kapubanner for mobile
Megjelent: 15 éve

A gazdasági kényszer befolyásolja a pályaválasztást

Gyakran hallhatjuk, hogy egy jó szakma legalább annyit ér, mint egy diploma. Az állítás annyiban igaz, hogy a pályakezdő szakmunkások és diplomások kezdő fizetése arcpirítóan alacsony. Az is tény, hogy egy beosztott értelmiségi jövedelme hosszú évek után sem magasabb, mint egy szakmunkás végzettségű önálló vállalkozóé. Ezek az érvek azonban aligha ösztönzik a fiatalokat arra, hogy tanulmányaikat a szakmunkásképző elvégzését követően befejezettnek tekintsék, és nem emelik a szakmunkások társadalmi presztízsét sem.

A munkaerőpiac anomáliái

A pályaválasztással kapcsolatos első komoly döntést a fiataloknak akkor kell meghozni, amikor lényegében még semmiféle személyes tapasztalattal, rálátással nem rendelkeznek a munkaerőpiacról. Gyakran hallott érvelés, hogy a szakmunkásképzést és az álláskeresők részére szervezett átképzéseket, sőt az egész oktatási rendszert a munkaerőpiac szükségleinek kell alárendelni. Akik így érvelnek, rendszerint nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a munkaerőpiac szerkezete statikusan egyensúlytalan rendszerként működik: a mennyiségi szükséglet csak néhány év, legfeljebb egy évtized tekintetében állandó, vagyis ennyi idő alatt képes a piac ugyanannyi munkavállaló foglalkoztatását és megélhetését biztosítani az adott gazdasági ágazatban.

A minőségi szempontok azonban ennél gyorsabban, szinte folyamatosan változnak, részben a technológiai fejlődés, részben a fogyasztói szükségletek és nem utolsósorban az üzleti érdekek következményeként. Más megközelítésben: a munkaerőpiac egy közbülső láncszem a rendelkezésre álló termelési kapacitás és a fogyasztók, végfelhasználók igényei között. Ebből az "eretnek" hipotézisből az a következtetés vonható le, hogy a szakképzési rendszert érdemesebb a fogyasztói igények hosszú távú tendenciái szerint alakítani, mint a csupán néhány évre előre jelezhető globális vállalati szükségleteknek alárendelni. Ehhez pedig csak folyamatos át- és továbbképzéssel lehet alkalmazkodni.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a munkaerő - a fizikai képességek, valamint a szellemi tőke, az alkotóképesség egyaránt - nem választható el annak hordozójától, a dolgozó embertől. A munkát végző ember azonban nemcsak "emberi erőforrás", hanem - mint a társadalom tagja - a végső felhasználója, tehát a megrendelője is az általa létrehozott termékeknek és szolgáltatásoknak. Ha viszont a termelési folyamat mindkét végpontján - mint termelő és mint megrendelő - ugyanaz az ember áll, akkor miért válik a dolgozó a termékeket, szolgáltatásokat előállító vállalkozás kiszolgáltatott alkalmazottjává, önérdek-érvényesítő képességétől megfosztott "beszélő szerszámmá", monotóniatűrésre kárhoztatott, szalag melletti robotolásra kényszerített, bármikor lecserélhető, elbocsátható költségtényezővé? Hogyan lehetséges, hogy a munka, ami az emberi alkotóképességek felszabadításának az eszköze, az önkifejezés egyik legmagasabb rendű formája, gazdasági kényszerré, büntetéssé silányul a mindennapok gyakorlatában?

A válasz az, hogy a munkaerőpiaci igények egy torz és elavult struktúrára épülnek: arra a szemléletre, ami a szociális és gazdasági folyamatokat egymástól elkülönülten, olykor egymással szembeállítva, az egyéni üzleti érdekeket gyakran a társadalmi, közösségi érdekek elé helyezve kezelik. A profitmaximalizálásra épülő üzleti vállalkozások a legkevésbé sem korszerűek, ezért valójában nem is igénylik a kialakult munkaerőpiaci viszonyok és a foglalkoztatáspolitika szerkezetének radikális átalakítását. A külföldi pénztőke-tulajdonosok igényeit tökéletesen kielégíti az a rendszer, amelyben a profit kisajátítható, az értéket előállító dolgozóktól a termékek, szolgáltatások piaci árában jelentkező nyereség ellenszolgáltatás nélkül elvehető, míg a termelési költségek jelentős része - beleértve a szociális-egészségügyi ellátást és az oktatás, képzés költségeit - részben vagy teljes mértékben áthárítható a fogadó országra.

Emellett az elavult üzemgazdasági szemlélet a pénztőkének, a tulajdonosok profit iránti várakozásának rendeli alá az alkotó ember képességeit: elsősorban olyan személyiségű munkavállalók kitermelését várja el a nemzeti oktatási rendszertől, akik kételkedés nélkül tudomásul veszik a vállalatokon belül érvényesülő merev, hierarchikus viszonyokat, nem kérdőjelezik meg a pénztőke-tulajdonosok döntési-utasítási jogkörét, elfogadják saját alárendelt státuszukat, nem szólnak bele a termelési folyamatokba, mindemellett elégedettek a részükre juttatott bérrel, sőt "mindhalálig elkötelezettek" az őket foglalkoztató vállalat iránt.

Az alkotóképesség felszabadítása

Költséges kormányzati propagandával, a Magyarországon működő globális vállalatok támogatásával természetesen hatékonyan támogatható az a folyamat, amelynek eredményeként a fiatalok már 16-18 éves korukban, egyetlen korszerű szakképesítés birtokában (vagy anélkül) megjelenhetnek a munkaerőpiacon, ahol részmunkaidős minimálbérért dolgozhatnak valamelyik transznacionális vállalat összeszerelő üzemében vagy beszállítói hálózatában. Nincsen ezzel semmi probléma: az élethosszon át tartó tanulás hívei ezeket a fiatalokat is újabb szakmák elsajátítására, nyelvismeretük fejlesztésére, az érettségi, a diploma, sőt a tudományos fokozat megszerzésére, emellett önállósodásra, anyagi-szellemi függetlenségük megteremtésére fogják ösztönözni.

Az oktatási rendszerben tevékenykedő alkotó emberek, az óvodapedagógusoktól az egyetemi szemináriumokat vezető tudományos kutatókig többnyire (és szerencsére) nem a leendő költségtényezőt látják az oktatásukra, nevelésükre bízott gyermekekben, ifjakban és felnőttekben. Az oktatás-képzés-nevelés megbonthatatlan hármasának célja a szellem felszabadítása, az alkotóképesség kibontakoztatása, az új igények és szükségletek megfogalmazásának és megteremtésének ösztönzése. Emellett ugyancsak az oktatási rendszer feladata a demokratikus normarendszer közvetítése, amely határozottan kiáll az egyenlőség, a partnerségi szemlélet, a mellérendelt kapcsolatok érvényesítése mellett a mindennapi életvitelben, beleértve a családi viszonyokat és a munkahelyi, üzleti kapcsolatokat is. Vagyis az oktatási rendszert érő folyamatos gazdasági és politikai támadások, kritikák és forrásmegvonások ellenére sem várható, hogy a képzők értékrendje egyik napról a másikra gyökeresen átalakul, és az oktatási-képzési-nevelési rendszer az értelmes, alkotó tevékenység végzésére képes emberek kibocsátása helyett akarat nélküli "biorobotokat" fog sorozatban kitermelni - a globális pénztőke-tulajdonosok legnagyobb örömére.

Az életpálya megtervezésének első lépése

A pedagógusok és a pályaválasztási tanácsadók elsősorban az egyéni képességek, erősségek figyelembevétele alapján ösztönzik a fiatalokat bizonyos szakmák elsajátítására, mások kerülésére. A szakemberek közül azonban kevesen veszik a fáradságot, hogy arról is elbeszélgessenek a fiatalokkal, milyen munkakörnyezetben, milyen jogviszonyban kívánják majd a jövőben alkalmazni a megszerzett tudásukat. A fiatalok gyakran csak az elhelyezkedésüket követően szembesülnek azzal, hogy alkalmazotti lét egyre bizonytalanabbá válik, és az alárendelt munkaerőpiaci pozíció cseppet sem kívánatos a jó képességű, törekvő, igényes, kreatív fiatalok számára.

A szakmai képességek fejlesztése mellett elengedhetetlen a vállalkozási ismeretek átadása, az önálló üzleti terv elkészítésére való képesség megszerzése már az első szakma elsajátításával egyidejűleg. Csak a szakmai és a gazdálkodási ismeretek együttes megléte alapján dönthet felelősségteljesen a fiatal azzal kapcsolatban, hogy pályáját hierarchikus-utasításos rendszerben, alárendelt pozícióban dolgozó munkavállalóként vagy inkább önállóan kívánja megkezdeni - esetleg tovább folytatja tanulmányait.

A fiatalok napjainkban már eleve nem számíthatnak arra, hogy aktív pályafutásuk során egyetlen munkahelyük lesz, ahová a hierarchia legalsó fokára lépve, majd hosszú évtizedek alatt, a vállalati szamárlétrát végigjárva egyre magasabb pozíciókat tölthetnek be, és nyugdíjazás előtt esetleg bekerülhetnek a felső szintű döntéshozók csoportjába. Erre legfeljebb a közszolgálat speciális területein, például fegyveres erők állományában van még lehetőség, ám nagy valószínűséggel ott is csak addig, amíg egyáltalán létezik önálló, nemzeti haderő. Ezeknél a szervezeteknél azonban a betölthető beosztások körét maximalizálják és folyamatosan szűkítik, a szakmai előmenetel szempontjából a "fel vagy ki" elv érvényesül - vagyis napjainkban már semmivel sem nyújtanak nagyobb biztonságot az ott dolgozók többsége számára, mint akármelyik más munkahely a közszférában, ahová a hierarchia bármelyik fokára bárhonnan érkezhet pályázó.

A szülők példája, iskolarendszeren kívül szerzett tanulási tapasztalatai szintén meghatározóak a fiatalok számára. Míg két évtizeddel ezelőttig általában az volt a jellemző, hogy a szülők a saját végzettségüknél legalább eggyel magasabb szintű végzettség megszerzésére ösztönözték gyerekeiket, ma már a diploma vagy akár az érettségi megszerzése az első munkahelyre történő belépés előtt kevésbé fontos. Leginkább az a meghatározó szempont, hogy a fiatalok pályaválasztása idején a szülők milyen jogviszonyban tevékenykednek, illetve van-e egyáltalán rendszeres jövedelmet biztosító tevékenységük, megtakarításuk, ami nagykorú gyerekük továbbtanulásának tetemes költségét fedezi. A nyílt munkanélküliség a rendszerváltással egyidejűleg jelentkezett Magyarországon, és felkészületlenül érintette, érinti ma is mindazokat, akik egyetlen vállalatnál kívánták tölteni az aktív éveiket. A munkahely elvesztése és az új tevékenység megkezdése között eltelt időszak - aminek pszichikai, mentális és anyagi következményei nagymértékben kihatnak a család inaktív tagjainak erkölcsi, szellemi és lelki állapotára egyaránt - olyan mintákat adnak a fiatalok pályaorientációjához, amelyekkel szüleik az ő korukban egyáltalán nem rendelkeztek.

A családi vállalkozások alapítása - egyéb munkaviszony fennállása mellett vagy helyett - és a fiatalok bekapcsolódása a vállalkozásba az egyik leginkább támogatandó megoldás, különösen most, a gazdasági válság idején. Ez nem zárja ki, hogy a fiatal a családi vállalkozásban önként vállalt feladatok elvégzése mellett lehetőleg iskolarendszerű képzésben is tanuljon, folyamatosan képezze magát, s közben saját jövedelmet is szerezzen. A szociálisan egymásra utalt közösségekben tevékenykedők között megteremthető az a fajta egzisztenciális biztonság és szolidaritás, amit a rideg, lélektelen gyártósorok mellett alkalmazásban állók a leginkább nélkülöznek. A kis létszámú, egymást támogató légkörben működő vállalkozások alkalmasak arra, hogy a bennük résztvevők a saját erejükből elérjék a szükségleteiknek, igényeiknek megfelelő jövedelemszintet, és bizonyos tevékenységeket addig folytassanak, amíg azzal nyereséget érnek el a lokális piacon. A gyorsan változó környezethez is azok a családi vállalkozások, kis létszámú munkaközösségek tudnak rugalmasan alkalmazkodni, amelyeknek valamennyi tagja érdeklődésének, képességeinek és szakmai felkészültségének egyaránt megfelelő tevékenységet folytat. A foglalkoztatáspolitika átalakítása, a munkahelyteremtő és -megtartó programok akkor lesznek sikeresek, ha figyelembe veszik az önszervező közösségekben rejlő lehetőségeket és gazdasági potenciált.

Visegrádi Ildikó, HR Portal
  • 2024.05.24Kiváló vezető képzés Tanteremben, 6 képzési napon, 4 szakmai vezetőtől tanulhat kis létszámú csoportban alap vezetői kompetenciákat, hogy HR vezetőként is versenyképes legyen! Most 15% kedvezmény!info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.06.05Pénzügyi kimutatások elemzése A képzés során a résztvevők megismerik és elsajátítják a beszámoló elemzés eszközeit és technikáit, képessé válnak egy vállalat vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének komplex megítélésére a nyilvánosan elérhető pénzügyi beszámolók alapján. Betekintést kapnak a vállalati beszámolók megértéséhez elengedhetetlen iparági elemzés eszközrendszerébe és technikáiba.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.06.10Szakemberből vezető A szerepváltás nézőpontváltással is jár, nem csak névjegykártyád változott meg. Ha szakemberből lettél vezető érdemes feltenned a kérdéseket: Mi a feladatom? Miért vagyok felelős? Mi változott? Ez a képzés abban segít, hogy tisztábban tudd megfogalmazni és megérteni a saját vezetői szerepedet, az ezzel kapcsolatos változásokat és elvárásokat.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.06.13Tudatos delegálás - vezetői tréning Programunk két fontos vezetői készség fejlesztésére irányul. Az egyik a tudatos delegálás, mint elengedhetetlen vezetői időfelszabadító, munkatárs-fejlesztő készség, a másik az ehhez szükséges asszertív kommunikáció, amely ezt a folyamatot segíti.info button Részletek ticket button Jegyek
További cikkek
Legyen naprakész a társadalombiztosítási jogokkal és kötelezettségekkel!

Ismerje meg a BNO kód jelentőségét az egészségügyi diagnózisok és adókedvezmények szempontjából. Használja ki a betegszabadság kalkulátor... Teljes cikk

A közszolgálati jogviszony szabályai: illetmények, szabadságok, felmentési idő nagyító alatt

A közszolgálati tisztségviselők életében az illetményalap és a szabadságrendszere kiemelt jelentőséggel bír. A 2024-es minimálbér-emelkedés... Teljes cikk

Foglalkoztatottság, nyugdíj, keresetek - jobban teljesítünk, mint 20 éve?

Lemaradunk a visegrádi országoktól, vagy épp az élre törünk? Tényleg megelőzött minket Románia? Május 1-én uniós csatlakozásunk 20.... Teljes cikk