Miért ne hagyjunk lyukakat az önéletrajzunkban?

A New York-i Federal Reserve Bank, Liberty Street Economics blogja szerint minél tovább tart ez a munkanélküliség annál kisebb az esély arra, hogy az illető állást tudjon találni. Az ok több mindenben keresendő, az egyik, hogy bizonyos készségek elvesznek a munkanélküliség alatt, a másik a tartós munkanélküliekkel szembeni diszkrimináció. Már nem egy tanulmány vizsgálta az előítéleteket oly módon, hogy a kutatók nem valós személy önéletrajzát küldték be álláshirdetésekre, bennük különböző hosszúságú munkanélküli időszakot megjelölve. Ezek a kutatások azt találták, hogy a munkáltatók tekintetbe veszik a munkanélküliség időtartamát, amikor eldöntik, hogy kit hívjanak be interjúra. Ha egyetlen változóval „játszottak”, akkor abból az derült ki, hogy 45 százalékkal csökkent az interjúbehívás esélye hosszabb munkanélküliség esetén.

A blog ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy ezekben a döntésekben sok egyéb tényező is szerepet játszhat, nem lehet a döntést egyértelműen a munkanélküliség időtartamára visszavezetni. Ugyanakkor arra a következtetésre is jutottak, hogy 8 hónap álláskeresés után nagyjából felére csökken annak az esélye, hogy valaki sikerrel állást találjon.

Ez az adat akkor is tartja magát, amikor az olyan tényezőket, mint az életkor, a nem, az etnikum vagy a végzettség, amelyek előítéletre adhatnak okot ellenőrzik. Kétféle vizsgálatot végeztek, az egyikben mindenki elmehetett interjúra, aki jelentkezett, a másik esetben szűrhetett a cég mindenre, amire akart, de nem diszkriminálhatott munkanélküliként eltöltött idő alapján. A vizsgálat eredményét összevetették a valós munkaerőpiac felvételi statisztikáival és nem találtak jelentős különbséget. A tartósan állástalanokat általában az interjú után sem vették fel, vagyis a kutatók úgy vélik, a visszahívásokban a diszkrimináció racionális reakció a statisztikai valószínűségre. A cégek csak azokat hívják be interjúra és viszik végig velük a drága és erőforrás-igényes recruitment folyamatot, akinél megvan az esélye, hogy fel is veszik a pozícióra. Ebbe pedig kevés tartósan állástalan lett volna valójában esélyes. Így a vizsgálat szerint nincs az interjúra behívásra a diszkriminációnak igazán hatása.

Eredmény ide vagy oda, ebből a kutatásból is az derül ki végül, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak a hosszú ideig munka nélkül levők, legyen szó az álláskeresés bármelyik szakaszáról, ha nem az interjúesélyekről, akkor a felvételi döntésről. Az óvakodás velük szemben mindenképpen jelen van. Nem mintha ez ellen maguk az érintettek bizonyos módon ne tehetnének, csak éppen helyzetükből adódóan gyakran a legkevésbé tudnak proaktívak lenni segítség nélkül.

Készség- és képességfejlesztésben kellene valódi segítség

Általában azok lesznek tartósan munkanélküliek, akiknek nincs meg a megfelelő szakképzettsége, vagy nem piacképes a szakmájuk, az idősebb korosztályhoz tartoznak, sorolta Csoba Judit, szociológus, habilitált egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék vezetője. Megítélése szerint a munkanélküliek ellátórendszerével az elmúlt évtizedekben az volt a probléma, hogy a források jelentős részét (közel 70%-át) a passzív eszközökre fordították, s mindössze 30%-a jutott az aktív eszközök (pl. pályaorientáció, képzés, munkatapasztalat szerzés stb.) finanszírozásra.

Nagyon kevés olyan képesség és készségfejlesztő programot szerveztek, ami ezeken az embereken, akik már több éve munka nélkül voltak valóban segített volna, az elavult tudásuk korszerűsítésében, hiányzó szakképzettségek megszerzésében, vagy a kapcsolathiányból adódó hátrányok leküzdésében lehetőséget kínált volna. A szakmai és kulcsképesség hiányában pedig nem sok esély kínálkozott az elhelyezkedésre.

A szolgáltatások, képzések és készségfejlesztések terén még ma is komoly hiányokkal működik a hazai foglalkoztatáspolitika. Bár kísérleti jelleggel számos, az Európai Unió Strukturális Alapjaiból finanszírozott program fut, de ezek a programok rövid ciklusú projektek, ráadásul komoly „sikerrátát” várnak el a programok végére, ami a többszörösen hátrányos és tartósan munka nélkül lévő célcsoport körében irreálisak.

A hosszú idő alatt kialakult, egymásra rétegződő hátrányok csak hosszabb távon és komplex programok keretében kezelhetők hatékonyan. Ezek a programok azonban igen költségesek. Hazánkban a GDP 1 %-a körüli összeget fordítunk csupán a foglalkoztatáspolitikai problémák kezelésére, míg az Európai Unióban a munkanélküliséget sikerrel kezelő országok ráfordítási aránya eléri a GDP 3 %-át. Így a komplex, hosszabb távon működő képességfejlesztő programokra nem igen jut forrás.

Egy képzésen és valódi munkaerő-piaci szolgáltatásokon alapuló rendszer felépülése több évet venne igénybe. Célszerű lenne a megoldáson hosszabb távban gondolkodni, és valóban esélyteremtő rendszereket építeni, hogy a munkaerő felkészülése a nyílt munkaerő-piaci szerepvállalásra valóban lehetővé váljon. A politikai kurzusokhoz, választási ciklusokhoz alkalmazkodó, rövid szakaszokra tervezett foglalkoztatáspolitikai eszközök ezt nem teszik lehetővé. A közfoglalkoztatás e tekintetben nem jelent megoldást, hiszen a felmerülő problémák és hiányok sokféleségét nem kezeli, a célcsoport differenciált feltételrendszerével nem tud mit kezdeni és csak nagyon korlátozott mértékben segíti elő a nyílt munkaerő-piaci munkavállalást.

Aki tartós munkanélkülisége okán peremhelyzetbe kerül szakmai tudása elavulttá válik, munkakultúrája nem lesz alkalmas a gyorsan változó piaci elvárásokhoz. A leszakadás akár több generációra kihathat: ha nincs a családban munkavégzésből származó jövedelem, ha a háztartás a passzív ellátások csapdájába kerül, ha a jövőtlenség totális értékvesztéssel párosul nehéz a kiutat egyedül megtalálni, mindenképpen segítségre van szükség. Csoba Judit megerősítette, hogy aki képességgel, készséggel rendelkezik és motivált, az általában 6 hónap alatt elhelyezkedik. Ahogy nő a munka nélkül töltött hónapok száma, annál kisebb lesz az esély az elhelyezkedésre, utalt saját két-három évvel korábbi vizsgálataik eredményére. (Összhangban a korábban leírt nemzetközi vizsgálat következtetésével.)

A kulcskompetenciákból kellene kiindulni

A munkanélküliség időszakát komoly pszichológiai hullámzás kíséri. Aki rendszeresen kudarcélményeket szenved el, az mentálisan is sérül. Előbb-utóbb eljön egy pont a tartósan munka nélkül lévők életében, amikor már nem keresnek munkát, lélekben feladják vagy eleve úgy mennek oda egy interjúra, hogy úgysem fogják felvenni őket. A munkaadó pedig nyilván nem azt veszi fel, akin látszik, hogy a jelentkező maga sem hisz benne: sikerülhet. Aki eleve rossz munkaerő-piaci helyzetben van, az rosszabb ajánlatot kap, így nem lesz motivált. A szakértő figyelmeztet, hogy tilos egyetlen tényezőre visszavezetni az okokat, hiszen a különböző tényezők együtt járnak. Ezért a problémákat nem lehet sémákban megoldani, nem lehet EGY kampánnyal, EGY eszközzel tűzoltást végezni, hatékony és hosszú távú megoldást kell kidolgozni és megvalósítani. Komplex rendszereket kellene építeni, aktív munkaerő-piaci ösztönzőkkel, bérösztönzőkkel, szolgáltatási elemekkel, tisztességes finanszírozással, amelyek hosszú távon hoznak eredményt. A helyzet nem könnyű, mert több évtizedes hátrányt kellene ledolgozni, többek közt a fiatalok körében egyre szélesebb körben megjelenő szocializációs hátrányokat. Csoba Judit hangsúlyozta, a fiatal generáció illetve a leszakadó csoportok körében elsőként a kulcskompetenciákat kellene fejleszteni - pontosság, megbízhatóság, felelősségvállalás, döntésképesség.A legtöbb esetben ezeket a készségeket az érintettek nem hozzák a családból. Ugyanakkor nem oldhat meg mindent a közösség, sok múlik az egyénen is.

Sipos Sándor, HR szakértő, a Onestep tulajdonosa és trénere szerint, a HR-esek félelmének lehet alapja, éppen a korábban emlegetett kulcskompetenciák hiánya miatt, ugyanakkor mint mondta ahogy ezektől el lehet szokni a munkavállalásból kieső hosszú idő miatt, de ugyanúgy vissza is lehet szokni rájuk. Mindenképpen furcsa, ha valaki nagy lyukat hagy az életrajzában és azt nem indokolja. Ahogy az is szinte biztos, hogy mondjuk hat év alatt csak csinált valamit, ezeket érdemes átgondolni, hangsúlyozza a szakember. Ha ír egy motivációs levelet, akkor írja le a helyzetet, ne hagyja magyarázat nélkül: hogyan vészelte át, mivel próbálkozott. A munkáltató azt nézi, hogy tett-e valamit azért, hogy benne maradjon a rendszerességet igénylő életvitelben, aminek következtében strukturált, célt elérő munkát tud végezni, betartani a szükséges szabályokat. Ha nagy a verseny, akkor az illető hasonló versenyhátránnyal indul, mint egy pályakezdő. Ugyanakkor előnye is van annak, aki így kap lehetőséget - sokkal nagyobb hűséggel, elkötelezettséggel viszonyul a munkához, ezt ki lehet domborítani már a jelentkezésben.

Stratégiát kell váltani!

Az is fontos kérdés, mi az oka, hogy valakinek nem sikerült sokáig elhelyezkednie? Ezt a kérdést saját magának is fel kell tennie. Vajon jó a stratégiája? - veti fel Sipos Sándor. Ha pék vagyok és nem találok munkát, elvégzek valamilyen más szakmát, vagy elmegyek máshová, ahol szükség van pékre.

A tartós munkanélkülieknek mindenképpen azt tanácsolom, hogy vállaljanak el akár nem szakmai, vagy alacsonyabb szintű munkát is, és amellett keressenek szakmait, megfelelőbbet. Így legalább jövedelmük is lesz, és a tartós munkanélküli billogtól is megszabadulnak - mondja Fazekas Éva, alias Jobangel, akinek önéletrajz mintái itt találhatók. Jobangel külön önéletrajzmintát készített azoknak, akiknek több hónapos munkanélküli időszakot kell elfedniük a CV-ben.

Állásból állásba még mindig könnyebb eljutni, mint tartós munkanélküliség után állást találni. Az ok többnyire az, hogy sok munkáltató azt gondolja, hogy egy tartós munkanélküli már kiesett a munka napi rutinjából, mind szakmailag, mind lelkileg. Ez Jobangel szerint nincs így: a szakmaiságot olvasottsággal, esetleg szabadúszóként alkalmi munkával szinten lehet tartani, illetve az esetleges lemaradás próbaidő elején pótolható. Hozzátette a szakmai kifogást azért sem érthető, mert a szakmai tudás objektíven mérhető, nem kell feltételezésekbe bocsátkozni. Egy tartós munkanélküli pedig mindennél jobban vágyik munkahelyre, szakmai társaságra, így valószínűleg a beilleszkedés sem lesz probléma.

A legtöbben irodai munkát keresnek tartós munkanélküliként - legalábbis a magasabb képzettségű álláskeresők -, nekik egy idegennyelv tanulása, a meglévő nyelvtudás szinten tartása is fontos feladat, azt, hogy ezzel foglalkozik munkanélkülisége alatt be is kell írni az önéletrajzba. Ezenfelül a freelancer.com adhat jövedelemszerző munkát, ami még szakmai referenciának is megfelelő, szintén beírható az önéletrajzba - szól a praktikus tanács.