikkek,
- a közvélemény figyelmének felkeltése, illetve megnyerése olvasói levelekkel, politikai akciókkal.

Léteznek továbbá kevésbé kemény harci eszközök, amelyek már konkrét károkat képesek okozni, de nem nyílt sztrájk formájában:
- passzív ellenállás, szándékos teljesítmény-csökkentés, a kiugró teljesítmények visszafogása,
- lassú munkavégzés ,
- az előírások fokozott betartása, a bürokrácia lassúságának teljes kihasználása.

Ennél egy sokkal komolyabb harci eszköz a sztrájk, amely nyílt és kollektív munkabeszüntetés formájában okoz valós gazdasági károkat.
Fajtái:
- spontán, más néven vadsztrájk, amelyet nem a szakszervezet kezdeményezett,
- figyelmeztető sztrájk: rövid, károkozás nélküli sztrájk, csupán az erő demonstrálása végett hívják életre,
- saját követelésen alapuló tényleges sztrájk,
- szolidaritási sztrájk: a más, harcban lévő csoportokkal való együvé tartozást fejezi ki.

A sztrájk kiterjedése alapján lehet:
- általános, vagyis amikor az ország munkavállalóira úgy általában terjed ki,
- teljes, azaz egy teljes ágazat, vállalat alkalmazottjait érinti,
- súlyponti, amikor csupán az adott ágazat legfontosabb vállalatait bünteti, hogy a teljes ágazat működését korlátozza.

Tér- és időbeli szervezése alapján lehet:
- folyamatos: a sztrájk megszakítás nélkül megy végbe,
- megszakításos: meghatározott időre hirdetik ki, ha addig nem történik semmi, továbbfolytatják,
- váltakozó: a sztrájk folyamatosan jelen van az ágazatban, de üzemenként váltakoznak a sztrájkoló csoportok,
- lépcsőzetes: kisebb mértékű sztrájkkal indul, majd fokozatosan terjed ki a többi üzemre,
- bozóttűz: különböző időpontokban és teljesen kiszámíthatatlanul sztrájkolnak az egyes részlegek
- mini-max taktika: a lehető legkevesebb erőfeszítéssel a lehető legnagyobb hatás elérése. Pl. egy cég meghatározó profilját adó, speciális termékeket gyártó üzemének sztrájkja - kis létszámú a munkabeszüntetés, de hatalmas veszteségeket képes okozni.

Végül érdemes kitérni a legkeményebb harci eszközre, az üzemelfoglalásra, amely során az elégedetlen alkalmazottak ideiglenesen tulajdonukba veszik a munkaeszközöket, hogy a vállalatot megakadályozzák az azokkal való rendelkezésben, termelésben.
Ez lehet:
- szimbolikus: ülősztrájk vagy állandó jelenlét az üzemi területen,
- tényleges: a munkavállalók valóban elfoglalják az üzemet.


A munkaadók harci eszközei

A munkáltatóknak számos lehetőségük van a keményebb fellépésre, bár az eleve meglévő erőfölény miatt sokkal kevésbé szorulnak rájuk:
- egyéni, személyzetpolitikai harci eszközök: a legharcosabb érdekérvényesítő figyelmeztetése, fegyelmi eljárásban való részesítése, elbocsátása (feltéve, ha az munkajogilag védhető),
- a szakszervezet elleni hangolás vállalaton belül vagy tömegkommunikációs eszközökön keresztül,
- a sztrájk intenzitásának csökkentése: sztrájktörők alkalmazása, sztrájkolók feldarabolása (szalámi taktika), egymásnak ugrasztása, sztrájkkészség gyengítése,
- a sztrájk által okozott károk csökkentése: raktárkészlet felhalmozása, termelés átütemezése, új eszközök, erőforrások, partnerek bevonása,
- kizárás: adott munkavállalók munkaviszonyának felfüggesztése.