Munkaerő-megtartás a HR kulcskérdése

Szinte napi szinten olvashatunk a különböző szektorokat érintő munkaerőhiányról, amelyről mi is írtunk számos alkalommal, ami ezt a célkitűzést hangsúlyozottan indokolttá teszi, hiszen a munkaerő megtartása egyes esetekben egyet jelenet a cégek működőképességével. A cégvezetők már tavaly megfogalmazták, hogy stratégiai beruházások maradhatnak el, mert nem áll rendelkezésre megfelelő munkaerő. A vállalatok bizonyos értelemben kényszerhelyzetben vannak, létszükséglet, hogy a folyamatban lévő munkaerő-piaci változáshoz tudjanak alkalmazkodni.

A hiány továbbra is marad, hiszen egy ilyen problémára nem lehet egy év alatt megoldást találni, mondta Bencze Róbert, a PwC Magyarország HR tanácsadó üzletágának vezetője. „A vállalatok a megoldás keresése során egyre inkább a technológiai fejlesztési irányokat is mérlegelik (automatizálás), mivel felismerték, hogy hatékonyság fejlesztésre van szükség, illetve a kevésbé munkaerő-intenzív technológiák meghonosítása is a tervek között szerepel.”

Még a tavalyi év elején a tehetséggondozás és a tehetségek megtartásáról szóló konferencián ismertette Bencze Róbert a PwC akkor aktuális vezérigazgatói felméréséből azokat a részleteket, amelyek szerint a cégvezetők 79 százaléka tervezi, hogy változtat a kulcsmunkatársak kezelésén, 72 százalék a szervezeti felépítést alakítaná át, 71 százalék tervez befektetni a munkatársak képzésébe, fejlesztésébe, 53 százalék szerint problémát jelenthet a középvezetői réteg kinevelése, 43 százalék pedig többet költene a tehetségek megtartására.

A szakember szerint ezek a folyamatok most is zajlanak, a fent említett területek kiemelten szerepelnek a vállalatok mindennapjaiban.

Bencze Róbert elmondta, hogy a cégvezetők nagy része változtatna azon, hogy hogy bánik az alkalmazottaival
A helyzetet Csikós-Nagy Katalin, a HR Evolution ügyvezető igazgatója is hasonlóképpen látja, sőt úgy gondolja, hogy bizonyos esetekben, ahol nem tesznek ellene, ott fokozódhat is a probléma. Ezért a szakértő felteszi a kérdést, hogy a vállalatok, vállalkozások megtették-e illetve megteszik-e a szükséges változtatásokat, ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a kialakult munkaerő-piaci helyzethez.

„Ahol 10-ről 30%-ra, vagy 30-ról 60%-ra nőtt a fluktuáció, ott mindennaposan kénytelenek szembesülni a munkaerő megtartás fontosságával, hiszen 500 fős vállalatnál havi szinten 25 fő munkaerőpótlás munkaügyileg, toborzás, betanítás szempontjaiból is komoly kihívás. Rendkívül fájó, amikor egy 5 éve nálunk dolgozó, megbízható, jó munkaerő mond fel és ennek hatására a kollégák is elindulnak.

Csikós-Nagy Katalin azt javasolja, hogy minden nap kérdezzük meg a dolgozókat, hogy milyen a kedvük
Viszont azt is tapasztalom, hogy vannak felelős vállalatvezetők, akik nem csak tűzoltás jelleggel foglalkoznak a témával: a még nem kritikus helyzetet szeretnék javítani, megerősíteni a szervezetet, vállalati hírnevet” - mondja Csikós-Nagy Katalin.

Nem mindegy, hogyan küzdenek meg a cégek a problémával, milyen lépéseket tesznek például a fluktuáció leküzdésére. A lehetséges eszközökre hozott példát a vállalatokkal napi szinten együtt dolgozó szakember, aki hangsúlyozta, hogy minden esetben az ember kell, hogy a fókuszba kerüljön, akinek a visszajelzésére kiemelt figyelmet kell fordítani. Az állandó és azonnali visszajelzés egyébként is kulcsszerepet kell, hogy kapjon a munkavállalókkal történő kölcsönös kommunikációban. A vezető már nem vonulhat el egy elefántcsonttoronyba.



Bizonyos fogalmak szorosan összekapcsolódtak a munkaerő megtartásának témájával. Ezért ezeket felvetettem nyilatkozóinknak, hogy hogyan látják ezek aktualitását, a kapcsolódási pontokat.





Mindez nagyon szépen hangzik elméletben, az a kérdés, hogy a mindennapi gyakorlatban mennyire tud működni, mennyire nyitott rá a vezetés, tevékeny a HR, ha utóbbi igaz, akkor mennyire tudja keresztülvinni akaratát, hogy ne csak „lózung” maradjon a célkitűzés. Csikós-Nagy Katalin szerint nem cégmérettől vagy névtől függ, hogy tud-e működni. Viszont úgy véli nem szabad erre a helyzetre kényszerhelyzetként tekinteni, hanem egyszerűen alkalmazkodni kell a folyamatban lévő változásokhoz, ahogy az Darwin is megmondta: „Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.”

Bencze Róbert is az alkalmazkodás fontosságát hangsúlyozza: „hogy amelyik vállalat ebben a helyzetben valós válaszokat ad - nem csak lózungokat -, az tovább tud növekedni, a többiek pedig majd magyarázzák az iskolapénzt, vagy elvesznek a verseny nélküli, uram-bátyám gazdaságban.”