A munkaerő-piaci szolgáltatások jogi problémái: a diákmunka

Az iskolaszövetkezeti tagok munkavégzéséről (diákmunka) általában

A szövetkezetekről szóló 2006. évi X törvény (a továbbiakban Szövetkezeti tv.) 7. §-a alapján a tagok gazdasági szükségleteinek kielégítése céljából szövetkezeteket hozhatnak létre. A törvény 8. §-a nevesíti az "iskolaszövetkezetet", mint szövetkezeti formát. Iskolaszövetkezet alapításához a törvény 10. § (5) bekezdése oktatási intézmény alapító tagként való részvételét rendeli. Az 56. § szabályozza, hogy a szövetkezeti tag személyes közreműködése munkaviszony keretében is történhet, ez esetben az Mt. vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, azonban lehetőség van a Ptk. szerinti megbízási vagy vállalkozási jogviszony keretében való személyes közreműködésre is.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban Tbj.) 5. §. (1) b) pontja alapján "az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagja" nem minősül biztosítottnak, így jövedelmüket a Tbj. 18. § alapján nem terheli társadalombiztosítási -egészségbiztosítási, nyugdíj- illetve munkaerő-piaci- járulék.

Az e feltételeknek megfelelő jogviszonyban állók tehát rendkívül kedvező feltételekkel jelenhetnek meg a munkaerő-piacon, hiszen a biztosítottnak minősülő munkavállalókkal szemben tetemes költségelőnnyel rendelkeznek. A járulékfizetés alóli mentesség mellett 2011 augusztusától az Mt., illetve az Új Mt. szabályozásai további előnyöket biztosítanak az iskolaszövetkezeti tagok számára.

Az iskolaszövetkezeti tag munkavégzése és a munkaerő-kölcsönzés elhatárolásának egyes kérdései

Az Mt. 2011. augusztus elsejével hatályba lépett módosítása legalizálta végleg az iskolaszövetkezeti tagok munkavégzését. Ezt megelőzően ugyanis a munkaügyi felügyeleti szervek a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban Me.) 3. §-ában foglalt felhatalmazásuk alapján ugyanis az ilyen jogcímen történő foglalkoztatást nagy számban minősítették át munkaerő-kölcsönzéssé, tetemes bírsággal sújtva az ezzel foglalkozó iskolaszövetkezeteket. Az Me. módosításával a 3. § (4) bekezdés értelmében a felügyeleti szerveknek erre ma már nincs lehetőségük.

Az iskolaszövetkezeti tagok munkavégzésének szabályozása azonban véleményem szerint meglehetősen érdekes képet mutat. Az Mt. és az Új Mt. is -az Me. előbb idézett 3. §-ával összhangban- élesen elkülöníti az iskolaszövetkezeti tagok munkavégzését a munkaerő-kölcsönzéstől. Az Mt. 194. § (1), illetve az Új Mt. 223. § (1) bekezdése alapján az iskolaszövetkezeti tag az iskolaszövetkezettel abból a célból (is) munkaviszonyt létesíthet, hogy az iskolaszövetkezet harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás keretében a harmadik személynél munkát végezzen. E rendkívül körülményes megfogalmazás szintén körülményes logikai csavarral igyekszik éles határvonalat húzni a munkaerő-kölcsönzés és az iskolaszövetkezet tagjának munkavégzése között. A szabályozás szerint ugyanis az iskolaszövetkezet tagjának harmadik személynél történő munkavégzése akkor sem munkaerő-kölcsönzés, ha a harmadik személy -a szolgáltatás fogadója- gyakorolja felette mindazokat a munkáltatói jogokat, amelyeket munkaerő-kölcsönzés során a kölcsönvevő gyakorol a kölcsönzött munkavállalók felett.

Az Mt. 193/G. § (5) bekezdése a következőket mondja:
"A munkavégzés időtartama alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak
a) a kölcsönzött munkavállaló munkavédelmére,
b) a nők, a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására,
c) az egyenlő bánásmód követelményére,
d) a munkavégzésre,
e) a munkakör átadás-átvételére,
f) a munkaidőre és pihenőidőre, illetve ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok betartása,
g) az (1) bekezdésben szereplő megállapodás megkötése esetén a természetbeni munkabér, valamint a közvetlenül adott szociális juttatás biztosítása tekintetében."

A témakört az iskolaszövetkezeti tagok munkavégzésére vonatkozóan az Mt. 194/D. §-a így szabályozza:
"A tag munkavégzési kötelessége teljesítésének időtartama alatt a harmadik személy teljesíti azokat a munkáltatói kötelezettségeket, amelyek
a) a munkavédelemre,
b) a nők, a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására,
c) a munkaidőre, pihenőidőre és ezek nyilvántartására, valamint
d) az egyenlő bánásmódra
vonatkozó szabályok betartására vonatkoznak."

Láthatjuk, hogy a két szabályozás a munkavédelem, a nők, fiatalkorúak és megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, az egyenlő bánásmód, valamint a munka- és pihenőidő vonatkozásában gyakorlatilag megegyezik. Az iskolaszövetkezeti tagokra vonatkozó szabályozás felsorolásából hiányzik a 193/G. § (5) d) pont szerinti a munkavégzésre, az e) pont szerinti munkakör átadása-átvétele valamint a g) pont szerinti természetbeni munkabérre vonatkozó kitétel. Az adójogszabályok miatt az iskolaszövetkezeti tagok esetében a természetbeni juttatások -a tagokra egyébként is vonatkozó kedvezmények miatt- értelme elvész. Ezért, és a jellemzően nagyon rövid és kiszámíthatatlan munkavégzési periódusok miatt rájuk e szabályok feleslegesek csakúgy, mint a munkakör átadás-átvételére vonatkozó szabályok. A d) pont szerinti munkavégzésre vonatkozó munkáltatói jogok az iskolaszövetkezeti tagok munkavégzésére vonatkozó szabályok esetén a 194/C. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt utasítási jogban testesülnek meg.

Így gyakorlatilag elmondható, hogy e tekintetben a munkaerő-kölcsönzés és az iskolaszövetkezeti tag munkavégzése gyakorlatilag azonos szabályok szerint zajlik.

Hasonló képet kapunk, ha az Új Mt. szerinti szabályozást vizsgáljuk azzal a különbséggel, hogy az új szabályozás már nem tartalmazza az Mt. 194/C. § (1) bekezdése szerinti, a fiatal munkavállalók feletti utasítási joggal összefüggő korlátozást: az Új Mt. munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó 218. § (4) bekezdésének és az iskolaszövetkezeti tagok munkavégzését szabályozó 224. § (3) bekezdésének tartalma gyakorlatilag azonos.

A munkáltatói jogok és kötelezettségek mellett az egyéb tájékoztatási követelmények is megfeleltethetők egymásnak. Így az iskolaszövetkezeti tag munkavégzésének szabályai a munkaerő-kölcsönzés szabályainak könnyített megfelelői, az iskolaszövetkezeti tagok munkavégzése így jobban hasonlít az előző, a munkaerő-kölcsönzésről szóló cikkemben leírt "ideális munkaerő-kölcsönzéshez", mint maga a munkaerő-kölcsönzés, egyfajta "kvázi" munkaerő-kölcsönzésről beszélhetünk.

Vegyük sorra az iskolaszövetkezeti tag munkavégzésével kapcsolatos főbb kérdéseket!

Az iskolaszövetkezeti tag munkavégzését szabályozó szabályrendszer egyes kérdései és jogi problémái

Az iskolaszövetkezeten keresztül munkavégzésre jogosultak köre

A korábban említett Tbj.) 5. §. (1) b) pontja biztosítja azt a kedvezményes feltételt, amely az iskolaszövetkezeti szektor működésének alapja: "az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagja" ugyanis nem minősül a Tbj. szerint biztosítottnak. Tehát a nappali tagozatos hallgatói jogviszony megléte lényeges körülmény, amit az Me. 3. § (4) bekezdése értelmében munkaügyi ellenőrzés során vizsgálnak is. E jogviszony meglétének hiteles igazolása tehát kulcsfontosságú. Milyen okirattal lehet igazolni hitelt érdemlően a megfelelő jogviszony tényét?

Az okiratok fajtáit a Pp. 195-196. §§-ai határozzák meg. Ennek alapján elkülönítünk közokiratot, és magánokiratot.
A hallgatói jogviszony igazolásának két bevett módja van: a diákigazolvány és az iskolalátogatási igazolás. E két dokumentum okirati megítélése eltérő.

Magánokiratban annak kiállítója személyében nyilatkozik valamely tényről -jelen esetben a hallgatói jogviszony fennállásáról. Azonban a magánokirat bizonyító ereje számos olyan feltételhez kötött -Pp. 196. § (1)-, amelyek ellenőrzése általában az iskolaszövetkezetek kompetenciáin túl mutat, ezért célszerű a hallgatói jogviszonyt közokirati igazoláshoz kötni.
A Pp. 195. § (1) bekezdése értelmében a hatóság vagy közigazgatási szerv által, megszabott alakban, ügykörében kiállított irat közokiratnak minősül.

Az oktatási igazolványokról szóló 362/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. §-a szerint a diákigazolvány közokirat. 15. § (1) a) pontja értelmében igazolja "a tanulói, hallgatói jogviszonynak a diákigazolványon jelölt oktatási intézménnyel való fennállását". Ennélfogva a hallgatói jogviszony igazolására teljes bizonyossággal a közokirati minősítésű diákigazolvány alkalmas.
Az iskolaszövetkezeti tag munkavégzésének jogi formái
A szövetkezeti törvény 56. §-a tartalmazza a szövetkezeti -így az iskolaszövetkezeti- tag személyes közreműködésének lehetőségeit, azonban ezt az 55. § (1) bekezdésével együttesen kell vizsgálni. Az 55. § (1) e) pontja az iskolaszövetkezet és a tag együttműködésének két módját nevesíti:
- a diákok munkalehetőségeinek megteremtését, valamint
- az oktatási feltételek javítását.

Az 56. § számos, nem konkrétan meghatározott tevékenységet tartalmaz, mint a szövetkezeti tag személyes közreműködésének lehetőségét. A fentiek fényében ez az 56. § (2) bekezdése szerinti Mt. alapján történő munkavégzés, illetve a Ptk. szerinti megbízási vagy vállalkozási jogviszony keretében történő személyes közreműködés. Véleményem szerint az iskolaszövetkezeti tagnak az iskolaszövetkezet tevékenységében való személyes közreműködése más formában -a jelenlegi szabályozás alapján- nem lehetséges.

A "kvázi" munkaerő-kölcsönzés "kváziságából" adódó problémák

Az iskolaszövetkezeti tag munkavégzése a fentebb taglaltak tanulsága szerint olyan munkaerő-kölcsönzés, amely nem munkaerő-kölcsönzés. A jogalkotó valamilyen okból el akarta különíteni egymástól a két, egymáshoz mind jogi szabályozásában, mind lényegét tekintve igen hasonló tevékenységet. A kétféle tevékenység hasonlósága miatt az iskolaszövetkezeti tag munkavállaló és egy kölcsönzött munkavállaló gyakorlatilag semmilyen különbséget nem észlel: hasonló szabályok szabályozzák munkavégzésüket, hasonló tartalmú szerződésekkel, tájékoztatókkal látják el őket munkáltatóik, és hasonló körülmények között végzik munkájukat.
A két tevékenység közötti lényeges különbség tehát nem a munkaadó-munkavállaló viszonylatában keresendő és nem munkajogi természetű.

Az Mt. 194. § (1) bekezdése így fogalmaz: "A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: szövetkezeti törvény) 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltak érdekében az iskolaszövetkezet és nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja egymással munkaviszonyt létesíthet abból a célból is, hogy az iskolaszövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében a tag a harmadik személynél munkát végezzen." Ugyan ezt az Új Mt 194. § (1) bekezdése így szabályozza: "A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: szövetkezeti törvény) 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltak érdekében az iskolaszövetkezet és nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja egymással munkaviszonyt létesíthet abból a célból is, hogy az iskolaszövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében a tag a harmadik személynél munkát végezzen."

A szabályozásból kiolvasható, hogy az iskolaszövetkezet nem munkaerővel látja el üzleti partnerét mint a munkaerő-kölcsönző, hanem egyfajta szolgáltatást, tevékenységet végez nála. Ez egy elég bizarr jogi helyzet forrása: az iskolaszövetkezet tevékenység ellátásáért vagy eredmény előállításáért lesz felelős, azonban a tevékenységet valójában végző munkavállalói feletti munkáltatói jogokat nem gyakorolja, így az eredményre, a tevékenységre valódi hatást nem tud gyakorolni. Ez számos jogi probléma forrása lehet. Hogy csak egyet említsek: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 6/E. § szerinti pénzügyi "közvetítőnek" minősül-e az iskolaszövetkezet, ha pénzügyi termékek értékesítésére egy pénzintézet számára telefonos operátorokat biztosít? A törvény 188. § (1) bekezdése értelmében ugyanis ebben az esetben egyéb feltételekhez is kötött nyilvántartásba-vételi kötelezettség terheli, hiszen szerződés szerint a közvetítői tevékenységet ebben az esetben az iskolaszövetkezet végzi.

A kártérítési felelősség szabályozása az iskolaszövetkezet és a szolgáltatás fogadója viszonylatában

Hasonlóképpen izgalmas helyzetet teremthetnek egyes felelősségi kérdések is, hiszen a végzett tevékenység a tevékenységet elvben ellátó "megbízott" vagy "vállalkozó" iskolaszövetkezet kompetenciáin és hatókörén kívül helyezkedik el. Az e tevékenység során keletkezett és okozott károkra az Új Mt. 226. §-a szerint a munkaerő-kölcsönzéssel azonos kártérítési szabályok vonatkoznak mind a munkavállaló által okozott, mind pedig az általa elszenvedett károk tekintetében. Az Új Mt. a kártérítésekre vonatkozólag némiképp cizelláltabb szabályokat ad, mint a jelenleg hatályos Mt. A felelősség kérdését ugyanis az Mt. 194/F. §-a egyetlen elegáns mondattal véli nagyvonalúan szabályozni, míg a tag által okozott károkra a szabályozás nem tér ki.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - A munkaerő-piaci szolgáltatások jogi problémái: a diákmunka
2. oldal - A diák-munkavállaló munkára kötelezhetőségének problémái
3. oldal - A megállapodások által felvetett kérdések