Izlandi munka magyar szemmel

Kilábalás a válságból a turizmus segítségével

Tíz évvel a 2008-as gazdasági válság óta, ami a bankrendszer összeomlásához és kis híján államcsődhöz is vezetett Izlandon, az ország úgy tűnik ismét lábra állt, sőt, egészen lenyűgöző mutatókat produkál az utóbbi pár évben. A gazdaság bővülése az elmúlt két évben meghaladta a 10%-ot, ezzel párhuzamosan pedig a bérek is hasonló mértékben emelkedtek. Az izlandi korona komoly erősödésen esett át, míg a munkanélküliség újra 2% alatt van az országban. A fenti jelenségekkel párhuzamosan ugyanakkor az ingatlanárak is elszálltak, a lakásvásárlás és bérlés történelmi (illetve pont a válság előtti időket idéző) csúcson van jelenleg.

A gazdaság talpra állításában a különböző, sokszor unortodox válságkezelési megoldások mellett a legfontosabb szerepet a turizmus elképesztő fellendülése játszotta. Míg a 2010-es évben 459 ezer turista érkezett az országba, addig a tavalyi adatok szerint már 2,3 millión (!) látogattak Izlandra az év során. A jelenség persze nem véletlen, az izlandiak tudatosan dolgoztak az országimázs kiépítésén, aminek köszönhetően a gejzíreken, vulkánokon, vízeséseken és egyéb különleges természeti képződményeken túl szerte a világon ismertek lettek az ország kulturális termékei is, úgymint például Björk vagy a Sigur Rós, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy pl.: itt forgatják a Trónok Harca több jelenetét is. Egyszóval a korábban némileg elzárt szigetország kinyílt a világ felé, aminek köszönhetően mi is megismerkedhettünk ezzel a különleges kultúrával és a páratlan helyekkel, az országot pedig szó szerint elözönlötték a turisták.



A turizmus ilyen szintű föllendülése egyúttal kihívások elé is állította Izlandot. Egyrészt a szükséges infrastruktúrát kellett kialakítani (szállodák, vendéglátóhelyek építése, stb), másrészt a látványosságnak számító, és ezért sokszor látogatott természeti helyek védelmét, megőrzését is meg kellett oldani. Ezek mellett pedig nagy számú vendégmunkásra is szükség volt és van az országban ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson. A 2017-es adatok szerint összesen 24.000 legális külföldi munkavállaló, köztük nagyjából 100-200 magyar dolgozott Izlandon, de akárcsak a gazdasági mutatók, ez a szám is folyamatos növekedést mutat. A külföldi munkások nagy része az építőiparban és a vendéglátásban tevékenykedik, de a szolgáltatóipar más területein is gyakori a jelenlétük. Cikkünkben kint dolgozó magyarokat megkérdezve járjuk körül az izlandi munkavállalás körülményeit és jelenlegi lehetőségeit, remélhetőleg reális képet festve a kint dolgozók helyzetéről, annak előnyeivel és hátrányaival együtt.

Az első lépések

Munkavállalói körképünkhöz négy kint élő magyart, Brigit, aki bolti eladó, Norbit, aki villamosipari szakember, az asztalosként dolgozó Tamást és egy anonimitást kérő halüzemi dolgozót (őt nevezzünk most Szilárdnak), kérdeztünk meg tapasztalataikról. A nem feltétlenül reprezentatív „felmérésünkből” bár meglehetősen vegyes kép rajzolódott ki az izlandi életről, összességében mindenképp pozitív irányban dől a mérleg nyelve a kint élők tapasztalatai és elmondásai alapján.

Kezdjük talán az elején, és nézzük meg a munkakeresés opcióit az országban. A megkérdezettek nagyjából egybehangzó véleménye szerint könnyen és gyorsan lehet munkát keresni (és kapni) Izlandon az általános munkaerőhiányból fakadóan, ami elsősorban a már említett építő- és vendéglátóipart érinti. Itthonról viszont még nem igazán működik munkaerőközvetítés Izland irányába, ezért az állásokat önállóan kell megkeresnünk magunknak. Ebben lehet segítségünkre az oldal, ahol több különböző szektorból találunk munkákat, igaz, itt minden izlandiul van feltüntetve. Szintén érdemes megpróbálni a Facebook csoportot ahol ugyancsak sok munkalehetőség közül válogathatunk, itt már elsősorban angolul. Az izlandi nyelvtudás az esetek csak kis részében feltétel csak az állásokhoz, a magabiztos angoltudás viszont a legtöbb esetben elengedhetetlen.

Amennyiben találtunk munkát, úgy az első és legfontosabb dolgunk kint az ún. kennitala megszerzése, ami az izlandi személyi- , taj- és adószám, amely feltétlenül szükséges a munkavállaláshoz. Ezt bármelyik hivatalban tudjuk igényelni, de szükségünk van hozzá a munkáltatónkkal kötött szerződésre. Emellett természetesen még szükségünk van egy izlandi bankszámlára is, és ha ezek megvannak, már nincs akadálya a hivatalos munkába állásnak. Nagyon fontos még, hogy Izlandon minden munkavállaló tartozik valamilyen szakszervezethez, ami egyrészt védi a dolgozók jogait, másrészt számos különböző kedvezményt is kínálnak, például utazási kedvezmények formájában.

Fizetések és lakhatás, avagy az érem két oldala

A külföldi munkavállalás esetében alighanem mindenkit elsősorban a fizetések mértéke izgat leginkább, ezért rá is térnénk ennek bemutatására. Izlandon a szakszervezetek szabályozzák az adott szakmákhoz tartozó minimálbér összegét, ami szektoronként inkább kisebb, mint nagyobb mértékben eltérő lehet. Brigitől kaptuk az alábbi táblázatot, amiben világosan látszik néhány különböző terület minimum havi bruttó bére és órabére is, amelyek összegei műszakonként változnak.

Mint láthatjuk, a felnőtt alkalmazottaknak járó legalacsonyabb kezdő fizetés a bolti kiszolgálók esetében is már 270.400 izlandi korona, ami átváltva majdnem 700 ezer forintnak felel meg. Természetesen ezek bruttó bérek, amikből lejön az egyébként igen magas, 36% körüli személyi jövedelemadó, viszont még ebben az esetben is egy korrekt nettó bérről beszélhetünk-a táblázatban látható többi területen pedig ennél csak magasabb kezdő béreket találunk, amik a hasonló pozíciókért kapható nyugat-európai béreket is túlszárnyalják. Emellett az említett magas SZJA-t kompenzálandó, minden munkavállalónak jár havi 53.000 korona adókedvezmény is, amit a munkáltató alapból hozzáad a fizetéshez.

Az érem árnyoldala Izlandon egyértelműen a lakhatás, mivel a szigetország komoly lakhatási krízissel küzd jelenleg is. A lakásbérlés árai az egekben, Tamás elmondása szerint „a fővárosban egy szoba kivétele, megosztott nappali, közös helyiségekkel 600 eurónál kezdődik, de az átlagár 700 és 800 euró között mozog. Egész lakás bérlése abszolút minimum 1000 eurónál kezdődik, de azért ne várjunk szinte semmit.” Másik interjúalanyunk, Norbi szerint vidéken azért ennél lényegesen jobb a helyzet, ott ennek a feléért is lehet már szobát vagy lakást bérelni, illetve pozíciótól függően a munkáltató is szokott lakhatást biztosítani vidéken. A teljes képhez pedig nyilvánvaló módon hozzátartoznak a fogyasztói árak is, amik nagyjából minden termék esetében 2,5-szeresei az itthoniaknak, vagyis egy rendkívül drága országról beszélünk. A részletesebb összehasonlításhoz és árkalkulációhoz ezt az oldalt tudjuk ajánlani az érdeklődőknek.

A költségeinket ugyancsak meghatározhatja a közlekedés, aminek lehetőségei azonban relatíve szűkösek Izlandon. Nincs vonat, villamos és metró hálózat, egyedül buszokkal lehet közlekedni szerte az országban, amelyek azonban a kint élők beszámolói szerint sajnos ritkán járnak. A buszjegy árak a megtett kilométerekkel arányosan nőnek, amikkel kapcsolatban ezen az oldalon lehet részletesebben tájékozódni.

A legtöbben ezért még ha csak turistaként is érkeznek az országba, autót bérelnek a kint tartózkodás idejére, aki pedig kint kíván élni, annak mindenképp meg kell fontolnia egy gépkocsi vásárlást is. Jó hír ez ügyben, hogy az általánosan 2,5-szeres árakhoz képest az üzemanyag csak 40%-kal drágább az itthon megszokottnál.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Izlandi munka magyar szemmel
2. oldal - Tűz és jég földje - néha a munka terén is