Az a vezető a legjobb, aki a legjobbat hozza ki a beosztottakból

Bojár Gábor először azt tapasztalta meg, hogy milyen a rossz főnök: ugyanis éppen neki köszönheti, hogy vállalkozó lett. "Az egyetem után sokként ért, hogy a főnököm nem örült annak, ha jobb vagyok nála - a korábbi főnökeim, az óvó néni és a tanító bácsi nem így működtek" - emlékszik vissza mosolyogva Bojár Gábor. "Ha a vezetőnek nincs más a kezében csak a saját beosztása, akkor ehhez foggal-körömmel ragaszkodni fog. Ha nincs cégtulajdonos, akkor pedig kezdődik a kontraszelekció - nem fog felvenni olyat, aki nála jobb. Én már akkor, az első főnököm irányítása alatt arról álmodoztam, hogy ha egyszer lesz egy cégem, csak magamnál jobbakat veszek majd fel." Amint a törvény erre lehetősége adott, 1982-ben alapított is egy céget. Gábor első cége megbukott, ugyanis ekkor még nem tudta, hogy a munkatársak és a vállalkozók között jelentős mentalitásbeli különbség van: a munkatárs nem visel kockázatot, számára a biztonság a fontos, akkor boldog, ha elismerik a munkáját. Ezzel szemben a vállalkozó ambíciói végtelenek. "Egy jó vezető pedig attól boldog, ha beosztottjai jól elvégezték a munkát, ha erre büszke lehet. Ha a vezető jobbat tud kihozni a beosztottjaiból, mint egy másik, akkor ő jobb vezető" - mondta Bojár Gábor. "Én elég jó voltam, de amikor aztán felvettem egy sztármenedzsert, akkor kiderült számomra, hogy lehet ezt még jobban is csinálni." Rengeteg vállalkozásötlete közül végül körülbelül a tízedik - az építészet - jött be.

Saját hibából tanulni

Szerinte a főnöknek egyáltalán nem is kellene jobban értenie semmihez a beosztottjainál. Ezt egy saját történeten keresztül tanulta meg: a titkárnője éveken át helyette írt üzleti leveleket, melyeket ő később mindig átnézett és itt-ott korrigált. "Aztán egyszer kiküldtem Amerikába, hogy az ottani vezetőknek legyen a titkárnője, és egyszer csak azt láttam, hogy ott jobb leveleket ír, mint nekem. Amikor rákérdeztem nála, hogy miért, azt a választ kaptam, hogy a kinti főnöke át sem futotta a leveleket és ettől a felelősségtől úgy megijedt, hogy onnantól jobb leveleket írt. Ebből azt tanultam, hogy a kontroll nem mindig segíti az embereket a kibontakozásban."

De a döntések meghozatalában is tanult a saját hibáiból: amikor először vett fel gazdasági igazgatót, rengeteg vitája volt vele, és a végén mindig meggyőzte a beosztottját, hogy hülyeséget mondott. Erre ő egy nap felmondott. Miért? Mert a gazdasági igazgató a vitákban történt alulmaradás miatt kezdte magát teljesen bénának képzelni, aki alkalmatlan erre a pályára, ráadásul a főnöke a maga igazát még hangosan is adta elő - Bojár Gábor mindebből azt a következtetést vonta le, hogy ha igaza van, akkor azt halkan kell a másik tudomására hozni. Vagy esetleg el sem kell mondani, hiszen nem kell mindig meggyőzni a másikat mindenről. A Graphisoft alapítója ma már úgy gondolja, hogy a főnök akkor működik jól, ha mindenkit hajlandó meghallgatni, ennek ellenére joga van egyszemélyben döntéseket hozni. Azaz mondhatja azt a beosztottnak, hogy oké, megértettem miért mondtad, de nem biztos, hogy elfogadom - és ez nem baj. Ha meghallgatja a vezető a beosztottat és ezután meg tudják győzni egymást, akkor született konszenzusos döntés. És van az az eset, amikor a főnök a maga döntését érzi a legjobbnak azután is, hogy meghallgatott másokat. Kérdés, hogy ilyenkor érdemes-e a vezetőnek mindenképp ráerőltetnie az akaratát a beosztottjára? Vajon a sajátjának fogja érezni a főnök akaratát, döntését? - tette fel a kérdést Bojár Gábor. Ő olyan főnök volt, aki ugyan néha tudta, hogy jobb az ő döntése, de mivel jobban érzi magát a beosztott, ha része volt a döntésben, előfordult nem ritkán, hogy inkább ráhagyta: hadd hozza meg a döntést a beosztott - még akkor is, ha ez járt bizonyos hátrányokkal. Ezek nem voltak olyan kaliberű kérdések, melyek nagyobb hatással lettek volna a cég életére - a beosztott jóérzését fontosabbnak tartotta Bojár Gábor. "Én életemben három döntést hoztam erőből, amikor azt mondtam, hogy bocs, ez az én felelősségem, ez lesz" - emlékezett vissza Bojár Gábor. Nagyon tetszett neki, hogy Steve Jobbs az Apple dolgozói körében minden évben díjat osztott ki azok között, akik a legtöbbet merték őt kritizálni. Szerinte Jobbstól sokat lehetett tanulni ebben a kérdésben és úgy érzi, ő tanult is: amikor egy ízben széttört egy diplomatatáskát a vita hevében, akkor felállt egy fiatal kollégája és azt mondta: velünk így ne beszélj. Bojár Gábor másnap kinevezte őt főnöknek.

Aztán amikor Gábor szembesült azzal, hogy mindent elért, amit valaha elképzelt, akkor úgy gondolta, ideje visszalépni. Ekkor kezdte keresni az első utódjelöltjét - ami hibának bizonyult, ugyanis utód van, de olyan, hogy utódjelölt nincs. "Túl korán bejelentettem, hogy kire gondolok, és persze a természetes verseny kinyírta őt." Nehezen találta meg az utódját, ugyanis ahogy Bojár Gábor fogalmaz, túl okos embereket akart kinevezni, márpedig a jó főnök első számú ismérve nem az, hogy mindenkinél okosabb a cégben. Ekkor derült fény arra, hogy mi a különbség az elemző és a cselekvő típusú ember között: az elemzőből nem lesz jó főnök, annak ellenére, hogy tökéletesen átlátja a folyamatokat. "Az elemző akkor boldog, ha érti a világot, a főnök akkor, ha meg is tudja változtatni azt" - mondta befejezésül Bojár Gábor.