A mediáció, a közvetítési eljárás folyamata

Hangsúlyozni kell, hogy a megállapodás nem ítélet, nem megítélt dolog. A mediáció konstruktív megbeszélés, meghatározott elemeket magában foglaló folyamat.

Első megbeszélés

A közvetítő az eljárásra való felkérés elfogadást követően megbeszélésre hívja az érintetteket, amelyen mindenekelőtt azt tisztázzák, hogy személyesen vesznek részt a közvetítő eljárásban, vagy képviselőt bíznak (bízhatnak) meg az eljárásban való részvétellel. Az első megbeszélésen a feleknek, jogi személy esetén a képviseletre jogosult személynek jelen kell lenni (személyesen). Az érintett fél első megbeszélésről való távolmaradása esetén az eljárás meg sem kezdődhet.

Az első megbeszélésen a mediátor tájékoztatja a feleket az eljárás főbb szakaszairól, a megegyezés folyamatáról. A közvetítői tájékoztatás arra is kitér, hogy a felek személyüket terhelő titoktartási kötelezettségről külön is megállapodhatnak. A tájékoztatás része az is, hogy a közvetítő az egyik féltől kapott információkat közölheti-e a másik féllel.

Megállapodás a közvetítésről

A felek az első megbeszélés alapján kérik a közvetítés lefolytatását, akkor erre írásbeli nyilatkozatot kell tenniük, s meg kell állapodniuk a költségek viselésének módjáról, valamint az eljárás megszüntetésének eseteiről. Megállapodás szükséges a feleket terhelő titoktartás kötelezettségéről, valamint mindazokról a tényezőkről, amelyeket kölcsönösen szükségesnek tartanak.

A külön megállapodás hiányában a közvetítői eljárás költségeit az érintettek egyenlő arányban viselik. A közvetítői eljárásban pontosítani kell, hogy a felek saját költségeiket, valamint az eljárásba bevont általuk kért személyek költségeit (szakértők, tanuk) saját maguk viselik.

További megbeszélések

Az eljárásban a közvetítőnek egyenlő bánásmódban kell részesítenie a feleket és lehetőséget kell adni számukra, hogy kifejthessék álláspontjukat (álláspontjaikat), továbbá bemutathassák a birtokukban lévő írásos anyagokat (okiratokat). A második és további megbeszéléseken már nem kötelező a felek személyes jelenléte, amennyiben az első megbeszélés alkalmával megállapodtak abban, képviselőjük (képviselőik) útján vesznek részt az eljárásban. A mediátor a létrejött megállapodásnak megfelelően minden érintett jelenlétében vagy külön-külön tartott megbeszélések formájában is folytathatja az eljárást. A külön-külön folytatott megbeszéléseken elhangzottakat közölheti a másik féllel, amennyiben azonban a tájékoztatást adó fél megtiltotta közleménye továbbítását, akkor ez a másik féllel folytatott külön megbeszélés keretében nem adható tovább.

Szakértő bevonása az eljárásba

Szóltam már korábbi írásaimban arról, hogy a közvetítői munkához szükséges ismereteken kívül nagyon lényeges, hogy a konfliktus tárgyában felkészült szakember kapcsolódjék be az eljárásba, ha ez szükségesnek látszik. A konfliktus kezelő eljárás keretében felmerülhetnek speciális kérdések, amelyekről sem a felek, sem a közvetítő nem rendelkezik megfelelő szakmai információval (ismerettel). Az ilyen esetben a partnerekkel egyetértésben szakértőt lehet felkérni. A szakértőt is érintik az összeférhetetlenségre és a titoktartásra vonatkozó szabályok. A szakértőnek is nyilatkoznia kell, hogy elfogadja-e a felkérést, amennyiben igen, akkor 30 napon belül kell szakvéleményét elkészíteni, átadni. Kivételes esetben egy ízben meghosszabbítható ez a határidő, ehhez az érintettek egyetértése is szükséges. A szakértő személyesen is részt vehet a közvetítői megbeszéléseken, amennyiben ehhez hozzájárulnak a felek.

A szakértőt munkájáért szakértői díj és költségtérítés illeti. A közvetítésről rendelkező törvény nem állapít meg ehhez díjtételt, tehát szabad megállapodás tárgyát képezi, amelyhez azonban érdemes az igazságügyi szakértői díjazást figyelembe venni. A szakértői tevékenységgel járó költségek természetesen a vitában érintetteket terhelik. Amennyiben a közvetítői eljárást veszik igénybe a konfliktusban érintet felek, akkor szükség esetén indokolt szakértőt bevonni a folyamatba, élni kell ezzel a lehetőséggel az ügy mielőbbi lezárása érdekében.

A konfliktusban érintett személyek kezdeményezhetik a szakértőn kívül további egyén bevonását, meghallgatását tanúként. A törvény /2002. évi LV törvény/ nem szabályozza sem a szakértő, sem a tanú igénybevételét, státusát. Ezért mind a szakértő, mind a tanú által előadottakat a konfliktusban érintett felek és a közvetítő szabadon értékelheti. Ebben az eljárásban hamis tanúzás, vagy hamis szakértői véleményadás megállapítására nincs lehetőség.

Az eljárás befejezése, a megállapodás

A mediációs eljárás leglényegesebb mozzanata a befejezés. Ennek egyik lehetőségét a megállapodás aláírása jelenti, a másik eset, amidőn az egyik, vagy mindkét fél közli, hogy az eljárás megszüntetését kéri/kérik. Amennyiben az egyik fél, vagy a felek együttesen közlik a közvetítővel, hogy az eljárást befejezettnek tekinti/tekintik, akkor a folytatásnak nincs helye. Befejeződik az eljárás akkor is, ha a felek megállapodása hiányában az eljárás megindításától (a közvetítői megbízás napjától) négy hónap eltelt.

A vitát felek együttes jelenlétében megköthető megállapodást a közvetítő foglalja írásba, amit a mediátornak és a feleknek - jogi személy esetén a meghatalmazott képviselőnek - alá kell írniuk. A már aláírt megállapodásban esetleg hiba található - név-elírás, téves adat, helytelen számítás stb. -, akkor a közvetítő az érintettek együttes kérése alapján a kijavítást elvégzi. Vita tárgyát képezheti az az eset, amikor egyik fél kérelme vonatkozik a "hiba" javítására, ugyanis ezekre az esetekre a törvény (lásd az előbbi bekezdésben) nem tartalmaz intézkedést. Amikor egyik félnek jelentős érdeke fűződik a javításhoz, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy bírósági útra tereli

A megállapodás végrehajtása

Közvetítői eljárást csak akkor érdemes kezdeményezni, ha a felek között az adott vitát leszámítva korrekt kapcsolat áll fenn, vagyis reálisan számolni lehet azzal, hogy a megállapodást önkéntesen végrehajtják. A közvetítő előtt létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vita tárgyát képező igényüket bíróság, vagy választott bíróság eljárása keretében érvényesítsék. Ennek az a jelentősége, hogy a közvetítői eljárás befejezését követően indult bírósági, vagy választott bírósági eljárásban a felek nem hivatkozhatnak a másik fél által a vita lehetséges megoldásával összefüggésben a mediációs eljárásban kifejtett álláspontra, javaslatra, továbbá a másik félnek a közvetítői eljárás során tett elismerő joglemondó nyilatkozatára sem.

Nagyon lényeges, hogy a vita közvetítő eljárással való elhúzását azzal lehet megakadályozni, hogy a mediációban létrejött megállapodás ellenére bármelyik érintett bírósághoz fordul, a pert kezdeményező fél a perbeli döntésre való tekintet nélkül kötelezhető a felmerült költségek megfizetésére. Abban az esetben, ha a felperesre csupán a közvetítői eljárást befejező megállapodásban foglaltak iránt, annak nem teljesítése miatt indít pert, akkor a vesztest terheli a perköltség. A mediáció után kezdeményezett bírósági, választott bírósági eljárásban a nyertes fél igényelheti a közvetítői eljárás során felmerült költségeinek megtérítését is az ellenérdekű féltől.

A közvetítői eljárás díja

A mediációs tevékenység díjjal jár, ezen felül a közvetítő kérheti az eljárással kapcsolatban felmerült igazolt költségei megtérítését is, ezekre gyakran kérnek előleget. A közvetítői díj összegében a felek és a közvetítő szabadon állapodnak meg. A közvetítői tevékenység igénybevétele előtt az érintetteknek fel kell mérniük a várható kiadásokat, ajánlott ezt összevetni a peres eljáráséval. Mérlegelni szükséges a konfliktus melyik esetben oldható fel rövidebb idő alatt, a várható rövidebb befejezés megfelelően kárpótolja-e az érintetteket. Hazánkban a közvetítői tevékenység eredményessége, hatékonysága nehezen ítélhető meg, a viszonylag kevés tapasztalat alapján nehéz prognózist készíteni. Az tételezhető fel, hogy a nagyobb értékre vonatkozó viták esetében célszerű a közvetítés alkalmazása, továbbá olyan felek esetében, aki valóban érdekeltek a vita megoldásában.

Ki lehet mediátor?

A közvetítő tevékenységet csak az folytathat, akit az igazságüggyel foglalkozó minisztérium névjegyzékbe vett. A természetes személyek esetében a névjegyzékbe vétel feltétele a felsőfokú végzettség és a közvetítői tevékenység tárgyát (tartalmát) képező szakmai területen legalább öt éves gyakorlattal kell rendelkeznie, továbbá nem áll fent vele szemben törvényben meghatározott kizáró ok. Vannak vállalkozások, amelyek mediációval foglalkoznak. Azt a jogi személyt felveszik a közvetítői névjegyzékbe, amelynek létesítő okirata ezt a tevékenységet tartalmazza és van olyan tagja, alkalmazottja, aki a mediátori tevékenység folytatására jogosult (azaz a névjegyzékbe már felvették). A természetes személy a közvetítői tevékenységet főállás mellett, egyéb munkára irányuló jogviszonyban is elláthatja.

A közvetítői eljárás jogilag jól behatárolt (2002. évi LV törvény). A ma még viszonylag kevés esetben alkalmazott alternatív konfliktus megoldási eljárás feltételei megfelelően biztosítottak, ezért szélesebb körű felhasználása indokolt volna. A közvetítő eljárás ismertetésére az indított, hogy a lehetőség megismerése nyomán szélesebb körben fogják alkalmazni ezt a módszert a viták megoldásában, amit szükségesnek tartok.

Dr. Poór Ferenc