Ki lesz terhelhető és ki nem?

Be lehet azonosítani, milyen összetételű a leginkább terhelhető réteg?

A legmotiváltabbak azok, akik olyan életszakaszban vannak, amikor pénzre van szükségük és úgy gondolják, hogy ennek érdekében bírják a többletmunkát. Nem ördögtől való dolog ez, ők például a pályájuk elején vannak, fiatal családosok, akik most akarják megteremteni egzisztenciájukat. Ugyanakkor ez nem csak korhoz kötött, lehetnek köztük válás után újrakezdő, vagy gyermekeikkel egyedül maradó és családfenntartó nők és férfiak egyaránt. De nem lehet általánosítani, ezért fontos személyenként egyeztetni mindenkivel, hogy mi motiválja arra, hogy bevonódjon a megemelt túlórába. Ide tartozhatnak a workaholic-gyanús esetek is, akikre vigyázni kell.

Rájuk ki vigyáz?

A túlhajtottság jeleit mindig a közvetlen vezetők vehetik észre: ők a műszakvezetők és az sorvezetők, ők szólnak a HR-nek vagy az adott terület középvezetőinek, aztán intézkedni kell, vagy a felsorolt szinteknek, vagy a felső vezetésnek. Persze a külső szakértők bevonása is gyakori, akik felmérik a helyzetet.

Kik lesznek kevésbé motiválhatók a plusz túlórákra?

Ez is egy színes réteg. Közöttük vannak a Z és Y generációs útkeresők, akiknek nem a munka a legfontosabb az életben. Ide tartoznak azok, akiknek a család az első, vagy van valamilyen hobbijuk, másodállásuk. Egyéb okból is lehet valaki visszautasító, például egy idősebb mondhatja, hogy „bocs, elfáradtam, engem ne hívjatok be”.

Olvassuk, halljuk, hogy sok a nem az eddig megszokottan szocializált munkás a gyártásban. Nekik hogyan lehet majd elmagyarázni a túlóra rendszert, hogy ne legyen a félreértésekből napi szinten konfliktus?

Látjuk a műszakvezetők képzése közben, hogy sok problémájuk van a számukra nem megszokottan szocializált munkatársakkal, akik nagyobb számban jelentek meg mostanában. Alacsonyabb tolerancia szint jellemzi őket, sokszor előfordul, hogy bolhából elefántot csinálnak, és nehezebb velük tárgyalni, főleg egy olyan speciális témáról tájékoztatni őket, mint a túlóra. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy nem minősítésnek szánom, ez a valóság, a mindennapok. Képzeljünk el egy olyan embert, aki nem dolgozott még szabályozott folyamatokat követő munkahelyen, akinek nincs munkahelyi múltja, nem ismer semmilyen munkahelyi kultúrát, vagy csak olyat, ami nem előremutató. És most helyezzük bele abba a helyzetbe, hogy alkatrészként bekerül egy csúcsra járatott motorba, mert a sok túlóra miatt ilyen lesz egy munkahely. Ide olyan felkészített vezetők kellenek, akik mellette állnak a gyártósoron, és értenek ahhoz, hogy megelőzzék vagy helyben megoldják a napi problémákat. Mert, ha egy csúcsra járatott motort nincs aki olajozza, szét fog esni. Előbb-utóbb szétesehet a túlóráktól az az üzem, ahol nem ismerik a dolgozókat.



Címlapfotó: Pixabay.com
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Széteshet a túlóráktól az üzem, ahol nem ismerik a dolgozókat
2. oldal - Ki lesz terhelhető és ki nem?