Így veszítünk el több százezer lehetséges munkavállalót

Miért nem lehet végre nálunk is 4-vagy 6 órában dolgozni. Külföldön általánosságban nem 8-16.-ig van óvoda és iskola. A szülők egyike, ha nem teheti meg, hogy bébiszittert alkalmazzon, többnyire részmunkaidőben dolgozik, amíg a csemete 9- 14.-ig az oviban fejleszti kis énjét. Arról nem beszélve, hogy a napi több órás ingázást is, ha a szülő beleszámolja, egyszerűen már nem is mer jelentkezni az állásra, így veszítünk el szem elől több száz, ezer lehetséges jelöltet.

Második megoldás: határozott munkaszerződéssel szeptembertől- június 14.-ig (akár kölcsönzöttként) Amennyiben a szülő bevállalja, hogy két és fél hónapig fizetés nélküli szabira megy, vagy egyszerűen megszűnik a munkaviszonya erre a két és fél hónapra, akkor is többet termel be egész évben, mintha egyszerűen otthon ülne fizetés nélkül. Az a 10 hónap az garantált és ők lesznek az elsők, akik a szeptember elsejét úgy várják, mint a kisiskolások az első tanítási napot. Az új munkavállalók közel 30%-a hat hónap, vagy a próbaidő lejárta (90 nap) előtt felmond, nem ésszerűbb olyat felvenni, akiről az elején tudjuk, hogy hány hónapot fog dolgozni?

A harmadik lehetőség: a ledolgozott munkaórák száma, vagy rugalmas munkaidő keret. Ha el kell menni korábban a gyerekért, miért nem dolgozhatjuk le később, vagy ha beteg, miért kell lefertőznünk a fél óvodát, vagy az amúgy is gyenge fizikummal rendelkező nagymamát, aki mellesleg részmunkaidőben tovább dolgozik, hogy ne haljon éhen a nyugdíjából. (Szerintem a mai nagymamákban is kevesebb a hajlandóság az unokák pesztrálására mint régebben, ami egyrészről érthető, hogy a 40 év vagy több ledolgozott munkaviszony után talán ki is ég belőlük az önzetlenség, másrészről ők is jobban preferálják, ha az idejükért, még ha részlegesen is, de fizetést kapnak cserébe.)

Miért nem lehet munkaidőmegosztásban dolgozni?

Ha egyik szülőnek beteg a gyereke, a másik helyettesíti, majd egymás között leegyeztetik. Inkább felveszünk olyat, aki 3 havonta ugrál, de ne legyen gyereke? Inkább a 160 óra helyett, dolgozna két ember 2 X 80 - órát, vagy hárman 3X 60 órát, és mindig ott lenne valaki. Ehelyett felveszünk mást, aki ledolgozza a 3X 160 óráját és két hónapig üresen áll a helye. Az új munkavállaló felvétele miatt újabb költségeket halmozva.

Most nem azokról az anyukákról és apukákról írok, akiknek minden ujjára jut egy nagymama, vagy bébiszitter, hanem azokról az emberekről, akik több fizetést remélve költöznek nagyobb városba, vagy akár a családi harmóniát felemésztő helyzetről, amikor apuka külföldi munkahelyéről ingázik a családjához, és anyukának nincs segítsége.

Miért nem alkalmazzuk az egyedül gyermeküket nevelőket, még nagyobb munkaidő kedvezménnyel, hisz nemcsak anyaként, hanem apaként és családfenntartóként is helyt kell állniuk. Egy fenékkel 3 lovat? Minden elismerésem az övék!

Igazából betegesen ragaszkodunk ahhoz a mai napig, hogy magunk mellé láncoljunk minden dolgozót napi 10-12 órában és elvárjuk tőle, hogy ha mi bent maradunk tovább dolgozni, akkor mindenkinek e szerint kell cselekednie. Ha egy pozícióra több embert vennénk fel, valaki mindig bent lenne.

Ami még említést érdemel, hogy ne csak a jól fizetett pozíciókra gondoljunk, ahol a bér bőven fedezi a bébiszitter, vagy pótmami szolgáltatást. Egy egyszerű pozícióban is bőven lehetne alkalmazni, legyen szó recepciósról, értékesítőről, újságíróról, vagy egyszerű operátorról. Lehet, hogy az elején többletmunkát okoz és két, esetleg három munkavállalót kell betanítanunk egy pozícióra, de hosszútávon megtérülne a befektetés.

A munkaeszközökből és a munkaruhákból is többletköltség alakul ki, de jobban járunk, ha az éves fluktuációnk 70-80%-on áll? Egy kétszáz fős cégnél is, ha 50 főt akarunk felvenni, akkor 200-ban kell gondolkoznunk. Nem járnánk jobban, ha 50 helyett, 100 vagy 130 fő gyermekest vennénk fel részmunkaidőben, vagy rugalmas munkaidőkeretben? Több szervezéssel, de kevesebb költséggel járna hosszútávon és megtérülne a befektetés.

Ha nem 6-kor kellene kezdeni az igát, hanem 8-14.30-ig, akkor annak az anyának nem kellene belöknie a síró, félig alvó gyereket az óvodába, bölcsibe és még lenne ideje bevásárolni, esetleg rittyenteni valami ebédet. Kevesebb frusztrált szülővel és ordító gyerekkel találkoznánk a kígyózó sorokban, az üzletekben és a postán.

A felsoroltak közül, ha csak az egyik megoldást támogatná kis országunk, valamilyen látványos és a munkáltatókat ösztönző kedvezménnyel, talán kedvet kapnának azok is, akik még nem tették le a voksukat a bébi projekt mellett és azok a családok is gyarapodnának, akik nem mernek több gyermeket bevállalni az elhelyezés és az őket érő „hátrányos megkülönböztetés” miatt. Ha több helyen látnánk, hogy tárt karokkal várnak részmunkaidőben a gyes letelte után, vagy még előtt, a népesség egyenesen kiugrana, mint a „higannyal teli lázmérő.”

Ha végre, észrevenné valaki odafenn, hogy a részmunkaidőben történő foglalkozást, munkaidő megosztást, részleges Home Office-t és távmunkát támogatnánk állami támogatásból, szerintem egyre jobb lenne a munkanélküli rátánk, mérsékelné a feketemunkát és a közfoglalkoztatottak köréből is többen ezt a foglalkoztatási formát választanák, így még inkább serkenne kicsiny országunk „valós” GDP-je és a jövő generációjának létszáma.

Lengyelné Szőke Martina
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Dolgoznál? Kisgyerekkel még mindig esélytelenül?
2. oldal - Így veszítünk el több százezer lehetséges munkavállalót