Állás helyett haladás - így készülj tudatosan az interjúra
Mostanság elég nagy valószínűséggel találhatjuk magunkat egy állásinterjún, hiszen a vállalatok többsége intenzíven keresi a jelölteket. Számos hirdetés közül válogathatnak a munkát kereső pályázók. Ám a bőség közepette sem szabad elfeledkezni arról, hogy a várt siker érdekében célszerű tudatosan felkészülni az állásinterjúra.
A legfontosabb tisztázni magunkban, miért döntünk úgy, hogy elmegyünk egy vagy több állásinterjúra. Ez ugyanis teljes mértékben hatással lesz a viselkedésünkre és a válaszainkra. Nagy a különbség például aközött, ha csupán megmérettetni szeretnénk magunkat és kvázi „szondázzuk a piacot”, mint amikor sürgősen (új) munkát szeretnénk találni. A szándékunkat így érdemes először beazonosítani. A tudatos álláskeresés (interjúlátogatás) alapja, hogy tisztázzuk magunkban azt, hogy miért fogadtuk el a meghívást és mennyire érezzük nagy tétnek az álláskeresést.
Előfordulhat, hogy nagyon érdekel minket a konkrét lehetőség, de az is megeshet, hogy puszta kíváncsiságból látogatunk el az interjúra, és „ez csak egy lesz a sok közül” semleges hozzáállással jelenünk meg a találkozón. „Ahogy benn, úgy kinn” és ez kétségtelenül igaz a pályázásra is. Tehát az interjúhoz való viszonyulásunk rendkívül erősen befolyásolja annak kimenetelét.
A félelmeink hálójában
A szándék mellett fontos ránéznünk arra is, milyen félelmeink vannak a pályázást illetően. Azok ugyanis legalább ugyanolyan súllyal esnek a latba, mint az, hogy mennyire vágyunk egy adott munkára. Sőt! Akit a félelmei tudattalanul irányítanak, az sok kellemetlen(nek tűnő) eseményre számíthat majd az álláskeresés során. Becsapni önmagunkat nem ajánlott, a félelmeinket tudatosítani nagyon bátor és okos tett. Ha például tudjuk, hogy félünk attól, ha kudarcainkról, (vélt) gyenge pontjainkról kérdezgetnek minket, célszerű ránéznünk arra, miért is van ez így.
Mondjuk például van néhány tulajdonságunk, amelyet nem fogadtunk el magunkban, és tudjuk, hogy zavarba jövünk, ha ezeket boncolgatja az interjúztató. „Mit tart gyengeségének?” - hangzik el a kérdés, és mi máris lángvörös arccal ülünk a HR-essel szemben, és válaszunk inkább magyarázkodásnak tűnik. Az „én tényleg akartam ezt az állást, nem értem miért nem jött megint össze” állítás mögött sokszor komoly félelmek húzódnak. Félünk átélni bizonyos helyzeteket, amelyek önmagunkkal kapcsolatosak. Lehet, hogy azt hisszük például, nem leszünk képesek egy izgalmas és komplex feladat megoldására, holott pont egy ilyen kihívásra vágyunk.
Talán nem merünk magasabb fizetést elkérni, mint amennyit jelenlegi munkahelyünkön keresünk. Előfordulhat, hogy hatalmas magabiztossággal válaszolunk meg minden kérdést, csak közben végig nem hisszük el, hogy megkaphatjuk a vágyott állást. Ezerféleképp tudjunk magunkat eltávolítani egy lehetőségtől, amelyre vágyunk. A kérdés az, hogy meddig szeretnénk halogatni az önmagunkkal való szembenézést?
Az elengedhetetlen önismeret
Az állásinterjút a magam részéről egyszerű dolognak tartom, hiszen arról kell(ene) beszélnünk, akit a legjobban ismerünk: önmagunkról. Mégis, az emberek egy része szinte retteg tőlük, egy másik hányada pedig csupán kelletlenül „járkál” a találkozókra. Kellő önismeret hiányában ugyanis gyorsan érezhetjük magunkat kellemetlenül a kérdések kereszttüzében.
Minden válasz rossznak tűnik mindaddig, amíg azt nem a belőlünk fakadó hitelességből adjuk. Márpedig ehhez önmagunk ismerete elengedhetetlen! Minél inkább tisztában vagyunk saját magunkkal, annál inkább fogunk olyan állást találni, hogy az az épülésünket szolgálja. A legtöbbször tehát azért tartunk az interjúktól, mert megfelelési kényszerből válaszolunk az önmagunkkal kapcsolatos kérdésekre, miközben azon gondolkodunk, vajon mi lehet a helyes válasz. Interjútechnikák és tippek százai szólnak arról, mely kérdésre, hogyan érdemes felelnünk, miközben megfeledkezünk arról, hogy a sablonválaszok mellőzik az egyén ismeretét. Hiába hangzik remekül a „csapatban és önállóan egyaránt képes vagyok dolgozni”, amennyiben ránk az jellemző, hogy kis csoportban szívesen vállalunk részfeladatokat, önállóságunk pedig akkor van érvényben, ha az elvégzendő tevékenységet alapos betanulás előzte meg.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Állás helyett haladás - így készülj tudatosan az interjúra
2. oldal - Önmagunk felfedezése