Szegedi Juli Szerző: Szegedi Juli Megjelent: 4 éve

Itthon író, Norvégiában házi segítő - Kun Árpád kettős élete

Ami Norvégiáról eszembe jut, az a hideg, a gyönyörű tájak és a politikai korrektség. Ennél kicsit tovább árnyalta a képet Kun Árpád Boldog Észak című regénye. Az író kilenc évvel ezelőtt budapesti értelmiségi karrierjét adta fel, hogy kint élhessen családjával. Akárcsak regénye főszereplője, Aimé, ő is időseket gondoz, hajnalban pedig regényt ír. Márciusban az egész család Budapestre látogatott, ekkor beszélgettem Kun Árpáddal arról, hogy milyen budapesti bölcsészként idős embereket mosdatni és etetni, mennyire megbecsült munka odakint az idősgondozás, mire számíthat, aki Norvégiát választja új hazájául.

Miért éppen Norvégiára esett a választásotok, amikor – akkor még csak két gyerekkel – elhagytátok Magyarországot?

A feleségem skandinavisztika szakos volt az egyetemen, pár évig kint élt Oslóban, ahol szerzett egy úgynevezett diakónus diplomát. Ezzel a végzettséggel az evangélikus egyháznak dolgozhat, a pap mellett lehet segítő. Én közben Bordeaux-ban dolgoztam, és amikor mindketten hazajöttünk azon kezdtünk gondolkodni, hogy most merre tovább? Végül az döntött, hogy 2006-ban Orsi, a feleségem kapott egy diakónus állást Norvégiában, a világ végén, egy faluban. Ezt akkor el is fogadta, én pedig az akkor született második gyerekünkkel gyedre mentem – tehát a magyar gyedet kaptam, hiszen itthon voltam erre jogosult. Orsi minden nap kapott másfél órányi szoptatási időt, azaz a 7 és fél órás munkaidő neki csak hat óra volt.

Három-négy évre terveztük kimenni, azt gondoltuk, hogy ha jobbra fordulnak itthon a dolgok, akkor majd hazajövünk. Aztán jött a válság és nemhogy jobb lett volna, hanem mindenhol rosszabb lett – kivéve persze Norvégiában, ahol minden ugyanolyan jó maradt, hiszen az olaj ára csak emelkedett. Aztán arra is gondoltunk, hogy a kisgyerekeknek milyen jó falun felnőni, ezért egyre csak húzódik a hazajövetelünk.

A magyar állam amiben csak lehet nehezíti a dolgunkat, lévén mi még mindig magyar állampolgárok volnánk. Hogy példát is mondjak: a két kisebbik gyerekem már odakint született, a magyar okmányirodában azt állították, hogy a gyerekek ellen állampolgársági kivizsgálást kell indítani, hogy kiderüljön vajon magyarok-e. Végtelenül elkeserítő, hogy magyar vagy, magyar a gyereked, de ellene vizsgálatot indítanak, csak mert nem itthon élsz.

Térjünk vissza a kezdetekhez. Miután kimentetek az írói pályát félretetted, elkezdtél dolgozni te is?

Nem, a cél pont az volt, hogy írjak a nagy nyugalomban és ez milyen jó lesz nekem. Hogy majd otthon vagyok a gyerekkel és amíg alszik, addig írok. Ez nagyjából össze is jött, 2011-ben megjelent egy verseskötetem, 2013-ban pedig a Boldog Észak. De ma már ugye négy gyerek van, teljes állásban dolgozom, tehát egyre kevesebb idő jut az írásra.

Fizikai munkát végzel, akárcsak a faluban mindenki.

Képesítésem szerint magyar-történelem szakos bölcsész vagyok, Párizsban csináltam egy kisdoktorit. Próbáltam Norvégiában franciatanárként elhelyezkedni, de ez nem jött össze. Ahol mi élünk azt úgy kell elképzelni, hogy egy fél dunántúlnyi területen 200 ezer ember nagyon szétszórva él. Kultúra, művészet gyakorlatilag nincs. Síelés, futás, sport az megy, de más nincs. Igény hiányában nem találtam franciatanári állást, így lett belőlem házi kisegítő. Ez azt jelenti, hogy idősekhez járok, beadom a gyógyszereiket, kitakarítok, segítek nekik zuhanyozni, felöltözni, este ágyba fektetem őket.

Nem idősotthonban laknak, hanem mindenki a saját otthonában?

Igen, hiszen könnyen belátható, hogy az államnak ez a legolcsóbb. Nem kell építeni idősotthont, hanem az ápolók, orvosok kijárnak az idős emberekhez. Van egy bevett napi kör, már tudják hogy mikor várhatnak rám. És várnak is.

Milyen volt szellemi munkáról fizikaira váltani? Akár a kezdet, akár az hogy egy napon belül is váltanod kell? Írás után mész mosdatni.

Nekem ez nagyon új volt. Semmi ilyesmit nem csináltam korábban. Itthon esztétikát tanítottam a Pázmány Péter Tudományegyetem, bérmunkában forgatókönyveket írtam sorozatokhoz, ebben az irányban evickéltem. És ezután nagyon furcsa volt ilyen jellegű munkát végezni. Aztán rájöttem, hogy ez marha jó, mert nem kell abból megélnem, hogy mit gondolok, nem kell a fantáziámat használni. Viszont emberekkel továbbra is kapcsolatban vagyok, épp mint amikor tanítottam. Ez fontos, mert nagyon szeretem más emberek életét megfigyelni, ezt pedig itt megtehetem. Ezek az emberek az életük vége felé járnak és én belecsöppenek az intim szférájukba, eleinte nem is értettem miről mesélnek történeteket, de ma már igen. Ők már abban a helyzetben vannak, hogy egészen letisztultan látják, hogy mi volt az élet.

A szellemi munkát pedig munka előtt, hajnalban csinálom, akkor van időm írni. Reggel fél 7-ig írok, utána indulok dolgozni.

Norvégiában megbecsült munka házi segítőnek lenni? Mind anyagilag, mind erkölcsileg?

Igen, sokkal megbecsültebb mint itthon. A méltóság ott ugyanis mást jelent mint nálunk. Ott valódi törekvés van arra, hogy nagyjából mindenki ugyanannyit keressen. Itthon a méltósága egy-egy állásnak azért nincsen meg, mert nagyon rosszul keresel vele. Itthon ebből a munkából, amit én kint végzek, nem lehet megélni. Mi meg nyilván azért maradtunk ott, mert ez egy tisztes megélhetést biztosít. És nem kell azt gondolni, hogy csak az olajár alakulása miatt olyan ott, amilyen, hanem ahogy az emberek egymáshoz viszonyulnak, sokkal nagyobb a társadalmi szolidaritás. Az elidegenedés is nagyobb, de ugye ha egy társadalom gazdag, akkor nem szorulnak egymásra az emberek, megtartják a két lépés távolságot. És az északiak amúgy is híresen távolságtartók, nem avatkoznak egymás életébe, hiszen mindenki magáról dönt.

A faluban egyébként szinte mindenki azt a munkát végzi amit én, tehát nyilván senki nem fog ezért lenézni. Én persze mindenképp kilógok, hiszen budapesti bölcsész vagyok, kicsit amolyan álruhás királyfinak érzem magam, hiszen ez nem az én igazi világom. Vizsgálom az embereket, akár egy entomológus a bogarakat, tapasztalatokat és témákat gyűjtök közöttük.

Tudják a faluban, hogy író vagy? Nem jelenik meg norvégul a Boldog Észak?

Lassan megtudják, bár ez nem nagyon érdekli őket, mert nem olvasnak könyveket. Van olyan ápoltam, aki rengeteget olvas, ő az egyedüli, aki meg szokta kérdezni, hogy hogy haladok az új könyvvel. De nem ez a jellemző. Hogy megjelenik-e, még nem tudom, van már szó róla.

Vannak más magyarok a faluban? Vagy sikerült beilleszkedni a helyiek közé?

Vannak magyarok, de nem igazán járunk össze. Beilleszkedni a norvégok közé? Igen is meg nem is. Ők gyerekkoruk óta ismerik egymást és mi nagyon kilógunk a norvég parasztok közül. Más a tudásuk, a reflexeik, más az érdeklődésük. Ugyanakkor a gyerekek miatt be is fogadtak. Akikkel igazán mélyen jóban vagyunk az egy dán orvoscsalád. A bennszülöttek között élő külföldiek jobban megtalálják egymással a hangot.

Mi egy nagyon furcsa szelet alapján alkottunk képet a norvégokról, hiszen mi gyakorlatilag a peremen élünk. A tőlünk hat óra autóútra lévő Osló azért nagyon más. Itt a faluban egyszerű parasztnénik vannak, míg Oslóban tűsarkúban tipegő idős dámák, akik színházba járnak – fura volt látni, hogy mégis vannak értelmiségi norvégok, korábban nem volt róluk tudomásom.

Sok betelepülő van ebben a kis faluban?

Igen, lettek, litvánok, lengyelek, sokan gyógytornászként dolgoznak a hollandok közül, németek a nővérek, a dánok az orvosok – több szakképzettséghez kötött munkát nem a norvégok végeznek el, hanem a bevándorlók.

Milyen a helyi iskola?

Nagyon jó. A legfontosabb szerepe a szociális intelligenciára való nevelésnek van. Míg Magyarországon a magatartás és a szorgalom az egy jegy, addig ott hetedik osztályig jegy sincs, nemhogy ilyen „tantárgyakból”. A gyerekek nem tudják egymásról kinek hányas a dolgozata, hogy ne legyen versenyzés, versengés, kicsúfolás. A csúfolódás, kirekesztés elleni harc ott nagyon fontos. Sok a külföldi, ami ugye remek táptalaja a mobbingnak, de különösen odafigyelnek, hogy ne legyen ilyesmi. Mindkét nagyobb gyerekkel megvívtuk a csatát, de az a jó, hogy hosszú hónapok alatt el lehetett érni, hogy ma már nincs szívatás. Hogy eddig eljussunk szorosan együttműködtünk az iskolával: tartottunk magyar napokat a gyerekeknek, amikor magyar táncokat, énekeket tanítottunk, 10-ig számoltunk magyarul a gyerekekkel. Azért lehetett ez sikeres, mer nyitott az iskola, nekik is céljuk a mobbing elleni küzdelem.

És azt kell mondjam, az iskolák hosszútávon el is érik a céljukat, mert a kinti parasztok toleranciáját és elfogadását össze sem lehet hasonlítani a magyarokéval. Az a moslék közbeszéd, ami itthon megy akár a melegekről, cigányokról, nőkről nem elképzelhető kint. Ahogy nálunk egy újságban lehet írni, Norvégiában úgy egymással nem beszélnek az emberek. Itt az, hogy valakinek két mamája van, senkit nem érdekel.

Távlati tervek vannak? Meddig maradtok?

A jövővel nem rendelkezel. Nincsenek terveink. Nagyon sok stressz abból következik, hogy elképzeled, hogy milyen nehéz lesz ez meg az a jövőben – de nem is tudod milyen lesz és az idő is gyorsabban telik, ha sietteted. Én a magam részéről ezt abbahagytam. Annyit tudok, hogy jó lenne csak az írásból megélni, mert azért hat-nyolc éve vagyok gondozó és kicsit kezdem unni. De nem vagyok biztos abban egyáltalán, hogy boldogabb lennék attól, hogy író vagyok és el kell mennem mondjuk Chicagoba egy felolvasást tartani. Vannak sémák, hogy így élj, de nem biztos hogy jó. Egyfajta egyik napról a másikra élés is lehet jó – most nem anyagi szinten gondolom, hanem tervezési szinten.

Feleséged azóta is ugyanott dolgozik?

Igen, azóta is diakónus. Haláluk előtt beszélget az emberekkel, órákat tart konfirmálás előtt álló fiataloknak, emellett szolidaritásról, szexualitásról tart előadásokat, gyászolókkal beszél, zeneórákat tart. Ő sincs teljesen a helyén, mert szellemileg ennél többre hivatott, azért valljuk be nem nagy kihívás egy kis faluban diakónusnak lenni. Nekem itt az írás, ami kielégít szellemileg a munkám mellett, neki ezt a gyerekek adják meg.

Magyarok mennyire akarnak kimenni Norvégiába, van felfutás?

Igen, évek óta, egyre többen vannak.

Nehéz a hidegben és sötétben boldogulni? Mennyire téves ez az elképzelés a fejünkben Norvégiáról?

Hát az idő pocsék, a sötét nem annyira kiborító 10-től 4-ig világos van még a legsötétebb napokon is. Inkább a világos borít ki – fél évig nem kell villanyt kapcsolni és éjjel is világos van, ez szerintem sokkal nehezebb.

Mi a helyzet a nyelvvel? A feleséged már beszélt norvégul, amikor kimentetek.

Én meg megtanultam. A nyelv az egy kardinális dolog. Nekem íróként nyilván nagyon fontos a nyelv, a tökéletes nyelvtudás hozzátartozik a szellemi higiéniához. Hogy tudom mit mondok, ki tudom magam fejezni. Én már soha nem fogok tudni úgy norvégul mint magyarul, aki hazát vált annak tudnia kell, hogy a nyelv a legnagyobb vízválasztó.

Nyelvileg Norvégiában elképzelhetetlen helyzet van, mert mindenki a saját nyelvjárásában beszél, amiből több mint 100 van. Nincs egységes nyelv, hiába van két hivatalos nyelv, azt senki nem beszéli. 10-20-30 kilométerre belőhető a nyelv alapján, hogy ki hol lakik. Én is megtanultam könyvből, kimentünk, hozzám szólt a szomszédom és azt sem értettem, hogy norvégul beszél-e. Kérdeztem a feleségemet, hogy te ez milyen nyelven beszél? Ő erre mondja, hogy ja, azt nem mondtam, hogy itt rengeteg tájszólás van? Felettébb frusztráló volt, hogy hónapokig tanultam és nem értem még a szomszédomat sem. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy külföldi megtanul magyarul, aztán az Ómagyar Mária-siralom nyelvén szólnánk hozzá. Körülbelül ennyire archaikus nyelvjárások ezek is.

A munkához elvárás volt a norvég nyelvtudás?

Igen, persze, itt igen. Egy szoftverfejlesztő céghez nyilván nem, de idősek ápolásához kellett a norvég.

És készül az új regény a Norvégiába településről.

Igen, a hajnali írás eredményeként talán jövő őszre elkészül a Megint visszavárunk.
Follow hrportal_hu on Twitter

Mégsem mindig szabad a munkavállalás?

Az Európai Unió alapjogai közé tartozik a tagállamok közötti mozgás szabadsága, és az ezzel együtt járó jogok. Így többek között a szabad munkavállalás lehetősége, valamint az is, hogy a tagállamok polgáraival szemben nem érvényesülhet diszkrimináció nemzetiség alapján. A lefektetett jogokkal nincs is gond, azonban a gyakorlatban nem mindig működik a dolog ennyire simán. Erről készített most összehasonlító jelentést, konkrét ügyeken keresztül is bemutatva a problémákat a FRA, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége. tovább..

További cikkek
Együtt lépnek a V4-ek az osztrák családtámogatás csökkentése ellen

A visegrádi négyek és több ország közösen lép fel az Ausztriában külföldi munkavállalóknak fizetett családtámogatások csökkentése ellen, az... Teljes cikk

Lemondott a brit Brexit-ügyi miniszter

Nem tudja "jó lelkiismerettel" támogatni a Brexit feltételrendszeréről szóló, a kormány által jóváhagyott megállapodás-tervezetet - indokolta... Teljes cikk

Nem használ munkájához számítógépet a kiberbiztonságért is felelős japán miniszter

Nem használ munkájához számítógépet az egyebek közt a kiberbiztonságért is felelős japán miniszter - derült ki Szakurada Jositakának a japán... Teljes cikk

Megnyugodhatnak az Angliában dolgozó magyarok

A brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszeréről szóló, szerda este közzétett megállapodás-tervezet szerint megkötések nélkül... Teljes cikk

Vitatják, miért kell a gazdagoknak kedvezni

A lengyel alkotmánybíróság helyteleníti a leggazdagabbak számára hátrányos társadalombiztosítási módosításokat. A megtámadott előírások... Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár