Vallásháború a védettségi adatok kapcsán, és mi mindenben kell megállapodni home office esetén

A negyedik hullám közeledtével ismét egyre többet beszélnek a hibrid munkavégzéssel kapcsolatos kérdésekről. Meglehetősen komoly vita van a munkajogászok között ennek kapcsán, különösen a távmunka és a „home office” különbségeivel, azonosságaival kapcsolatban. Ezekről is fog beszélni Hibrid munkavégzésről szóló rendezvényünkön Fodor T. Gábor ügyvéd, munkajogász.

Közismert, hogy a személyes álláspontom az, hogy nem mutatható ki jogszabályon alapuló indok arra, hogy megkülönböztessük a „home office”-t a távmunkától, de ettől az állásponttól gyökeresen eltérőek is találhatóak. Erről korábban cikkem is megjelent, illetve az előadáson részletesen ismertetni fogom az egyes álláspontokat, és az azokból levonható jogi következtetéseket.

Az ellentmondásos helyzet mindenesetre nyilvánvalóan sürgős jogalkotásért kiáltana, de ez a közeljövőben nem várható.

Mindenesetre messze nem elég a munkavállalóval a „home office”-ban, vagy a „távmunkában” megállapodni, hiszen számos egyéb kérdés is ilyen esetben rendezésre vár, pl. hogy kötött vagy kötetlen munkarendben végezze a munkavállaló a munkáját, de azt is érdemes átgondolni, hogy mekkora beleszólást kapjon a munkavállaló abba, hogy adott napon hol végezze a munkáját.

Jöjjön el Hibrid munkavégzésről szóló rendezvényünkre 2021. október 20-án, a Magnet Közösségi Házba, melynek előadója Fodor T. Gábor lesz! Program és jelentkezés: https://www.hrportal.hu/munkajog-2021/

Védettségi adatok kezelése

Szintén már-már vallásháborúsnak nevezhetők azok az ellentétek, amelyek a védettséggel kapcsolatos adatok munkáltató általi kezelésével kapcsolatosak. Van olyan – kisebbségi – álláspont, amely szerint ilyen adatokat a munkáltató egyáltalán nem kezelhet, de a többségi álláspont szerint indokolt esetekben ezen adatok kezelhetők.

Szabadság munkaidőkeretben

Szintén – némileg meglepő módon - egyre gyakrabban téma a munkaidőkeretben foglalkoztatottak szabadságának kiadása, az azzal kapcsolatos helyes gyakorlatok. A probléma lényege, hogy a magyar jogszabály nem mindenben felel meg a vonatkozó uniós irányelvnek, ráadásul önmagában a magyar jogszabálynak is léteznek „alternatív” értelmezései. Mindenesetre egy tudományos lapban a közeljövőben megjelenő cikk címét idézném ennek kapcsolatban: „A négy hét, az négy hét”. Véleményem szerint ennyiben össze is foglalható az uniós szabályozásra is tekintettel a helyes álláspont.

Fodor T. Gábor

munkajogász, ügyvéd