A mediáció - A közvetítés alapkérdései

A mediáció ötlete - az, hogy a kétoldalú kapcsolatok, a konfliktusok, viták (ellentmondások, ellenérdekek) megoldásához független harmadik személyt kérjenek fel segítségül - nem jelent új tényezőt Európában sem. A nemzetközi kapcsolatok, konfliktusok megoldásában a 19. században eszközként volt jelen a mediáció. Például 1825-ben Nagy-Británnia lépett fel közvetítőként Portugália és Brazília között, vagy a Vatikán (XII. Leó) Németország és Spanyolország között a Karolina-szigetek ügyében. A diplomáciai, a nemzetközi tevékenységben jelentős tere van a mediációnak, többek között az utóbbi évtized egy sor konfliktusának megoldásában Balkán, Közel-Kelet, Afrika területén lényegében a mediáció segítségével sikerült egy-egy szituációt, probléma-csomagot megoldani.

A vitás ügyek rendezésének három lehetősége van:

- bírósági eljárásban, vagyis perrel,
- választott bíróság közreműködésével,
- mediáció útján.

Mediáció, a közvetítő tevékenység hazai jelentőségét, a konfliktusok jogi fórum közbeavatkozása nélküli megoldásának fontosságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy 2002-ben az Országgyűlés törvényt alkotott erről. Ma már a 2002. évi LV. Törvény a közvetítői tevékenységről jogi normák keretében adja meg a lehetőséget a bíróságok, vagy más jogi intézmények mellőzésével a konfliktusok, az ellentmondó helyzetek feloldásának, megoldásának lehetőségét.

A mediáció fogalma

A mediáció szó a latin "mediare" szóból ered, ami eredeti jelentése szerint

~ középen állni,
~ egyeztetni,
~ közbejárni,
~ közvetíteni,
~ békéltetni tartalmat hordoz.

A mediáció egy speciális konfliktus kezelési módszer, amelynek lényege, hogy a két fél közös beleegyezésével egy semleges harmadik személy (fél) jár közben.

A mediáció (egyezségkötés) fogalom más megfogalmazásban azt a konfliktuskezelési módszert jelenti, amelynek keretében két fél vitájában, minkét érdekelt közös beleegyezésével egy semleges harmadik fél (mediátor) működik közre.

Vitás ügyeink megoldására a magánéletben, a vállalkozások közötti és cégen belüli mindennapokban sokféle lehetőség van. Előfordul, hogy partnerünk perrel fenyegetőzik és van aki fel is jelent. Olyan is előfordul, hogy sóhajtva válik meg legjobb munkatársától/munkatársaitól. Van, aki belebetegszik és elmegy, van, aki becsapja legjobb ügyfelei előtt az ajtót, van, aki egy mediátor segítéségével végül tárgyalóasztalhoz ül és megállapodik. Magyarországon létezik (lásd.: törvényi feltétel) és elterjedőben van a jogvitákhoz kapcsolódó mediáció, de vannak üzleti hátterű üzleti megállapodásokhoz bevonható mediátorok (alkuszok, illetve coachok), akik a mediáció eszközeivel munkahelyi vitákban tudnak a konfliktusok megoldásában hatékonyan közreműködni.

A mediáció hol és hogyan működik?

A mediáció békés konfliktus megoldási technika. A mediáció lényegében közvetítés, azért fordíthatjuk közvetítésként, mivel a medius azt jelenti, hogy középen van, vagyis közvetítőként van jelen. A mediátor kifejezés az európai köztudatban döntőbíró, békéltető tartalommal van jelen. A mediáció tulajdonképpen egy olyan "beszélgetésforma" amelyet viták alkalmával lehet eredményesen felhasználni, ezzel konstruktívan kezelni a konfliktusokat, nem lenyomva harcolni ellenük, hanem komolyan véve a változások forrásának tekinteni ezeket.

Érdekessé ezt az eljárásmódot az teszi, hogy

egyértelműen strukturált keretben valósul meg,
célorientált és
ügyfélorientált - abból indul ki, hogy az ügyfeleknek megvan a kompetenciája a cél, a
megoldás kidolgozására. Ez egyben a különbség is az ismert békítő és
jogi döntő eljárásokhoz képest, ahol egy harmadik, nem érintett fél
mondja ki a megoldást, a döntést.

A mediáció a jelenlegi leggyakoribb formáját alig 40 éve dolgozták ki amerikai kvékerek békéltető munkájához. Elsőként a biztosító társaságok használták fel ezt a módszert. Jelenleg Európában mind jogi ügyleteknél, mind pedig az áldozat-tettes szembesítéseknél, a gyermek elhelyezési kérdésekben, környezetvédelmi vitákban, iskolákban és a gazdasági szereplők közötti konfliktusokban is elterjedőben van.

A mediáció főbb elemei:

~ az egyezkedést segítő technikák alkalmazása,
~ a probléma megfogalmazása,
~ az álláspontok közelítése,
~ az egyezkedés folyamatának lépésekre bontása,
~ az empatikus kommunikáció fejlesztése,
~ alternatív megoldások keresése,
~ közös cél kialakítása,
~ a beszűkülés, bizalmatlanság, merev attitűdök kialakításának megakadályozása.

A mediáció az alternatív konfliktusmegoldás egyik formája, amelynek során egy "semleges harmadik fél" avatkozik közbe, hogy elősegítse a vitában álló felek között a kölcsönösen megfelelő megegyezést. A mediátor nem ügyész, csupán abban működik közre, hogy a felek felismerjék a közös célokat. "A mediáció lényege abban áll, hogy képes a feleket egymás felé fordítani, nem úgy, hogy szabályokat kényszerít rájuk, hanem segít megteremteni kapcsolatuk újszerű és közös felfogását, melynek révén megváltozik a két fél egymáshoz való viszonya." (Riskin 1994.)


Ki a mediátor?

A mediátor (közvetítő) az a személy, aki a problémamegoldó folyamat keretében segít tisztázni a konfliktus jellegét (természetét), segít olyan megoldást találni, amely mindkét fél számára kielégítő. Két fél közti vitás kérdésben közvetít és a hagyományos bírói eljárás alternatívájaként, a felek közös megegyezésének elősegítésével próbálja a konfliktust megoldani. A közvetítő legfontosabb szerepe a felek közti megértés és kommunikáció biztosítása, a tárgyalás szakmai támogatása. A 2002. évi LV. Törvény (3. §) tömören meghatározza a közvetítő feladatait: "A közvetítő feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint közreműködjön a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában."

A közvetítői feladatot ellátó személynek (mediátornak) egy sor előnyös személyiségjegyre van szüksége, amelyek alkalmassá teszik ilyen feladat ellátására. Pozitív szemlélet, tárgyilagosság, gyors helyzetfelismerő, értékelő képesség, emberismeret, beleérző képesség, határozottság és mértéktartás, s mindazok a személyiségbeli tényezők, amelyek alapján a vitában érdekeltek közvetítőként elfogadják. Mediálni nem csak azt jelenti, hogy megfelelően felkészülve a folyamatra beülünk a megbeszélésre, s megfelelő kommunikációval, kérdezéstechnikával vezetjük, animáljuk azt. Nagyobb jelentőség annak képességnek van, hogy a konfliktusba keveredett embereket megértsük, valamint számukra az elfogadás érzését és problémájuk komolyságának átérzését közvetíteni tudjuk.

A mediációhoz a konfliktus tartalmának megfelelő szakképzettséggel kell rendelkeznie a közvetítőnek /mérnök, közgazdász, pszichológus stb./, hogy az érintettek szakmai illetékességét is elfogadják. A mediátornak titoktartási kötelezettsége van mind a személyekre, mind az ügyre, mind a létrejött megállapodásra vonatkozóan. A közvetítő tevékenység feltétele, hogy a feladatra felkérést kapjon a mediátor az érintettek mindegyike részéről. Csak kétoldalú elfogadottság, bizalom birtokában lehet megfelelő színvonalú munkát végezni. A pártatlanság és bizalom kérdése alapvető. A közvetítő nem állhat egyik fél pártjára sem, hanem arra kell törekednie, hogy minden érdekelt fél számára elfogadható megoldásra jussanak el. Alapvető, hogy a vitában résztvevő felek mindegyike pártatlannak gondolja őt és erre alapozva bízzon benne. A mediátornak mindkét felet meg kell értenie, helyzetüket át kell éreznie, még abban az esetben is, ha első pillantásra szimpatizálna az egyik résztvevővel. Arra kell törekedni a közvetítő folyamat során, hogy lássa át mindegyik érdekelt motivációit, érzéseit, gondolatait. A közvetítő pártatlansága más, mint a bíróé, ő pártatlanságot csupán a résztvevők megértéséhez használja fel, ami lényegében mindkét féllel szembeni nyitottságot jelenti és ezt a nyitottságot próbálja meg a szemben álló felekben is felszínre hozni. A mediációs tevékenységben a megegyezéshez a megértésen keresztül visz az út.

A közvetítő feladata a szembenálló felek közötti indulatok fékezése, a megoldásra váró konfliktus okának tisztázása, konstruktív párbeszéd kialakítása a felek között. Segíti a feleket abban, hogy megtalálják azt a megoldást, amely számukra a legkedvezőbb. A közvetítő nem hozhat döntést, a megegyezési folyamat irányítása az ő felelőssége, mind a megoldási javaslatok, mind pedig a megállapodás kidolgozása a felek feladata. A közvetítőnek joga van a mediációs folyamat megszakítására, amennyiben úgy értékeli, hogy a megbeszélés menete vagy a létrejövő megoldás nem ésszerű (látszat jellegű), és /vagy/ etikai okokból az nem képviselhető. Előfordulhat olyan eset is, hogy a mediátor személyes érintettsége vetődik fel, ilyenkor ezt közölni kell a felekkel, hogy a továbbiakban nem vállalja a közvetítést, hisz sérülhet a folyamat, ha a pártatlanságot a legcsekélyebb mértékben is kétségbe vonja valaki, azonban kötelessége maga helyett ajánlani megfelelő felkészültségű szakembert.

Vállalati vezetők, humánpolitikai szakemberek körében tájékozódtam és arra a tapasztalatra tettem szert, hogy hallottak már a mediációról, de nem ismerik. Így azt sem tudják felmérni, hogy számukra a közvetítő eljárás alkalmazása előnyös volna a hosszabb és bonyolultabb a peres eljárás megelőzésére, esetleg helyettesítésére. Ezért szükségesnek éreztem a mediáció iránti érdeklődést felkelteni.

Dr. Poór Ferenc