Közönypusztítás a cégeknél
A vállalatoknak van valamilyen üzenetük, vagy kizárólag a középiskolásokat szeretnék megfogni?
Egy amerikai vállalatnál fordult elő, hogy egy fiatal tehetség igen komoly pénzt kapott egy ötlete megvalósítására, kb. egy millió dollárt. És az ötlete kudarc volt. Gyomorgörccsel ment be a főnökéhez, átadni a felmondását. Mire a főnöke azt mondta: „Megőröltél? Most fektettem beléd egymillió dollárt. Miért engednélek el?” Képzelje el azt a munkatársat, aki odakerül egy céghez, feladatokat kap és elrontja. Mit vesz le ebből a többség? Ugyanazt, mint az előző példában. Hogy nem vagyok jó abban, amit elrontottam. Esetleg másban sem. Mi megmutatjuk azt az eszközt, aminek segítségével motiválni lehet egy ilyen munkatársat, és sokkal eredményesebb és elkötelezettebb lesz. Amikor elkezdtünk Zimbardóval együtt dolgozni, ő csak az iskolákra fókuszált. Mi azt láttuk, hogy ez nemcsak számukra értékes tartalom, hanem egy komoly vállalatikultúra-formáló képzési anyag is.
Milyen cégeknek fontos tudást adnának át?
Például megmutatjuk, hogyan tudom átalakítani és energiává formálni a belső feszültségeimet, frusztrációimat, berögzült gondolkodásmódomat egy rugalmas gondolkodásmóddal. Vagy hogyan érjem el, hogy amit eddig nem tudtam, abban mégis tegyek egy lépést, és ne feszítsen be, hogy „jaj, ezt én nem tudom”. Vagy ha valamiről más a véleményem egy értekezleten, akkor azt hogyan tudjam építően kifejezni úgy, hogy a főnököm is elfogadja. Tudom, ez még nagyon elvont fogalomrendszer, de egyszerű kapaszkodókat, eszközöket adunk hozzá.
Milyen kapaszkodókról van szó?
Például arról, hogy ha valakinek azt mondjuk „de ügyes vagy”, tehát ha a képességét dicsérjük, azzal korlátozzuk is az ő teljesítményét. Ha viszont az erőfeszítését dicsérjük, azzal nem szabunk ilyen korlátot. Mondhatjuk ehelyett azt, hogy „de jó, hogy csinálod”.
Miért érdemes ilyen rugalmasan hozzáállni önmagunkhoz?
Carol Dweck, aki szintén a Stanford kutatója, lemérte, hogy sokkal boldogabbak és eredményesebbek azok az emberek, akik ebben a gondolkodásmódban vannak.
Mit tegyen egy vezető vagy HR-es, ha úgy gondolja, érdekli a cégét a módszer, és mennyit kell érte fizetnie?
Van egynapos Hősök Tere Tréningünk, félnapos „Hősök Tere Interaktív”, a workshopunk pedig másfél órás. Az egységes díjszabáson még dolgozunk.
Zimbardo szárnyai alatt
Mi Zimbardo professzor szerepe?
Philip ZimbardoZimbardo élete első felében azt kutatta, a körülmények hatására lehet-e belőlünk rosszabb ember, mint amilyenek a személyiségjegyeink alapján vagyunk. Lehet. Ez a legfontosabb eredménye a Stanfordi Börtönkísérletnek (lásd Világhírt hozó kísérlet című keretes írásunkat). Zimbardo élete utóbbi tizenegynéhány évében éppen az ellenkezőjével foglalkozik. Azzal, hogy lehetnénk jobbak az emberek a körülmények hatására. Ez az, amit összefoglalt a HIP-ben (Herioc Imagination Project), és aminek a lényege a hétköznapi hősiességre nevelés. Ez az, amiért a világ különböző pontjain elindította a HIP-et, az oktatási modelljét. Amikor tavaly nyáron itt járt, azt mondta, Magyarország jutott el a programban a legmesszebb, mi vagyunk a legsikeresebbek és örül annak, hogy ebből társadalmi modell lett. Szicíliában és Lengyelországban is megpróbálják ezt a szociálpszichológiai kutatásokra alapozott oktatási modellt gyakorlatba önteni. Hol tartanak?
Ez már több mint próbálkozás. Zimbardo családja Szicíliából származik, ott kb. tíz éve folyik egy oktatási program. Lengyelországban másfél évvel előttünk indult a HIP, Angliában tavaly kezdtek tárgyalni az országos oktatási program beindításáról. Ausztráliában és az Egyesült Államok néhány városában is működik ilyen program. Például 2008 után Detroit mellett egy Flint Michigan nevű városban ennek köszönhetően sikerült erőteljesen visszaszorítani a drogfogyasztást és a fiatalkori bűncselekményeket.
Átad egy tudást, nyilvánvalóan profitálni is szeretne. Normálisnak tartom, ha az alapító atyának fűződik valamilyen anyagi érdeke ahhoz, hogy Magyarország okosodjon, tanuljon abból, amit ő egyszer kitalált.
Ez egy társadalmi vállalkozás. Amibe mindannyian beleteszünk. Erre alapítottunk egy nonprofit, viszont profin működő szervezetet. Zimbardo a világ egyik leghíresebb és legelismertebb szociálpszichológusa. Őt is az motiválja, ami minket: szeretné, ha az emberek tennének másokért és csak azután az egójukért. Mert így boldogabbak lesznek. Ő ezt tudja hozzáadni a világhoz. Mi meg ezt a saját környezetünkhöz. Ha valami változást akarunk, nem lehet másra várni. Nekünk, magunknak kell tennünk. Mi elkezdtük. Észrevettük, mit tehetnénk, végiggondoltuk, és amit kitaláltunk, azt meg is tesszük.
Világhírt hozó kísérlet
A stanfordi börtönkísérlet pszichológiai szempontból vizsgálta az emberek fogságban való viselkedését. A kísérletet 1971-ben végezték a Stanford Egyetemen, Philip Zimbardo vezetésével. Az önkéntes diákok foglyok és őrök szerepét játszották el az egyetem alagsorában berendezett börtönben. A kísérletet a tervezett idő előtt félbe kellett szakítani, mert viselkedésükkel veszélyeztetni kezdték egymás testi és lelki épségét.
Eliot Aronson A társas lény c. könyvében közöl egy részletet Zimbardo jelentéséből, amit az amerikai képviselőház jogügyi bizottságának készített:
„Hat nap elteltével véget kellett vetnünk a játékbörtönnek, mert amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik. A többség valóban »rabbá« vagy »börtönőrré« vált, és többé nem voltak képesek tisztán különbséget tenni a szerepjátszás és saját személyük között. Viselkedésüknek, gondolkodásuknak és érzéseiknek szinte minden aspektusában drámai változások következtek be. Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk (»őrök«) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások (»foglyok«) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.”
A kísérletről több film készült, a legutóbbi szerepelt a Sundance Festivalon.
A stanfordi börtönkísérlet pszichológiai szempontból vizsgálta az emberek fogságban való viselkedését. A kísérletet 1971-ben végezték a Stanford Egyetemen, Philip Zimbardo vezetésével. Az önkéntes diákok foglyok és őrök szerepét játszották el az egyetem alagsorában berendezett börtönben. A kísérletet a tervezett idő előtt félbe kellett szakítani, mert viselkedésükkel veszélyeztetni kezdték egymás testi és lelki épségét.
Eliot Aronson A társas lény c. könyvében közöl egy részletet Zimbardo jelentéséből, amit az amerikai képviselőház jogügyi bizottságának készített:
„Hat nap elteltével véget kellett vetnünk a játékbörtönnek, mert amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik. A többség valóban »rabbá« vagy »börtönőrré« vált, és többé nem voltak képesek tisztán különbséget tenni a szerepjátszás és saját személyük között. Viselkedésüknek, gondolkodásuknak és érzéseiknek szinte minden aspektusában drámai változások következtek be. Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk (»őrök«) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások (»foglyok«) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.”
A kísérletről több film készült, a legutóbbi szerepelt a Sundance Festivalon.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Százezer kamasz a közöny ellen
2. oldal - Közönypusztítás a cégeknél
Balogh Levente: általában a kitűnő tanulókból lesznek a menedzserek, a 3-as 4-es tanulókból a vállalkozók