Így nyerjük vissza a motivációt a munkában

Amint elér bennünket a motiválatlanság érzése, a legtöbb munkavállaló első gondolata a munkahelyváltás. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a munka iránt érzett érdektelenségünkön csak a munkakörnyezet megváltoztatása segíthet. Szirmay Ágnes szakpszichológus szerint azonban ez nem minden esetben jelenthet valós megoldást, ráadásul ebben az álláspiaci helyzetben meglehetősen kockázatos lépés. "A munkahely váltása csak akkor segít, ha az új hely valóban olyat ad, amit az előző munkahelyen nem kaptunk meg. Amúgy ha a motiválatlanság oka belülről fakad, akkor azon a munkahelycsere sem fog segíteni. Ha maga az egyén nem tud tartósan kötődni érdeklődési területéhez, ha nem igazán mélyről fakad a pályaválasztása, esetleg nem is az ő igazi választása, akkor mindegy, hogy hol dolgozik. Sokan vannak, akik folyamatosan vándorolnak és a változást, amit nekik kellene kiérlelni belülről, kívülről várják. Ilyenkor egyértelműen csalódás lesz a vége. Váltani akkor érdemes, ha érezzük, hogy valóban a munkahely ideje járt le" - fogalmaz Szirmay Ágnes.

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy mi motiválna bennünket, akkor sokan neveznék meg a magas fizetést. Azonban az elismerés és az anyagi ösztönzés nem ugyanazt jelenti. "A magas fizetés inkább az elismerés egy formája, mint motiváló erő. Akinél csak ez számít, de igazi kötődés nincs a munkahelyhez és a belső igényszint sem számottevő, annál ez sem jelent igazi segítséget" - vallja a szakember.

Váltás cégen belül

A munkavállaló is sokat tehet azért, hogy újra felébressze magában a munka iránti érdeklődést. Csilla egy nemzetközi cégnél dolgozva átesett egy belső válságon, amikor nem érzett több kihívást a munkájában. Úgy véli, hogy ha akkor nem talál önállóan új célokat, akkor már régen nem dolgozna itt és nem találta volna meg számítását. "Két éve dolgoztam mostani munkaadómnál credit contoroller pozícióban, és azt éreztem, hogy minden nap egyforma és munkavégzés közben szinte lemegyek alfába. Hiába kértem új és más feladatokat a felettesemtől. Feladataim nagy részét egy adatbázis-kezelő rendszerben végeztem, amelynek a működése már kezdetektől fogva érdekelt. Egy idő után rászoktam, hogy a szokásos délutáni holtidőben felfedezzem a rendszert, egészen addig, amíg ki nem tanultam az egészet a legapróbb részletekig. Közben természetesen igyekeztem részt venni a cégen belül elérhető képzéseken, amelyek a rendszer működésére irányultak és ekkor már a főnököm is tisztában volt vele, hogy mi a célom. Szerencsére ő is hamar ráébredt, hogy jobban jár, ha engem támogat a továbblépésben, és a helyemre keres valaki olyat, aki teljes erővel tudja végezni azt a munkát" - emlékszik vissza Csilla felettese reakciójára.

"Majd amikor jött egy lehetőség, megpályáztam a vállalaton belül egy rendszerspecialista állást, amire az időközben megszerzett tudásomnak köszönhetően fel is vettek. Most már "senior superuser" vagyok a pozícióm szerint és a fő feladatom, hogy a vállalt összes pénzügyekkel kapcsolatos folyamatát ismerjem a rendszeren belül. Ezen kívül felelős vagyok a különböző fejlesztések folyamatáért, és az esetleges rendszerhibák villámgyors orvoslásáért. Ebben annyi munkát és kihívást találok, hogy időm sincsen arra gondolni, hogy kellőképpen motivált vagyok-e."

Kétévente megunja a munkát

Csillánál jóval elégedetlenebb Gábor, aki gazdasági és pénzügyi tanácsadóként dolgozik immáron 8 éve. Pályakezdése óta a negyedik munkáltatónál jár, és lassan kezdi belátni, hogy a hiba nem cégekben van, hanem belülről fakad. "Onnantól, hogy elkezdtem dolgozni átlagosan kétévente váltottam munkahelyet. Mindig azt hittem, hogy attól majd jobb lesz és egy ideig jobb is volt. Idővel azonban fel kellett ismernem, hogy mindenhol szinte ugyanazokat a köröket futom le. Az elején mindig tele voltam lelkesedéssel, ami valószínűleg az újdonság varázsának volt köszönhető, majd ez körülbelül fél-egy év alatt el is múlt, aztán bár már unottan, de azért lehúztam mindenhol még egy évet, majd jött egy újabb váltás tele reményekkel és kezdődött minden elölről. Most, hogy negyedik alkalommal, a negyedig vállalatnál is ugyanoda kezdek kilyukadni, kezdem belátni, hogy valószínűleg nem ez az én pályám és bárhol dolgoznék, ugyanúgy megunnám a munkámat. Most éppen azon gondolkodom, hogy mit lehet ilyenkor tenni" - panaszolta el a 30-as évei közepén járó fiatalember.

Mit tehet a vezető?

Kár lenne azt hinni, hogy a motiválatlanságunkat csak mi érezzük és főnökünk nem vesz észre semmit abból, hogy mi csak a hátralévő munkaidő perceit számoljuk. A vezetők többnyire érzékelik, ha a munkatárs már csak muszájból, vagy rutinból dolgozik, így teljesítménye, lelkesedése, kreativitása, jókedve és bevonódása a töredéke a megszokottnak. Ilyenkor a vezetőnek érdemes kicsivel több figyelmet fordítania a beosztottra, mint egyébként. A jó főnök ilyenkor utánajár annak, hogy mi az oka a dolgozó munkamorálja visszaesésének és esetleg mit tehet ő, mint főnök a beosztottért. A legfontosabb azt megvizsgálnia, hogy neki van-e része abban, hogy a munkavállaló nem elég motivált és ilyenkor bizony nem árt egy jó adag önkritika is.

Szirmay Ágnes munkapszichológus szerint egyénfüggő, hogy kit mi mozgat meg, kinek mi kell ahhoz, hogy kedve legyen dolgozni, hogy érdeklődő legyen és törekedjen arra, hogy amivel éppen foglalkozik, abból valami jót hozzon ki. Így lehet az, hogy van, akit az motivál ha munkája érdekes, szellemi erőfeszítésekkel jár és van olyan is, akit igazán nem érdekel a munkája és mindig kívülről kell ösztönözni. Ezen kívül még az igényszint is változó lehet dolgozónként. Van, akinek elég, ha sokat tanul a munkahelyén, más pedig csak azzal elégedett, ha valóban megfelel a célnak az ő végterméke és kihozza, amit emberileg, eszközileg ki lehet hozni."

Ha nincs sikerélmény és vezetői elismerés...

Egy dolgozó motiváltsága, vagy motiválatlansága az állandó elemeken kívül lehet időleges is. Például ha valakinek éppen pénz kell az építkezéshez, akkor időlegesen motiválttá válik, hogy többet, jobban dolgozzon. Vagy ugyanígy időlegesen el is fáradhat az illető, de az is elképzelhető, hogy éppen a magánéletében vannak olyan változások, amik elvonják a figyelmét a munkáról. Ha szűkebben csak a munkára koncentrálunk, akkor elmúlhat az érdeklődés attól, ha az egyén nem ér el sikereket munkája során, vagy ha nem ismeri el a környezet. Az sem hat ösztönzőleg a dolgozóra, ha túl nagy a feladat számára és ezért nincsen sikerélménye.

Dorofejev Tamara, 2009. július 27.