Játsszunk el a gondolattal, hogy összetalálkoznak a vállalati konyhában. Vajon sor kerülhet a következő beszélgetésre HR és IT munkatársak között?
Hétfő reggel 9 óra. A HR-es a tollával dobol az íróasztalán. Most jött ki az ügyvezetőtől. Ki kell dolgoznia egy stratégiát a cég szenior fejlesztő kollégáinak megtartására.
Két szobával arrébb az egyik kulcsprojekt fejlesztője is hosszú munkanapnak néz elébe.
Bele vannak merülve a saját gondolataikba, így érkeznek a konyhába, tesznek-vesznek, az udvariassági köszönésen kívül alig figyelnek egymásra. A fejlesztő arra eszmélve zökken ki gondolataiból, hogy valaki csapkod mellette.
– Segíthetek? – kérdezi.
– Nem hiszem el, hogy ennél a cégnél már a kávéfőző sem működik – hangzik a válasz.
– Megnézted, van-e benne elegendő víz?
A HR-es válasz helyett csak egy pillantással válaszol. Persze, hogy megnézte. Micsoda kérdés.
– Lehet, hogy ki kellene üríteni a kávéfőző fejet. Hadd segítsek – ajánlkozik a fejlesztő.
Elkezdik együtt szétszedni a gépet. A HR-es kényelmetlenül érezi magát a csend miatt, gondolkodik, mivel törhetné meg.
– Szerinted miért mondott fel múlt héten is 5 kolléga, és egyiküknél sem tudtuk megakadályozni, hogy elmenjenek?
– Tényleg érdekel, vagy csak a szokásos HR-es „dumáról” van szó?
– Ki kell dolgoznom egy tervet jövő hétig a szenior kollégák megtartására vonatkozóan. Nehéz úgy nekiállni, hogy nem ismerem az érintett oldal álláspontját, így tényleg érdekel, mit gondol az egyik kulcsprojektünk architektje.
– Nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy egy HR-es érdeklődése valódi. Eddig már nagyon sok fórumon jeleztük, hogy alapvető problémák vannak a projektek tervezésével, ütemezésével, folyton csak futunk magunk után, állandóan tüzet oltunk. Egy ideig ez izgalmas, de nagyon hamar fárasztóvá válik. Ha pedig azt kérjük, hogy hadd mehessünk el egy-egy színvonalasabb szakmai képzésre, csak elutasítást kapunk, de indokokat soha. Múltkor abban kértünk segítséget, hogy menedzseljetek le nekünk egy csapatértékelést, arra pedig az volt a válasz, hogy nektek ez nem fér bele.
– Igen, igazad van. Sajnos sok tekintetben meg van kötve a kezünk. Egyébként látnád értelmét annak, hogy találjunk időt rá, hogy akár rendszeresen és nagyobb körben tudjunk beszélgetni arról, hogy mi az, amit Ti nehézségnek éltek meg? Egyúttal én is igyekezném jobban bemutatni a döntések hátterét.
– Meg kell kérdeznem a többi szenior kollégát. Vannak közöttük olyanok, akik nagyon szívükön viselik a cég sorsát, ők biztosan nyitottak lennének rá, ha látnák 1-2 alkalom után, hogy ennek van értelme.
– Megtennéd, hogy megkérdezed őket? Jobban veszi ki magát, ha Tőled érkezik a kérés.
– Jó, a mai projektmeetingen felvetem, és majd jelzem, hogy mire jutottunk. Viszont azt előre jelzem, hogy nem fogunk máshogy kommunikálni, mint máskor. Ha kérdésed lesz, utána majd válaszolok.
– Rendben, köszönöm.
Másnap a fejlesztő jó hírekkel érkezik, van 2-3 másik kolléga, aki szívesen részt venne ebben, sőt, azt is felvetették, hogy mi lenne, ha együtt gondolkodnának a szenior fejlesztők megtartásának kérdésén. A hét második felére meg is beszélnek egy időpontot, amikor elkezdik közelíteni az álláspontokat.
Az ötletet végül sikeresen megvalósították, mindkét fél elégedettebben távozott a megbeszélésről, mint ahogy oda érkezett.
Néhány nappal később…
Péntek délután 3 óra. Kopognak a HR-es ajtaján. A fejlesztő az. Egy papírt tart a kezében.
– Megkerestek egy projektvezetői ajánlattal. Már régóta mondogatom, hogy szeretnék ilyen jellegű feladatokat, de mindig csak ígéreteket kaptam, ezt az ajánlatot pedig nem tudtam visszautasítani.
– Nem is tudom, mit mondjak, pont amikor elkezdtünk végre érdemben együttműködni… Nagyon sajnálom.
– Igen, megértem. Én is azt gondolom, hogy hasznosak voltak a kezdeti lépések, amiket megtettünk. Talán mind a ketten tanultunk belőle, és remélem, hogy a többiekkel folyatni tudjátok a közös munkát.
A HR-es megértően bólint.
Vajon sor kerülhet a fenti beszélgetésre a valóságban is – más eredménnyel?
Te ma már beszéltél a fejlesztőkkel? Megmutatnád ezt a cikket nekik is?
További írások a témához kapcsolódóan: együttműködés, vállalati szerep