Visszanyeri régi fényét, vagy XXI. századi alkalmazott tudománnyá fejlődik a munkavédelem?

Vissza vagy a jövőbe?

Számos tudomány és alkalmazott tudomány kollektív produktuma az, amit ma munkavédelemnek hívunk. Már a mindennapi működéséhez is olyan területek ismereteit, vívmányait kell „behúzni”, mint például a jog, az egészségügy, a különböző műszaki területek, társadalomtudományok. A termelői, szolgáltatói környezet eközben jelentős jövőalakító változásokon megy keresztül, gondoljunk csak a globalizációra, az alternatív beszállítói, értékesítési láncokra, a klímaváltozás elleni küzdelemhez kapcsolódó feladatokra, és a már minden szektorban jelen lévő online környezetre. Mindezzel párhuzamosan az öregedő társadalomra, munkaerőre vagy éppen a munkaerőpiacokra erőteljesen ható migrációra. E változások mutatják ugyan az utat, de közben akadályokkal is teletűzdelik azt.

Minden szakmai tevékenység rangját emelheti, gyakorlóinak kutatásra és alkotásra való hajlamát pedig nagymértékben ösztönözheti, ha kiérdemli a tudományosság kitüntető jelzőjét. Karl. R. Popper filozófus „A tudományos kutatás logikája” című művében leírt gondolatai egyébként jól alátámasztják a munkavédelem mint önálló tudományterület létjogosultságát: „A tudós (akár elméleti kutató, akár kísérletező), állításokat vagy állítás-rendszereket fogalmaz meg, és lépésről lépésre ellenőrzi azokat. A tapasztalati tudományokban feltevéseket vagy elméletrendszereket alkot, amelyeket megfigyelések és kísérletek segítségével tapasztalati úton ellenőriz”.

Válaszút előtt

„Őrizzük és ha úgy látjuk, fejlesszük a klasszikus munkavédelem tartalmát, módszertanát, vagy eljött a paradigmaváltás ideje?” - tette fel a kérdést Géczi Rudolf, az Alemona Hungary vezető tanácsadója. A Munkabiztonsági és Foglalkozás-Egészségügyi Szakemberek Egyesülete (MUFOSZ) egy október közepén megtartott konferenciáján elhangzó kérdés provokáló, felrázó jellegéhez nem fér kétség. De miért érkezik a munkahelyi biztonsággal és egészséggel foglalkozó szakmai közösség válaszúthoz? Az energiahordozók, természeti erőforrások felhasználása, az ökoszisztémák változása, a föld népességének bővülése együttesen olyan robbanásszerű technológia fejlődést hoz magával - vagy talán kényszerít ki - az elkövetkező 30 éven belül, amit a mai ismereteinkkel igen nehéz elképzelni, modellezni. Ezt a változást a szakember technológiai szingularitásként jellemzi, ami Neumann János matematikus meghatározása alapján egy olyan jövőbeni hipotetikus eseményt jelent, amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások úgy felgyorsulnak és annyira megváltoztatják a környezetet, hogy azt a szingularitás előtt élők már képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni.

De pontosan mi is az, amit már ma látunk és még képesek vagyunk felfogni? Például a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körű alkalmazását. Látjuk a termelésben az együttműködő robotokat, a kommunikációs hálózatok és mobiltelefonok teljesítményének a növekedését, a már nem csak a szórakoztatás terepén jelenlévő virtuális és kiterjesztett valóságot.
Ha azonban a munkahelyi biztonsághoz már most is kapcsolható és kapcsolódó vívmányokra tekintünk, akkor itt vannak a viselhető készülékek, az önvezető járművek és drónok, a ketreceikből már kiszabadult robotok egy-egy munkahelyen, amelyek már „köztünk járnak”, okos és önálló rendszerek részeként.



Változik a helyzet a munkavállaló, az ember oldalán is. Egyre többen szeretnének bárhol bármikor dolgozni (aki tud, él is lehetőséggel), és mivel sok feladatot már automatizált gépek végeznek el, új munkakörök és foglalkoztatási formák jelennek meg a piacon.

Süllyedő hajóban ülünk?

Géczi Rudolf előadásában lesújtónak ítélte a hazai munkavédelem általános állapotát. Ennek okaként szó esett az elavult tudásról, a szabályozók és a munkahelyek valóságának távolodásáról, és a „mindent is tudónak” látszani akaró, a megbízók szemében a szakmabeliek összességét hiteltelenítő szolgáltatókról. Mindemellett jelentős szerepe van a szakterület hanyatlásában a tekintélyét és meghatározó szerepét mindinkább elvesztő hatóságnak és a valós politikai akarat hiányának.

Megkerülhetetlen a kérdés: van-e reális lehetőség a hazai munkavédelem gyökeres megváltoztatására? Egyik napról a másikra biztosan nem, tekintve az érintettek számát és sokféleségét (szolgáltatók, munkáltatók, munkavállalók, hatóságok stb.), de ha ablakot nyitunk az igazi „terepre”, vagyis a termelő szektorok kis- és nagyüzemeire akkor látszik, hogy egyszerre vannak jelen - akár egy cégen, üzemen belül is - a több évtizede szolgáló szerszámgépek, emelőgépek a korban hozzájuk illő épületekben és kezelőszemélyzettel, illetve az újonnan beszerzett automatizált gépek, gépsorok vagy éppen egy hálózatba kötött ipari robotok, alkatrészeket, munkadarabokat szállító, továbbító eszközök. És mindegyikre, sőt az üzem egészére meg kell találni a jogszerű használat feltételeit, a biztonság és a ráfordítások optimális arányát kialakítva.

Miből lehet építkezni, megújulni?

A főbb jogszabályi keretek és célok a határainkon belül, ha elszórtan is, de jelenlévő legkorszerűbb szakmai tudás szilárd alapot jelentenek. Azt azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy több „tapasztalatgyűjtő felhasználó”, szakember, szolgáltató és újító elme, vagyis fejlesztő közös vívmányaként képzelhető csak el valódi változás. Nevezhető ez kollektív intelligenciának, amely működésének megértéséhez több tudományág és gyakorlati ismeret összegyűjtése szükséges, melyek egyszerre érintik az üzleti életet, továbbá a társadalom-, a természet, valamint a műszaki tudományokat. Az ilyen közösségek tagjainak összekapcsolt tudásállománya, az egyéni ismeretek szervezett és rendszerezett felhasználása komoly erőforrásbázist képez, általa olyan problémák is gyorsan megértést, majd megoldást nyernek, amelyekkel az egyes tagok aligha tudnának megbirkózni.

A munkavédelem jelenlegi, megtépázott presztízse szempontjából pedig különösen hasznos lenne, ha a kollektív intelligencia irányába mutató szakmai tevékenység több figyelmet kapna.

Akkor most vissza, vagy a jövőbe?

Végül, felidézve a válaszút dilemmáját… A témával foglalkozó előadáson az igen népes hallgatóság nagyobb része - az előadó felvetésére - a paradigmaváltásra szavazott a javítgatással szemben. Ha ezt bíztatásnak, sőt, szakmai célkitűzésnek vesszük - jegyezte meg Géczi Rudolf, akkor adott a feladat: munkavédelmi szakemberek közösségeként olyan megbízható és releváns ismereteken, elemzéseken és eszközökön kezdünk el dolgozni, amelyek egyszerre lesznek alkalmasak a jelenlegi szakmai ismeretek továbbfejlesztésére, a biztonságtudat felkeltésére, továbbá a munkahelyi biztonság és egészségvédelem működési és információs gyakorlatának kiváltására.

Gedeon András

Nyitóképen: Géczi Rudolf, az Alemona Hungary vezető tanácsadója