Akkor ideális az egyensúly a munka és magánélet között, ha nem dolgozunk

Nigel Marsh TED előadásában ennek az egyensúlynak a kereséséről beszélt. Érdemes megnézni a teljes előadást, mert tanulságos és szórakoztató, ugyanakkor, ha erre valakinek nem lenne lehetősége, néhány pontot kiemeltünk belőle.

„Tipikus 'multis harcos' voltam - túl sokat ettem, ittam, túl keményen dolgoztam, és elhanyagoltam a családom. 40 évesen eldöntöttem, hogy fordítani kellene az életemen. És egy picit oda kellene figyelnem a munka-magánélet egyensúlyára. Így tettem egy lépést hátra, kiléptem a munkaerőpiacról és egy évet otthon töltöttem a családommal” - mondja Nigel Marsh. Amit abban az évben megtapasztalt: hogy remekül ki lehet egyensúlyozni a munkát és a magánéletet, ha nem dolgozik az ember.

Az azóta eltelt évek alatt sokat foglalkozott a munka-magánélet témájával, és arra jutott, hogy ha előrelépést akar elérni a társadalom ezen a területen, akkor először is őszinte vitát kellene lefolytatni a témában, amelyről sokan és sokat beszélnek összevissza, ugyanakkor nagyon kevesen érintik a kérdés gyökerét: vagyis bizonyos állás és karrierdöntések egyszerűen nem egyeztethetőek össze egy fiatal család életével. Négy pontot emelt ki azzal kapcsolatban, hogy mi mindent érdemes mérlegre tenni:

1. Reálisan kell látni, milyen helyzetben vagyunk, milyen a társadalom körülöttünk. „Hiszen, ha jól körülnézünk, ezrek túlóráznak, utálják a munkájukat, hogy olyasmikre költsék a megkeresett pénzüket, amire nincs szükségük és jó benyomást tegyenek olyan emberekre, akiket nem kedvelnek.”

2. Mint Nigel Marsh megállapítja, a kormányok és vállalatok nem fogják megoldani ezt a problémát számunkra. Az egyénen múlik és az övé a felelősség, hogy milyen életet akar élni. Ha valaki nem tervezi meg a saját életét, jó esély van rá, hogy mások megtervezik számára, és egyáltalán nem biztos, hogy egyezni fog az egyensúlyról alkotott elképzelésük. „Az életminőségét senki nem teheti egy kereskedelmi cég kezébe, hiszen működésük lényege, hogy annyit kihajtsanak az emberekből, amennyit csak lehetséges” - állítja. Így az egyén felelőssége, hogy felállítsa a határokat az életében.

„Nagyon jók a munkahelyi bölcsődék, óvodák, másrészt viszont csak még több időt jelentenek az irodában.”

3. Fontos azt az időegységet is jól meghatározni, amin belül az egyensúlyt el akarjuk érni. Ezzel kapcsolatban sem árt a realitások talaján maradni, hiszen nem fér bele minden egy napba. Hosszabb időszakokban kell az egyensúly szempontjából gondolkodni, ugyanakkor nem kell elhúzni addig, hogy „majd élek, ha nyugdíjba mentem”.

4. Az egyensúly kérdését kiegyensúlyozott módon kell megközelíteni is. Nem az egész életet kell egyik napról a másikra a feje tetejére állítani, hanem akár kis változtatásokkal, befektetésekkel elérni. Apró lépésekkel is radikálisan meg lehet változtatni az emberi kapcsolatok minőségét, az életminőséget. Ha pedig ezeket a lépéseket elegen teszik meg egy társadalomban, az akár a siker fogalmát is megváltoztathatja.

Visszatérve a nyitó felvetéshez, már az is vitakérdés, hogy kinek, mit jelent a munka-magánélet egyensúlya, hiszen van, akinek az életét jelenti a munka, míg másnak pedig mindazt az egyéb tevékenységet, ami a munkahelyen és időn kívül esik, családdal, barátokkal, az illető magára fordított idejét. Az Enterpreneur összegyűjtött néhány véleményt - bár ezeket aligha nevezhetjük reprezentatívnak, hiszen többségében cégek alapító-vezérigazgatóit kérdezték, akiknek szenvedélye(élete) a munkája. Van aki szerint a kérdés fel sem vetődik, hiszen a szerelme a cég, így semmi problémát nem okoz, hogy az életét teljes mértékben erre áldozza, míg más szerint fontos a fenntartható üteme a munkának és az emberi kapcsolatoknak, vagy éppen azt tartják fontosnak, hogy bizonyos időszakokban képesek legyenek kikapcsolni a munkát. De olyan is előfordul, aki ugyanúgy beütemezi a családi életre szánt időt, mint egy meetinget, ez esetben azért kérdés, hogy ennek az egyensúlyhoz van-e bármiféle köze...

Vagyis nagyon sokban függ attól a munka-magánélet egyensúlyának érzése, hogy valaki mennyire szereti a munkáját. Vagyis, ha valaki élvezi azt, amit csinál, akkor gyakran hobbinak is tekinti, azon kívül, hogy megkeresi vele a megélhetésre valót. Így a boldog, elégedett vezető vagy alkalmazott valószínűleg nem fogja megterhelőnek érezni, ha több időt kell eltöltenie a munkájával foglalkozva. Ugyanakkor ez gyakran azt is jelenti, hogy a határok jobban összemosódnak.

A kevésbé elégedett alkalmazott valószínűleg élesebben különíti el a munkahelyi és privát tevékenységeit. Számára az irodán kívül töltött idő sokkal értékesebb, így nem elérhető munkaidő után a kollégái számára és nem is nagyon oszt meg velük a magánszférájáról információt, írja a Forbes. Ők általában lelkesebb szószólói is a munka-magánélet egyensúlyának, hiszen érdekükben áll megtartani a határt, amit a munkahelytől távol lehet tölteni.

Végül tehát arra lyukadunk ki, hogy az egyensúlyt mindenkinek magában, személyre szabottan kell megteremtenie úgy, hogy az számára kielégítő legyen írja Jennifer Maynard vezető és business coach a Huffington Poston. Lényeges, hogy valaki számára mi jelent értéket, és ezek teljesülnek-e. Ha megvannak az értékek, célok és tennivalók akkor az egyensúly megteremtéséhez ki kell jelölni a prioritásokat, aztán értékelni a haladást és az eredményeket.

Mondja el a véleményét Ön is: