Önbeteljesítő jóslatok a munkahelyen

Hasonlóságok

K. Nelli és M. Angéla egyidősek és gyerekkoruk óta a legjobb barátnők. A gimnáziumban évfolyamtársak voltak, Nelli angol-német, Angéla angol-francia szakot választott. Az egyetemre azonos pontszámmal nyertek felvételt, ugyanarra a szakra. Nelli édesapja katonatiszt, a felmérés idején friss nyugdíjas, édesanyja köztisztviselő, jelenleg középvezetőként dolgozik. Angéla édesapja köztisztviselő, szintén középvezető egy területi államizgatási szervnél, édesanyja egy számítástechnikai eszközöket forgalmazó vállalkozás ügyvezetője és tulajdonosa. Nelli bátyja orvos, jelenleg Angliában dolgozik. Angéla öccse egyetemi hallgató, jogi pályára készül. Jövedelmi helyzetük alapján mindkét család a középosztály felső rétegébe sorolható. Nelli és Angéla ugyanannyi pontszámot ért el a felvételinél, mindketten plusz pontokat szereztek a nyelvvizsgájukkal. Egyetemi tanulmányaik során sikeresek voltak, tanáraik és évfolyamtársaik jó szervezőknek, komoly gondolkodású, szorgalmas, tehetséges hallgatóknak ismerték meg őket. Tanulmányi eredményeik alapján mindvégig a legjobban teljesítő 5 százalékba tartoztak, szakdolgozatukat mindketten jeles eredménnyel védték meg. Végzés után ugyanahhoz a multinacionális vállalathoz nyújtották be a pályázatukat.

Különbségek

Nelli megszokta, hogy szülei folyamatosan minősítik, értékelik a teljesítményét. Gyerekkora óta igyekezett megfelelni az elvárásaiknak, a pályaválasztásánál kikérte a véleményüket, megfogadta a tanácsaikat. Tanulmányai során tudatosan törekedett arra, hogy kitűnő eredményeket érjen el. Pontos időbeosztás szerint tanult, még akkor is, ha azonnal megértette az olvasottakat, újra és újra átolvasta a kijelölt fejezeteket, hogy elmélyítse a tudását.

Angéla hasonló megerősítéseket kapott az édesapjától, mint Nelli. Ám az otthoni tanulásra éppen csak annyi időt fordított, amennyit a házi dolgozatok megírásához feltétlenül szükségesnek tartott, inkább már az előadásokon próbálta megérteni és rendszerezni az új ismereteket. Szabadidejében szívesen segített az édesanyjának az üzletben. Egy idő után önállóan vezette az üzleti könyveket, tanulmányozta a forgalmazott informatikai eszközök műszaki paramétereit, néha beállt a pult mögé, hogy megismerje a vevők igényeit, később részt vett az új beszállítók felkutatásában és az üzleti tárgyalások előkészítésében, majd lebonyolításában is. A tucatnyi pályázó közül ő választotta ki a legalkalmasabbnak vélt alkalmazottat, aki mentesítette édesanyját az adminisztratív feladatok nagy része alól.

Leendő munkahelyükön a felvételi beszélgetésre egy nap különbséggel került sor. Nelli előzőleg mindennek alaposan utánanézett, részletesen tájékozódott a szervezet történetéről, üzleti eredményeiről és vállalati filozófiájáról, feldolgozott minden interneten elérhető információt, a legapróbb részletekig beleásta magát az összehasonlító elemzésekbe, amelyek a szervezetnek a piacon betöltött pozícióját tárgyalták. A felvételi előtt Nelli áttanulmányozta a karriertanácsadó kézikönyv vonatkozó fejezeteit, tükör előtt elpróbálta, hogyan fog viselkedni, felírta a lehetséges kérdéseit és úgy érezte, felkészült az esetleges stressz-interjú megpróbáltatásaira is. Rettenetesen izgult, de végül úgy érezte, minden simán ment. Diplomája és igazolt nyelvtudása megfelelő referenciát jelentett ahhoz, hogy a szervezet komolyan vegye a fiatal nőt, és lehetőséget biztosítson számára a tapasztalatszerzésre. A munkabér nem képezte vita tárgyát. A szakmai vezető ismertette, hogy pályakezdőként Nelli mire számíthat, és milyen szakmai követelményeket kell majd teljesítenie a magasabb besoroláshoz. Nelli minden feltételt elfogadott, tudomásul vette, hogy eleinte a nyilvántartóban segít majd, helyettesíti a gyesen lévő kolléganőt, és ha a vezetője elégedett lesz vele, hamarosan önálló feladatokat is kaphat.

Angéla is átlapozta a vállalat ismertetőjét. Különösen a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szervezeti egység tevékenysége keltette fel az érdeklődését. A felvételi beszélgetésnél bátran kérdezett, és sikeresen irányította az őt leginkább érdeklő terület felé a bizottság tagjainak figyelmét. Érzékeltette, hogy nyelvtudása, érdeklődése alapján nála alkalmasabb pályázót aligha találnának a nemzetközi kapcsolattartó pozícióra, és az sem zavarta, hogy ott majd csak néhány hónap múlva várható üresedés. Jelezte, hogy addig is hasznos tagja kíván lenni a szervezetnek, ezért örömmel venné, ha részt vehetne a jövő héten induló továbbképzésen, amit a vezetői utánpótlási programba bevontak számára szerveztek. Erről előző nap éppen Nellitől tájékozódott, aki egy belső kiadványban olvasott a lehetőségről, miközben a folyosón várta, hogy behívják. Angéla nem tervezte, hogy ezt az információmorzsát megemlíti, de a felvételi beszélgetés hangulata úgy alakult, hogy kockázat nélkül megtehette. A bizottság döntése alapján megkapta az áhított gyakornoki pozíciót a nemzetközi kapcsolatok osztályán, és bekapcsolódhatott a vezetői utánpótlási programba is. Húszezer forinttal magasabb kezdő fizetést kapott, mint Nelli.

"Csak ki ne rúgjanak..."

Mindketten sikeresen beilleszkedtek, a munkahelyi kollektíva lelkes tagjaivá váltak. Nelli arra rendezkedett be, hogy bármelyik régebben ott dolgozó munkatársnak azonnal a rendelkezésére álljon, ha valaki a segítségét kéri. Hamar megismerte a munkafolyamatokat, átlátta az összefüggéseket, önként jelentkezett a túlórákra. Elmondása szerint nagyon fontos volt számára, hogy jó kapcsolatot építsen ki a vezetőjével és a munkatársaival. Minden apró feladatot elvállalt, számára az excel-táblázatok formátumának egységesítése és a diagramok átszínezése éppen olyan örömet okozott, mint a reklámlevelek felcímkézése és postázása. Bár ezek a feladatok nem jelentettek különösebb kihívást, és a legkevésbé sem tűnt indokoltnak, hogy a szervezet adminisztratív kisegítő munkakörben diplomás, több nyelven beszélő munkatársat foglalkoztasson, Nelli eleget tett minden felkérésnek. Egy idő után azt vette észre, hogy az időigényes adminisztratív feladatok jelentős részét már csak otthon tudja befejezni határidőre. Különösen azóta, hogy a közvetlen felettese, a gyesről visszatérő, frissen előléptetett középvezető javaslatot tett Nelli beiskolázására egy olyan belső, adminisztratív dolgozóknak szervezett tanfolyamra, amelyiken Nelli volt az egyetlen diplomás. Az első év végén Nelli teljesítményét a szervezeti egység igazgatója közepesre értékelte. Alig ismerte, hiszen az új munkatárs teljesítményéről a gyesről visszatérő középvezető sem tudott sokat mondani. Tudták, hogy Nelli szorgalmas, megbízható munkatárs, eredményesen teljesíti a rábízott feladatokat, azonban nem érzékelték, hogy személyes fejlődésére, karrierjére különösebb gondot fordítana. Annál kevésbé, mivel Nelli a teljesítményértékelő beszélgetésen kifejezte elégedettségét a jelenlegi munkakörével és besorolásával kapcsolatban.

Az utánkövetéses vizsgálatot végző interjúztatónak azonban azt is bevallotta, hogy rettenetesen aggódott, hónapokon át attól rettegett, elveszítheti az állását. Év közben ugyanis folyamatosak voltak az átszervezések és az elbocsátások. A munkatársak pletykáinak hitelt adva Nelli arra a következtetésre jutott, hogy elsősorban a pályakezdőket küldik el. Ezért vállalt el mindent, azokat a feladatokat is, amelyeket egyáltalán nem élvezett, sőt kifejezetten megalázónak tartotta, hogy a nála alacsonyabb végzettségű munkatársai tőle várják el például az irodai növények átültetését, a kávéfőzést és a csészék elmosogatását, valamint a címkék, borítékok és az üres papírok felhordását a raktárból, csak azért, mert ő az új lány...

"Vezető leszek..."

Angéla ezalatt sikeresen teljesítette a gyakornoki programot, majd munkaideje felét a tolmácsfokra felkészítő nyelvtanfolyamon töltötte, ahol ő volt nemcsak a legfiatalabb és legújabb munkatárs, hanem az egyetlen nő a résztvevők között. Bár a munkaköri feladataival éppen csak annyi időt töltött, amennyi feltétlenül szükséges volt, kifogástalanul lefordította a hivatalos leveleket, megírta a heti gazdasági elemzéseket, nem riadt meg, amikor megcsörrent a telefon, és hol angolul, hol franciául kellett megszólalnia. Idősebb munkatársaival udvarias volt, a segítségére azonban csak akkor számíthattak, amikor a saját feladatait már elvégezte. Amikor közvetlen felettese szabadságra ment, rábízta a folyamatban lévő ügyeket, sőt arra is megkérte, hogy a vezetői értekezleten helyettesítse. Így Angélát valamennyi igazgató megismerte. Az éves teljesítményértékelő beszélgetésen kitűnő minősítést és jelentős fizetésemelést kapott, egyúttal bekerült a külképviseleti beosztásokba jelöltek közé.

Angéla elmondta az interjúztatónak, hogy örömét leli a munkájában, úgy érzi "sínen van" és biztos benne, hogy el fogja érni, amit akar. Nagyon várja a külföldi munkát utána, ha kell, harcba száll az osztályvezetői pozícióért. Céltudatosan, határozottan építi a karrierjét, nemcsak az iskolában szerzett tudását igyekszik hasznosítani, hanem azokat a gyakorlati készségeket is, amelyeket édesanyja üzletének vezetésében elsajátított.

Tanulságok

Míg Nelli személyes motivációjára leginkább a kudarckerülés a jellemző, Angéla sikerorientált egyéniség. A kudarckerülők általában bizonytalanok, határozatlanok, alulértékelik önmagukat és képességeiket. Leginkább olyan könnyű feladatokat vállalnak, amit különösebb erőfeszítés nélkül tudnak teljesíteni. Folyton megerősítést, elismerést, önigazolást várnak a környezetüktől. Többnyire kitűnő végrehajtók, intelligensek, ugyanakkor kevés eredeti ötletük van, és azokat sem képesek átültetni a gyakorlatba. Sikertelenség esetén hajlamosak önmagukban keresni a kudarc okát. A munkahelyükön akár nyugdíjazásig kihúzhatják a képességeiknél, szakmai ismereteiknél jóval alacsonyabb felkészültséget igénylő beosztásban, amennyiben megelégszenek a szerényebb mértékű fizetéssel, és önként lemondanak arról, hogy megvalósítsák az álmaikat. Könnyebben adják fel a céljaikat, mint törekvő társaik, energiájukat gyakran értelmetlen és hiábavaló feladatok végzésére pocsékolják el. Jellemző rájuk a tekintélytisztelet, kínosan érzik magukat, amikor legszívesebben ellentmondanának a vezetőnek, sőt a velük azonos vagy a hierarchia alacsonyabb fokán álló munkatársaiknak is.

A sikerorientáltak ezzel szemben keresik a kihívásokat, mernek kockáztatni, akkor igazán elégedettek önmagukkal, ha eredményesen oldják meg azokat a feladatokat, ahol a siker vagy a kudarc egyaránt valószínűsíthető. Kudarc esetén előbb találják meg az okokat a körülmények számukra kedvezőtlen összjátékában, mint önmagukban. Személyes fejlődésükre, szakmai előmenetelükre nagy gondot fordítanak, és bár szívesen fogadják az elismerést, a mércét elsősorban önmaguk számára állítják fel. Akkor elégedettek, ha teljesítik az önmagukkal szemben támasztott elvárásokat. Egészséges önbizalommal rendelkeznek, kreatívak és kezdeményezőek, tisztában vannak a képességeikkel, 35-40 évesen pedig már a korlátaikkal is. Nem vállalják túl magukat, arra viszont ügyelnek, hogy a kapott feladatokat kifogástalanul teljesítsék. Energikusak, ambiciózusak, felmérik, hogy kitűzött céljaik megvalósítását milyen viselkedéssel és képességeik milyen irányú továbbfejlesztésével érhetik el. A sikerorientáltak sokkal nagyobb valószínűséggel valósítják meg álmaikat, sokkal nagyobb mértékben lesznek elégedettebbek szakmai karrierjükkel, mint kudarckerülő társaik.

Az utánkövetéses vizsgálatot végző szakértők azt feltételezik, hogy öt év múlva Nellit egy másik vállalatnál, hasonlóan unalmas munkakörben találják majd. Angélának gyors szakmai előmenetelt, érdekes, változatos feladatokat és vezetői karriert jósolnak...

Visegrádi Ildikó, HR Portal