Hazai ösztönzési trendek

Az elmúlt években alaposan megfordult a trend a javadalmazás és az ösztönzés terén Magyarországon. Korábban a hosszú szolgálati idő és a szakmai tapasztalat alapján történt a díjazás, mára azonban az adott munkakör fontossága és piaci értéke vált meghatározó tényezővé. A külföldi tulajdonban lévő cégek fizetései messze meghaladják a hazai, illetve a közszférában található béreket, arról nem is beszélve, hogy a fejlett országokhoz képest az átlagbér egyharmadnyi, a minimálbér egyötödnyi, a nyugdíj pedig egytizednyi vásárlóerővel bír.

A bérek alakulását tekintve megállapítható, hogy:

- egyre csak nő a szakadék a felső és az alsó tized között: a rendszerváltás óta jelentősen megnőttek a jövedelemkülönbségek hazánkban, a legfelső és a legalsó réteg között 1988-ban három-négyszeres volt, ma ez az érték tíz-húszszorosára nőtt.

- óriási ágazatbeli változások mentek végbe: a külföldi tőke beáramlásával számos ösztönzésmenedzselési gyakorlat is meghonosodott. A külföldi cégek bérei átlagosan 60-80 százalékkal magasabbak a hazaiakénál, a vezetőknél, felsővezetőknél ez az érték akár a 200, 300 százalékot is elérheti. A bankszektor még erre is rátesz egy lapáttal, hiszen a külföldi tulajdonú vállalatokhoz képest további 20-30 százalékkal fejeli meg a kereseteket.

- magasabb a regionális pozíciókat betöltők fizetése: egy külföldi leányvállalatot vagy térséget irányító vezető fizetését magasabb díjazásban részesíti az anyacég, különösen, a kelet-európai térségben, ahol 20-30 százalékkal magasabbak a regionális vezetők bérei, mint az ugyanazt a munkakört betöltő hazai társaié.

- alacsonyak a bérek a külföldi keresetekhez képest: a fizikai dolgozók, az alkalmazottak, sőt, még a vezetők fizetései is elmaradnak a külföldi bérekhez képest. A mérnökök, a közgazdászok, az értékesítési munkatársak fizetései például a német, a svájci és az osztrák béreknek csupán 23-25 százalékát teszik ki. Sajnos azonban a kelet-európai térséggel sem állunk egy súlycsoportban, hiszen a magyar keresetek - ha csak valamivel is, de - a cseh, a lengyel és a szlovén versenyszféra béreitől is elmaradnak. A felmérések azt mutatják, hogy az elmúlt két évtizedben a legkedvezőbb termelékenységi, bér- és GDP-növekedési számítások esetén is alig-alig csökkent a magyar gazdaság bérelmaradása.