A cégek többsége nem lépte át az árnyékát, pedig nem muszáj diplomás fiatalokat felvenni
A kódolók, informatikusok hiánya nem egy szektor elszigetelt problémája, inkább afféle lakmuszpapír: azt jelzi, ami más szakmákban is hamarosan jelentkezik. Az új embert kereső cégeknek, a képző iskoláknak, de a hallgatóknak is volna ezügyben sürgős tenni valójuk. A Codecool alapító-ügyvezetőjét, Boda Józsefet kérdeztük.
Sokfelé hivatkozásként hangzik el ez a szám, és bár tételesen nem néztem ennek utána, de stimmelhet a dolog. Az IVSz egészen pontosan azt kommunikálja, hogy ennyi informatikai tudást igénylő munkahelyet lehetne teremteni, ha lenne ennyi szakember az álláspiacon. Megy erről a számról egy furcsa szájkarate, de én úgy látom, hogy nem a pontos szám, nem az a fontos, hogy 20-30 vagy 32 ezer szakember hiányzik, hanem az, hogy ez a méret, ez a nagyság mit mutat. Ha összehasonlítjuk bármelyik számot az utánpótlással, ami ugyebár az oktatási intézmények kibocsátási volumenével írható le a legegyszerűbben, akkor jól látható a kontraszt, az, hogy mekkora a probléma. Ha ehhez hozzávesszük a szakmából való lemorzsolódás, elvándorlás és nyugdíjba vonulás adatait is, akkor az látszik, hogy akkora mértékű a szakemberhiány, aminek a kezelésére minden létező eszközt érdemes (volna) bevetni.
Hogy ne érje az a vád, hogy csak „hazabeszél”, mielőtt belemennénk a részletekbe, gyorsan rögzítsük: hány képzőközpont működik ma Magyarországon, és ezeknek mekkora az éves kibocsátási volumene?
Néhány éve jelentek meg a Codecoolhoz hasonló képzőközpontok, amelyek tulajdonképpen alternatív programozóképzést nyújtanak - alternatívát az állami rendszerekhez képest. Ezt eredetileg a piac teremtette meg, mert a klasszikus felfogás, hogy informatikust, programozót csak egyetemen lehet képezni, mert ez egy tudomány, amit akadémiai módszerekkel kell oktatni, egyre kevésbé volt igaz. Sokan el sem végzik az egyetemet, mert elszívják onnan őket a cégek, a mi modellünkből pedig az látszik, hogy lehet ezt nem akadémiai körülmények között is oktatni. Azért lehet, mert mi nem programozó matematikusokat képzünk, hanem olyan kódoló szakembereket, akik értik az üzleti igényeket és alkalmazni tudják a technológiát. Ilyen alternatív programozó képzőből szinte havonta jelenlik meg új a piacon, de a többségük 3-4 hónapos gyorstalpaló, míg nálunk egy év oktatás-tanulás után hat hónap céges gyakorlat következik. Összesen viszont talán kicsivel több, mint egy tucat olyan intézmény van, ahol a szakemberhiány kezelését próbálják meg elérni. Az egész képzési szektor áteresztőképessége évente nem több ezer embernél.
Ez - már amellett, hogy így nyilván nem fogja megoldani a szakemberhiányt - azt is jelenti, hogy a vákuum az iskolákat biztosan képes a nyeregben tartani, hiszen sosem lehet kikopni az igényből.
Igaz is ez, meg nem is. A 32 ezres szám nem kódolókra, programozókra, hanem IT szakemberekre összességében vonatkozik, akiknek egy része programozó, egy része tesztelő, biztonsági szakember stb. Azok a képzőhelyek, ahol valóban komolyan veszik, hogy az iskolák a piacra termelnek munkaerőt, és ezért sokkal inkább gyakorlati szemléletet követnek, magabiztosak lehetnek a jövőjüket illetően. Szeretjük azt hangoztatni, hogy a Codecool olyan kibocsátó kapacitásra képes, mint egy átlagos magyar felsőoktatási intézet - de azért mi magunkat igazából nem innen közelítjük meg.
Mi jellemzi a „nyersanyagot”? Jellemző-e, hogy kik, milyen képzettséggel indulnak ennek a váltásnak, és hogy kinek érdemes és kinek inkább nem belefognia?
Abszolút igazságok e téren sincsenek, de az utóbbi években az volt a jellemző, hogy a 26-35 év közötti korosztály iratkozott be, minden tízükből három lány, nő, ami jóval magasabb arány, mint azt valamely műszaki karon várná az ember. Nagyon őszintén megfogva azt kell mondani, hogy mi is, ahogyan a többi iskola is e területen, valójában egy átképzést vállalunk.
Arra vállalkozunk, hogy ha az illetőnek van vagy egy meglévő felsőfokú végzettsége, vagy már éveket töltött el főiskolán, egyetemen, de ott végül nem szerzett végzettséget, akkor nekik piacképes szakmába adunk belépőt. A jelentkezőknél ez az alapképzettség a legtöbbször kombinálva van azzal, hogy próbált dolgozni, de vagy nem boldog, vagy nem tudta megteremteni azt az egzisztenciát, amit szeretne; de amúgy pedig érez magában affinitást ahhoz, hogy egy, ma kurrens, jövőbiztos szakterületre merészkedjen. Aki irtózik attól, hogy sokat kell gép előtt töltenie, abból nem lesz végzős.
A felsőoktatásból diploma nélkül kikerülők nagy része nyelvvizsga probléma miatt nem szerzi meg a papírját. Lehet-e boldogulni biztos angol tudás nélkül ezen a területen?
Aki nem tud angolul, az nem nagyon tud boldogulni. Ha valaki nem tud angolul, akkor olyan mennyiségű információtól zárja el magát ezen a pályán, mintha a mindennapi életben sose kapcsolná be a tévét, vagy elvesztené az egyik érzékszervét. Lehet valaki informatikus angol nyelvtudás nélkül, de olyan szinten zárja el magát a továbbfejlődéstől és a munkalehetőségek zömétől, hogy nem érdemes. A legtöbb programozósuliban helyben nem tanítanak angolt, viszont bemeneti kritériumként előírják a szükséges tudásszintet.
Aki nem tud angolul, az nem nagyon tud boldogulni.Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - A cégek többsége nem lépte át az árnyékát, pedig nem muszáj diplomás fiatalokat felvenni
2. oldal - Hogyan orvosolható az informatikushiány?
Balogh Levente: általában a kitűnő tanulókból lesznek a menedzserek, a 3-as 4-es tanulókból a vállalkozók