Sosem engedtem lejjebb a színvonalat!
A csapatsport megtartó erejéről, a folyton változó közösségben elfoglalt csapatkapitányi pozíció tényleges tartalmáról, és a sok utazással járó mindennapokról, kihívásokról, megoldásokról beszélt a magyar kosárlabda-válogatott és az UNIQUA Sopron csapatkapitánya, Fegyverneky Zsófia a HR Portálnak. A klasszis élete nemcsak a sportól szól, kosárlabdázó férjével együtt nevelik két és fél éves kisfiukat.
Egy hasonlat a vezetőfejlesztést az élsport világához közelíti. Kiválasztás, tehetségmenedzsment, mentorálás a szervezeti világban is zajlik. Egy másik megközelítésben pedig, ha az élsportot is csak egy munkahelyként fogjuk fel, új szempontrendszert kapunk a cégen belüli működésmódok detektálására.
Fegyverneky Zsófia, aki - többek közt - egyaránt ötszörös magyar bajnok és magyar kupagyőztes, Euroliga III. és IV. helyezett, az UNIQA Sopron és a magyar kosárválogatott csapatkapitánya, a fontos döntéseiről, motivációjáról beszélt. A két megközelítést próbáltuk Zsófi életútján keresztül bemutatni, miközben egy klasszis élsportoló világát is megismerhettük.
Kezdőként, fiatalon az ember nemcsak a mozgást látja a sportban, hanem a közösséget, társaságot, barátokat. Éppen ez a tényező segít abban, hogy a kamaszkor elején-közepén, a nagy testi-lelki változások idején ne hagyja abba a tevékenységet a sportoló. „Mikor tizenéves lettem, és megfordult a fejemben az, hogy abbahagyjam a kosarazást, ez a közösségi élmény tartott ott, hiszen elvesztettem volna a barátaimat, akik biztos ott maradtak volna az én távozásom után is” - kezdte Fegyverneky Zsófia a csapatsport előnyeinek a felsorolását. Ezt a korai élményt egészítette ki a sok-sok öröm, a közös sikerek, és a nehéz helyzeteken való együttes tovább lendülés.
Olyan erős alapokat kapott a pécsi nevelőegyesületétől, illetve az ottani edzőktől, ami máig meghatározó. „Pont abban az életkori helyzetben vagyok - mondja a 32 éves sportoló -, hogy rálátok, a fiatalabbak milyen előszeretettel használnak mentális felkészítést”. Úgy gondolja, hogy van helye a sportpszichológusnak a kosárlabda csapatoknál, de csak akkor, ha nem alakul ki a jó, egymást erősítő csapathangulat. Ha sok a kudarc, kevés a közös öröm, akkor be kell avatkozni. De, egyáltalán nem biztos, hogy minden egyes játékosnak kell egyéni mentális tréner. Zsófia a pécsi egyesületének az edzőitől még mást tanult. „Régi típusú iskola volt, szigorú eszközökkel. De nem bánom, mert ennek köszönhető az, hogy a szabályoknak meg tudok felelni, és képes vagyok fegyelmezetten élni. Ma már nem okoz semmi meglepetést, ellenálló lettem, és éppen ezeknek az alapoknak a hatására nincs szükségem mentális felkészítőre. Megoldom egyedül” - mondja mosolyogva.
Az élsportot - főleg, ha az csapatsport -, ajánlja mindenkinek, mert csak ezekben a keretekben lehet megtanulni igazán kitartóan küzdeni a célokért, illetve az együttműködés is ebben a környezetben fejlődik a leginkább.
Ami a fiataloknál meghatározó, a stabil, barátságokkal kísért csapat, az a felnőtt mezőnyben már nem annyira jellemző. „Az idegenlégiósok szinte mindig cserélődnek, de a sérülések vagy más okok miatt is folyton váltakoznak a csapatok tagjai.”
A napi munka során is versenyeztetik egymással a sportolókat az edzők, és ugyanaz a helyzet itt is, mint egy civil munkahelyen, mindenki pótolható. Ha valaki a távozás mellett dönt, vagy a klub elküld valakit, akkor a helyére az ügyvezető keres néhány másik, hasonló képességű játékos-jelöltet, akiket egyenként megnéznek, kipróbálnak, és akiket sorrendbe rendezve ajánlatokkal meg is keresnek.
„A csoport kohéziójának az tesz jót, ha nincs túl sok csere, hiszen a magas minőséget csak összetartó csapattal lehet elérni”- állítja a szakember.
A csapathangulat kialakításban van elévülhetetlenül fontos feladata a csapatkapitánynak. A csapatkapitány azonban nem „igazi” vezető. Nem ő állítja össze a csapat tagjait, és a szakmai kérdésekbe, a taktikába sem szól bele. „Ez inkább emberi, érzelmi szerepkör” - foglalja össze Zsófi a feladatokat. Az öltözőben, az utazáskor, az egyéb programok során ő próbálja azt a hangulatot megteremteni, ami lelkesíti a tagokat.
Természetesen, ennek a szerepnek ez a tényleges tartalma csak egyféle meghatározás. Ahogy a kosaras is mondja, edzőtől függ, hogy ki-milyen típusú csapatkapitányságot szeretne. Ami a lényeg, olyan embert kell megválasztani erre a pozícióra, aki képes közvetíteni a csapat és az edző között.
Ahogy a vállalati keretek közt is az egyik legnehezebb feladat a jó szakemberből kiválót fejleszteni, így a kosárlabdapályán is soktényezős változón múlik ez a siker. Zsófi ma már klasszis játékos, de amikor 2011-ben az UNIQA Sopronhoz szerződött, még csak egy jó játékos volt a sok közül. Török Zoltán, a Sopron ügyvezetője 2016 novemberében azt nyilatkozta, hogy egy jó játékost vártak és egy klasszis lett az, aki most a pályán van. A tudás mellett a hozzáállás, a motiváltság az, ami hatalmas erény.
A kiválóvá fejlődésben a szakmai tudás alapvető fontosságú, ebben nincs kérdés. A fiúknál is fontos, de a lányoknál talán még meghatározóbb a kosarazáshoz a megfelelő fizikai adottságok megléte. Zsófi még egy tényezőt említ, ami a fizikummal kapcsolatos. Sokat kell edzéskor és meccshelyzetben a pályán lenni, mert csak a rengeteg gyakorlás hoz eredményt. Ehhez pedig arra van szükség, hogy ne érje sok sérülés a játékost.
Mindezek mellett jó nagy adag szerencse is kell ahhoz, hogy jókor, jó helyen legyen a játékos. Zsófi esetében az az inspiráló találkozás kellett a pécsi edzőjével, aki kihozta belőle a maximumot, és az is nagyon fontos momentum volt, amikor ifjúsági szintről a felnőttekhez fellépve egy nagyon jó légkörű csapatba kerülhetett be. Ez volt a vízválasztó a karrierje szempontjából. Innen kezdve számított professzionális játékosnak, és ez az a pont, amit sok, tehetséges fiatalnak nem sikerül meglépnie.
Mindezek mellett mára, kiforrott személyiségként megvan a saját hitvallása is. „Egy bizonyos minőségi szint elérése után soha nem mentem vissza alacsonyabb szintre. Ha nem tudtam tartani, majd egy idő után feljebb tolni azt a bizonyos lécet, akkor ott, azt a próbálkozást befejeztem” - foglalta össze a legfontosabbat.
A kosaras Pécsett kezdett el edzésekre járni az általános iskola első éveiben. Egész iskolaideje alatt játszott, és itt került föl a felnőttekhez is, 17 évesen. Majd a több évtizeden keresztül európai csúcs-csapatnak számító Pécs körül elkezdtek gyülekezni a felhők. Előbb anyagi, majd szakmai problémák adódtak, és egy idő után elmaradoztak az eredmények, jöttek a kudarcok. Mivel a helyzet egyre rosszabb lett, Zsófi döntött, váltott. Elment külföldre, a Brno csapatához. De ott nem azt a légkört, szakmaiságot tapasztalta, amire szüksége volt, ezért egy év után visszajött.
Akkor is az volt a helyzet, ami azóta is elmondható, hogy egy magyar csapat van, ami szakmailag számításba jöhet, a soproni. Ez a klub több mint 20 éve az Euroligában, folyamatosan kiemelkedő szinten játszik. Itt végre olyan szakmai környezetet kapott, ami vonzó volt, ami itt tartotta.
Ezen felül, ahogy telik az idő, egyre inkább látja, nemcsak a kosárlabdázás miatt jó itthon élni. „Akkor már férjnél voltam (férje Dénes Gábor, az UNIQUA Sopron férfi csapatának a kapitánya - a szerk.), és gyereket szerettünk volna vállalni. Ezenkívül, itthon van mindkettőnk családja, a barátok, a környezetünk” - sorolta az itthon maradás okait.
2020-ig ez a helyzet biztos, hogy nem változik, hiszen 2016 év végén hosszabbította meg a kosaras a szerződését újabb 4 évvel.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Sosem engedtem lejjebb a színvonalat!
2. oldal - Edzés, utazás, versenyzés
Fegyverneky Zsófia, aki - többek közt - egyaránt ötszörös magyar bajnok és magyar kupagyőztes, Euroliga III. és IV. helyezett, az UNIQA Sopron és a magyar kosárválogatott csapatkapitánya, a fontos döntéseiről, motivációjáról beszélt. A két megközelítést próbáltuk Zsófi életútján keresztül bemutatni, miközben egy klasszis élsportoló világát is megismerhettük.
Erős alapok
Kezdőként, fiatalon az ember nemcsak a mozgást látja a sportban, hanem a közösséget, társaságot, barátokat. Éppen ez a tényező segít abban, hogy a kamaszkor elején-közepén, a nagy testi-lelki változások idején ne hagyja abba a tevékenységet a sportoló. „Mikor tizenéves lettem, és megfordult a fejemben az, hogy abbahagyjam a kosarazást, ez a közösségi élmény tartott ott, hiszen elvesztettem volna a barátaimat, akik biztos ott maradtak volna az én távozásom után is” - kezdte Fegyverneky Zsófia a csapatsport előnyeinek a felsorolását. Ezt a korai élményt egészítette ki a sok-sok öröm, a közös sikerek, és a nehéz helyzeteken való együttes tovább lendülés.
Olyan erős alapokat kapott a pécsi nevelőegyesületétől, illetve az ottani edzőktől, ami máig meghatározó. „Pont abban az életkori helyzetben vagyok - mondja a 32 éves sportoló -, hogy rálátok, a fiatalabbak milyen előszeretettel használnak mentális felkészítést”. Úgy gondolja, hogy van helye a sportpszichológusnak a kosárlabda csapatoknál, de csak akkor, ha nem alakul ki a jó, egymást erősítő csapathangulat. Ha sok a kudarc, kevés a közös öröm, akkor be kell avatkozni. De, egyáltalán nem biztos, hogy minden egyes játékosnak kell egyéni mentális tréner. Zsófia a pécsi egyesületének az edzőitől még mást tanult. „Régi típusú iskola volt, szigorú eszközökkel. De nem bánom, mert ennek köszönhető az, hogy a szabályoknak meg tudok felelni, és képes vagyok fegyelmezetten élni. Ma már nem okoz semmi meglepetést, ellenálló lettem, és éppen ezeknek az alapoknak a hatására nincs szükségem mentális felkészítőre. Megoldom egyedül” - mondja mosolyogva.
Az élsportot - főleg, ha az csapatsport -, ajánlja mindenkinek, mert csak ezekben a keretekben lehet megtanulni igazán kitartóan küzdeni a célokért, illetve az együttműködés is ebben a környezetben fejlődik a leginkább.
Folytonos változás és a csapatkohézió
Ami a fiataloknál meghatározó, a stabil, barátságokkal kísért csapat, az a felnőtt mezőnyben már nem annyira jellemző. „Az idegenlégiósok szinte mindig cserélődnek, de a sérülések vagy más okok miatt is folyton váltakoznak a csapatok tagjai.”
A napi munka során is versenyeztetik egymással a sportolókat az edzők, és ugyanaz a helyzet itt is, mint egy civil munkahelyen, mindenki pótolható. Ha valaki a távozás mellett dönt, vagy a klub elküld valakit, akkor a helyére az ügyvezető keres néhány másik, hasonló képességű játékos-jelöltet, akiket egyenként megnéznek, kipróbálnak, és akiket sorrendbe rendezve ajánlatokkal meg is keresnek.
„A csoport kohéziójának az tesz jót, ha nincs túl sok csere, hiszen a magas minőséget csak összetartó csapattal lehet elérni”- állítja a szakember.
A csapathangulat kialakításban van elévülhetetlenül fontos feladata a csapatkapitánynak. A csapatkapitány azonban nem „igazi” vezető. Nem ő állítja össze a csapat tagjait, és a szakmai kérdésekbe, a taktikába sem szól bele. „Ez inkább emberi, érzelmi szerepkör” - foglalja össze Zsófi a feladatokat. Az öltözőben, az utazáskor, az egyéb programok során ő próbálja azt a hangulatot megteremteni, ami lelkesíti a tagokat.
Természetesen, ennek a szerepnek ez a tényleges tartalma csak egyféle meghatározás. Ahogy a kosaras is mondja, edzőtől függ, hogy ki-milyen típusú csapatkapitányságot szeretne. Ami a lényeg, olyan embert kell megválasztani erre a pozícióra, aki képes közvetíteni a csapat és az edző között.
Jóból klasszis játékos
Ahogy a vállalati keretek közt is az egyik legnehezebb feladat a jó szakemberből kiválót fejleszteni, így a kosárlabdapályán is soktényezős változón múlik ez a siker. Zsófi ma már klasszis játékos, de amikor 2011-ben az UNIQA Sopronhoz szerződött, még csak egy jó játékos volt a sok közül. Török Zoltán, a Sopron ügyvezetője 2016 novemberében azt nyilatkozta, hogy egy jó játékost vártak és egy klasszis lett az, aki most a pályán van. A tudás mellett a hozzáállás, a motiváltság az, ami hatalmas erény.
A kiválóvá fejlődésben a szakmai tudás alapvető fontosságú, ebben nincs kérdés. A fiúknál is fontos, de a lányoknál talán még meghatározóbb a kosarazáshoz a megfelelő fizikai adottságok megléte. Zsófi még egy tényezőt említ, ami a fizikummal kapcsolatos. Sokat kell edzéskor és meccshelyzetben a pályán lenni, mert csak a rengeteg gyakorlás hoz eredményt. Ehhez pedig arra van szükség, hogy ne érje sok sérülés a játékost.
Mindezek mellett jó nagy adag szerencse is kell ahhoz, hogy jókor, jó helyen legyen a játékos. Zsófi esetében az az inspiráló találkozás kellett a pécsi edzőjével, aki kihozta belőle a maximumot, és az is nagyon fontos momentum volt, amikor ifjúsági szintről a felnőttekhez fellépve egy nagyon jó légkörű csapatba kerülhetett be. Ez volt a vízválasztó a karrierje szempontjából. Innen kezdve számított professzionális játékosnak, és ez az a pont, amit sok, tehetséges fiatalnak nem sikerül meglépnie.
Mindezek mellett mára, kiforrott személyiségként megvan a saját hitvallása is. „Egy bizonyos minőségi szint elérése után soha nem mentem vissza alacsonyabb szintre. Ha nem tudtam tartani, majd egy idő után feljebb tolni azt a bizonyos lécet, akkor ott, azt a próbálkozást befejeztem” - foglalta össze a legfontosabbat.
Ma már Sopronban van otthon
A kosaras Pécsett kezdett el edzésekre járni az általános iskola első éveiben. Egész iskolaideje alatt játszott, és itt került föl a felnőttekhez is, 17 évesen. Majd a több évtizeden keresztül európai csúcs-csapatnak számító Pécs körül elkezdtek gyülekezni a felhők. Előbb anyagi, majd szakmai problémák adódtak, és egy idő után elmaradoztak az eredmények, jöttek a kudarcok. Mivel a helyzet egyre rosszabb lett, Zsófi döntött, váltott. Elment külföldre, a Brno csapatához. De ott nem azt a légkört, szakmaiságot tapasztalta, amire szüksége volt, ezért egy év után visszajött.
Akkor is az volt a helyzet, ami azóta is elmondható, hogy egy magyar csapat van, ami szakmailag számításba jöhet, a soproni. Ez a klub több mint 20 éve az Euroligában, folyamatosan kiemelkedő szinten játszik. Itt végre olyan szakmai környezetet kapott, ami vonzó volt, ami itt tartotta.
Ezen felül, ahogy telik az idő, egyre inkább látja, nemcsak a kosárlabdázás miatt jó itthon élni. „Akkor már férjnél voltam (férje Dénes Gábor, az UNIQUA Sopron férfi csapatának a kapitánya - a szerk.), és gyereket szerettünk volna vállalni. Ezenkívül, itthon van mindkettőnk családja, a barátok, a környezetünk” - sorolta az itthon maradás okait.
2020-ig ez a helyzet biztos, hogy nem változik, hiszen 2016 év végén hosszabbította meg a kosaras a szerződését újabb 4 évvel.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Sosem engedtem lejjebb a színvonalat!
2. oldal - Edzés, utazás, versenyzés
Balogh Levente: általában a kitűnő tanulókból lesznek a menedzserek, a 3-as 4-es tanulókból a vállalkozók