Egércsapda 2. oldal

- Helló! - emeli üdvözlésre mindkét csuklóját, mintha még rajta lenne a béklyó – Ön szerint van Anonim Elárultak Klubja? Ha nincs, akkor tudok két tagjelöltet.
- Tudod, kit magázz, te hülye fasz! – taszít indulatosan a férfin a mellette lévő székbe zöttyenve. – Neked még van kedved viccelni, azután, hogy a kedves családtagjaink majdnem kicsináltak bennünket? Legalábbis engem biztos. Örülök, hogy te kijöttél a sittről, de én épp most tartok oda.
- Akkor szervusz! – nyugtázza a tegeződést a férfi – Tudod, mi nem fér a fejembe? A poligráf, bazmeg! Azt hogy csinálták? Persze elmagyarázták, hogyan, de nem fér a fejembe. Velem történt, de nem hiszem el.

Melindának még nem mondták az egész sztorit, csak annyit: a poligráf eredményét felülvizsgálják. Kovaival már közölték, s nemsokára hivatalosan is megkapják az ügyvédjével együtt. A férfi elmesélte, mire jött rá a Védelmi Szolgálat. A hazugságvizsgálatnál megkérdezték, ismerte-e Bohácsot, az „áldozatát” már a börtönbe kerülése előtt is? Beszélt-e korábban is vele telefonon, tudta-e a nevét? Kovai nemmel válaszolt, de a gép azt jelezte: a válasz nem kóser, a vizsgált személy testi reakciói cáfolják a feleletét. Mint aztán kiderült, Kovai tényleg hallotta korábban is Bohács nevét, beszélt vele telefonon. De nem azért, hogy megfenyegesse, sőt. Bohács hívta őt, pénzügyi szolgáltatást értékesítő ügynöknek kiadva magát, s próbálta a nem létező termékét rásózni. Mikor Kovai összes hívását tételesen lenyomozták, rábukkantak erre is. Ez volt az első hívás, amire Berei rádumálta. A hívást nyilvános telefonról bonyolította, de a szinte mindenütt jelenlévő kamerák egyike felvette Bohácsot, ahogy bemegy a fülkébe. Túlságosan ideges volt, hogy keressen egy kameraárnyékban lévő telefonfülkét.

Kovai nem kért a kamu ajánlatból, lerázta. Szinte azonnal meg is feledkezett a dologról, a beszélgetés emléke, Bohács neve és hangja, megmaradt ugyan, de egyre jobban elhalványult. Mikor feltették neki az erre vonatkozó kérdést, egy pillanatra habozott, bizonytalan volt: Bohács neve, a terhelő videó-vallomásban rögzített hangja nagyon halványan ismerős neki. Rémlett valahonnan. De nem emlékezett, pontosan honnan is? Ugyan ki emlékezne kristálytisztán egy, számára addig ismeretlen, és akkor még jelentéktelennek tűnő személlyel folytatott rutinbeszélgetésre? Az eljárás miatt Kovai eleve stressznyomás alatt volt, a jelen helyzetére koncentrált, tudtán kívül kétszer is begyógyszerezték. Egy pillanatra halványan bevillant neki a név, a hang, felrémlett a dolog, a szituáció. De aztán szorongani kezdett: mi van, ha rosszul emlékszik, a stressz miatt csak beképzeli magának a hamis emléket? Meg attól is félt, mi lesz, ha saját magát húzza csőbe azzal, ha akár egy ilyen ártalmatlan kapcsolatot beismer? Ő maga is bizonytalan volt a halovány emlék valóságtartalmát illetően, habozott, szorongott, fals bűntudata lett. Végül, bizonytalankodó határozatlanságát leküzdve, színlelt magabiztossággal azt mondta: korábban nem ismerte. S aztán már önmagát is igyekezett meggyőzni: tényleg nem ismerte, biztos csak rosszul emlékszik. A belső szorongása viszont ettől csak erősödött. De már nem merte a téves állítását visszaszívni. Egy jóhiszemű rövidzárlatból így lett gyanúerősítő, téves vizsgálati eredmény. S ezzel a hamis bizonyítékok végzetes áramkörbe zárták Kovait. Végül egy Neszmélyi Erna nevű hazugságszakértő hipnoterapeutával sikerült az emléket felidézni, valóságtartalmát bizonyítani.

- Beszarás! – hüledezett az ezredes – De honnan tudhatták, hogy erre a halovány emlékre így fogok reagálni?
- Szerintem nem tudhatták! – emésztgette az utolsó felfedett titkot Melinda. Ez volt az utolsó, amire eddig nem talált választ – Csak próbálkoztak és bejött. Réka nyilván mindent elmondott a lelkialkatodról, hogy mire hogyan reagálsz. Berei és a hugicám pedig az összes szakirodalmat elolvasták a hazugságvizsgálatról, hogy hol van a gyenge pont, hol rejtőzik a műhiba lehetősége.
- De akkor is, basszus, ez túl esetleges! Hogy jöhetett be nekik elsőre?
- Biztos, hogy nem elsőre jött be. Ez a védelmis csaj, az Erna a kihallgatás elején utalgatott rá, hogy a visszanyomozás során rájöttek: jó pár kudarcba fulladt vagy menet közben lefújt próbálkozásuk volt a börtönbe juttatásodra. Aztán a véletlen útjukba sodorta ezt a Bohácsot, akiből tökéletes provokátort csináltak. Vagyis majdnem tökéletest…
- Azt értem, hogy Réka miért csinálta – sóhajtott fel Kovai – Gyűlölt engem a válás miatt, gyűlölt amiatt, hogy szerinte egy rohadt smasszer vagyok, gyűlölt, ahogy csak egy lassan nővé érő kamaszlány tud gyűlölni. Berei, a megértő, szexmentes atyai barát ezért tudta felhasználni őt. Annyira gyűlölt, hogy amikor lebukott, és látszólag megbánta, valójában akkor is az új barátainak dolgozott. A romkocsma budijából őket hívta: lebuktam, mit csináljak, hogy vezessem őket félre? Ezt értem. Na de a te húgod? Ő miért?
- Ugyanazért, mint a te lányod. Jó, nem ugyanazért, de hasonló okból. Persze ő nem gyűlölt, inkább féltékeny volt. Kislánykorunktól érezte, hogy nem olyan okos, mint én. Ezért is gyűlölte a betegségét, a rohamait, azt hitte, ezért maradt le tőlem. Mindig olyan szeretett volna lenni, mint én. A kamaszok mindig irigyek egymásra valamiért, én is irigyeltem a Kitti ingergazdag szexuális életét. De azt hittem, kinőttünk már ebből. Berei ugyanúgy találkozhatott vele, mint Rékával. Egy tüntetésen, rendezvényen ki tudja? A húgom imádta az efféléket. Dénes valószínűleg azzal teremtett közös nevezőt: utálod, hogy a nővéred kiröhögi az összeesküvés-elméleteidet? Csináljunk egy összeesküvés-szimulációt, az majd meggyőzi! Kiterveltek mindent. Aztán újra és újra próbálkoztak, várva a kedvező véletlenre, ami Bohács személyében el is jött. Miután téged letartóztattak, Réka felhívott engem, hogy segítségek. Ő győzte meg az apját, hogy legyek én az ügyvédje, a hugi meg engem, hogy vállaljam el.
- Képesek voltak ennyi energiát belefektetni?
- Miért ne? El kell ismerni, ügyesen keltették a kormányszintű összeesküvés látszatát. Valaki figyelt engem a lakásommal szembeni épületből. Nyilván Dénes volt. Sapkában és napszemüvegben, meg hát vagy húsz éve nem láttam, persze, hogy nem ismertem meg. Az a kocsi, ami követett, bérelt autó volt. Egy sofőrszolgálat embere ült benne. Berei valószínűleg adott neki egy kis extra jattot, hogy kövesse az autónkat. Beadta neki, hogy a Skodában ül egy paranoiás barátja, őt akarja megviccelni. Egy harmadvonalbeli informatikussal megíratott egy kamu programot Kitti általa nagyon is jól tudott jelszavának az imitált megfejtésére. Réka „bűnbánó” meséje a titokzatos férfiről, a Védelmi Szolgálat elleni hackertámadást leleplező rejtélyes üzenet tovább hizlalták a kormánykörökben mozgó, bosszúálló pszichopata fantomját.

Melindát most is düh fogta el a baleksága miatt. Meg, ha arra gondolt, mennyire élvezhette Kitti, hogy végre fölé kerekedhet, s ő tud többet. Ezért lesz az árulás kábítószermámor a kettős életet élő áruló számára. A titkos tudás, ami a gyanútlan környezete fölé emeli. Az tényleg zseniális volt, ahogy ő fogta el Rékát, a bűntársát a Fővám téren. Ezzel a gyanú árnyékát is elterelte magáról. Persze aztán lebukott. És az első sokk után még képes volt dacosan belevigyorogni a pofájába. „Mi tartott eddig, tesó?” Akkor, ott a Népligetben elszabadult benne valami. Nekiesett Kittinek, a földre vitte, és elkezdte kitépni a haját. Hülye szitu. Berei és Kornél választották szét őket. Utána kétfelé szaladtak: ő meg Vida hívták a Védelmi Szolgálatot, a húga és Berei Dénes pedig rohant a bizonyítékokat megsemmisíteni. Törölni mindent, ami a kapcsolattartásukról szól. A húgával azóta sem beszélt, Kittit máshol hallgatták ki. Nem is akarja látni. Most még biztosan nem. Vajon mivel igazolja az árulását? Biztos Kim Philby trendi nőcis változatának gondolja magát. Legalábbis a hugi nemrég Ben Macintyre magyarul is kiadott Philby-életrajzát olvasgatta.

- És ez a köcsög Berei miért csinálta? Nem ismerte ezt a Bohácsot, és pénzt sem kapott tőle… - hozta vissza a jelenbe Kovai kérdése.
- A Dénes? Az egy külön kategória. – mosolyodott el keserűen a nő - Az emberek többsége miért csinál rossz dolgokat? Pénzért, politikáért, vallásért, karrierért, bosszúért. Ő nem ilyen. Nem érdekli egyik sem. Neki ez egy játék volt. Játszma. Van egy bizonyos nőtípus, akit jól tud manipulálni. Szórakozás, a láthatatlan sakktábla hatalmi mámora. Önigazolás, hogy meg tudja tenni, bár senki nem nézi ki belőle. Az indítéka olyan, mint egy láthatatlan tintával csinált tetoválás. Az átlagember nem veszi észre. Én se jöttem rá azonnal. Remélem, évekig börtönben rohad majd…
- Nem fog! – Melinda folyosó végéről jövő hang irányába kapta a fejét – Neszmélyi Erna százados állt ott.
- Mi a faszról beszél? Mi az, hogy nem fog? Szembefordította velünk a családtagjainkat, az államot manipulálva rávette az ügyészséget, hogy hamis vádak alapján börtönbe küldjön egy ártatlan embert, bűncselekménybe hajszolt egy másikat, ügyvédi titkot sértett, és nem kerül sittre?
- Reméltem, hogy András fogja elmondani magának, de úgy látom, csak kerülgeti a forró kását. Ilyenek a pasik, vészhelyzetben berezelnek, mi? – ingatta a fejét Neszmélyi. – Hogy a kérdésére válaszoljak: azért nem fogjuk megvádolni, mert ha Berei Dénes bíróság elé kerül, mindenkit magával rántana. Abban talán egyetértünk, hogy ennek az ügynek a legnagyobb áldozata Kovai András. Ha Bereit letartóztatjuk, akkor a bűntársait is le kell, így az ő lányát is. András ezt nem akarja, de ez közvádas ügy, lényegtelen, hogy mit akar. Réka most Franciaországban van, nemzetközi elfogatóparancsot kéne kiadni, és körözni. Ezzel Andrást kétszeresen tönkretennénk: apaként megszakadna a szíve, még mindig szereti a lányát. Egy apa nem tehet mást. Plusz sem a büntetés-végrehajtás, sem a magánszektor nem alkalmazna olyan embert, akinek a legközelebbi rokona ilyen kockázati tényező, akit így átvertek, s aki ennek dacára védi a tettest. Az ügyfele ugyanúgy tönkre volna téve, mintha elítélték volna.

Melinda látta, hogy Kovai enerváltan bólogat. S a feketeleves az ő számára csak ezután jött.

- Vegyük a maga húgát. – folytatta Erna - Érthető, hogy dühös rá, bár megjegyzem, hogy önnek közvetlenül nem akart ártani. Ha nem kezd el jogsértő módon nyomozni, csak – idézőjelben „csak” – annyi történt volna, hogy Andrást elítélik, aztán legjobb esetben is csak évek múlva tisztázza magát. Maga megúszta volna annyival, hogy beletört a bicskája az ügybe. De az ön felbujtására a Kornél elkezdett szervereket feltörögetni. És most tökmindegy, hogy egy ártatlan ember érdekében tette. Hová vezetne, ha minden ügyvéd, aki az ügyfelét ártatlannak tartja, elkezdene betörni, meg adatokat lopkodni? És még ha ezt valahogy meg is úszná, ügyvédként akkor is vége lenne, mint a botnak, tudja jól. Az áruló, Kitti papíron az ön ügyvédi irodájának munkatársa volt, így játszott át ügyvédi titkokat Bereinek. Ha ez egy per során kiderülne, lehúzhatná a budin a diplomáját.
- Milyen rendes a kormány, hogy ennyire félti a jó híremet! – vágott közbe Melinda.
- Na, jó, hát nemcsak erről van szó. – ismerte el a másik - Nekünk is kínos volna. Ez a Kornél gyerek nagyon ügyes. A nagy kapkodásban elfelejtette deaktiválni a hackerprogramját, ami végigfutott, és fel is törte a rendszerünket. Későn vettük észre, és nehezen javítottuk ki a rést, amit ütött. Büntetlenségért cserébe megkérjük, magyarázza már el, hogy csinálta. Az igazságügynek, meg a katonai ügyészségnek is ciki volna beismerni, hogy egy ilyen piti zugügyvéd, és két szédült csaj félrevezette őket. De a jogvédők sem örülnének. A CellaKontroll-szállal őket is bekompromittálhatnák, jönnének az összeesküvés-elméletek, hogy ők is tudtak róla.
- Akkor mi lesz?
- Semmi. Nem történt semmi. András kiszabadult és kárpótoljuk. A sajtó érdeklődni fog, de egyik fél sem áll szóba vele. Önök sem, mert titoktartás aláírása fejében büntetlenséget kapnak. Végül is a húga leleplezése után ön jelentkezett nálunk, és feltárta az egészet. Így az ügy elhal. Bereit is futni hagyjuk, persze rajta lesz a szemünk. Ő is aláírja, hogy nem nyilatkozhat, és nem léphet kapcsolatba az ügy szereplői közül senkivel. Bohács sem kap ezért semmit, az eredeti sikkasztós bűnéért pedig az ügyész csak felfüggesztettet kér. Amint belemegy, ő is szabadul, akárcsak Cseresznyés, aki ellen megszüntetjük az eljárást, a korábbi ügyében pedig felgyorsítjuk az alkufolyamatot. A követő sofőr és Berei hackere is megússza. Mindenki jól jár, win-win-win, hát nem? - vigyorgott.

Kovaival az Orczy tér felé ballagtak, miután szabadon elhagyhatták a Védelmi Szolgálat titkos körletét, ahol kihallgatták őket. Melinda járása olyan volt, mint a Walking Dead bizonyos, nem túl artikulált beszédű szereplőié. Egy-két órája még a bőréből kiugrott volna örömében, hogy büntetlenül elsétálhat, de most csak ürességet érzett.

- Kurva jól leboltolta mindenki a lelkiismeretével, miért is az a legoptimálisabb, ha szabadon hagyunk egy pszichopatát, nem igaz? – tört ki Melindából.
- Mit tegyek? – nézett rá könyörgően a férfi – Juttassam börtönbe a lányom? Csináljam vele azt, amit ő akart velem? – Melinda hallgatott.
- Ismered Jaime Semprunt? – kérdezte Kovai.
- Kit? – Melinda elképedt a témaváltástól – Mit tudom én, nem! Jorge Sempruntól olvastam a Nagy utazást meg a Ramon Mercader második halálát. De hogy jön ez ide?
- Jaime a Jorge Semprun fia volt, azt hiszem. Ő írta, hogy a „Milyen világot hagyunk a gyerekeinkre?” kérdésénél sokkal aggasztóbb az a kérdés, hogy milyen gyerekekre hagyjuk a világot? Szerinted én milyen gyereket hagynék a világra, ha börtönbe juttatnám?
- És te ismered Saint-Exupéry-t? – kérdezett vissza Melinda.
- A kis herceg íróját? Persze.
- Na, ő meg azt mondta, hogy a legrosszabb fajta terror az, ami egy meg nem szövegezett Korán nevében fog gyilkolni. A pszichopata, akit most futni hagytunk, pont ilyen. Az indítékai számunkra láthatatlanok és érthetetlenek. Azt hiszed, most le fog állni? Reménykedjünk, hogy igen, de mi van, ha nem? És legközelebb már gyilkol? Te szívesen élsz ezzel a tudattal? – Kovai hallgat. Majd hosszan néz Melinda után, akinek távolodó alakját lassan elnyeli az alkony.

A sztoriban létező helyszínek, intézmények, testületek is vannak, de a történet és a benne lévő személyek kitaláltak, az írói fantázia művei. Bármiféle hasonlóság valós személyekkel, eseményekkel pusztán a véletlen műve.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Egércsapda - HR-krimink IV. (befejező) része
2. oldal - Egércsapda 2. oldal