Mindennapi történetek - avagy az élet különös fordulópontjai
Ez a történet egy tükörről szól... talán érdemes belegondolni, hogy mit látunk benne és mit láthatunk benne....
Valahol a „világ ellenem van”-hangulat hajnalban kezdődik. Mikor hajnalban felébredsz és tudod, hogy indulnod kell. Valahogy mostanában nem szívesen indulsz útnak. Ezen pörögsz már a reggeli öltözködésnél.
Aztán mikor legalább a kávéddal megnyugtatnád magad, látod, hogy az is kifogyott. Ez nem jó jel, így reggel. Az öltözködésnél nem találod a kedvenc ruhádat, mert valahol a ruhás kupac alján van. És már kirángattad a szekrény összes ruháját, de valahogy egyik sem volt túl szép, jó, elég mára. Aztán már időben is késésben vagy, borzalmasan is áll a ruha rajtad. És hajad?… De majd a smink.
Már sokszor megfogadtad, hogy a sminkes készletet valami stabil helyre teszed, mert ilyen reggeleken potyognak a dolgok. Most is elkezdődött. Sietve tennéd fel az alapozót, de kicsúszik a kezedből és élesen koppan a padlón. Ahogy fel akarod venni, az összes többi is megindul utána. Az idióta alsó szomszédodra gondolsz, aki mindig veri a radiátort, ha valami baja van. Persze megérkezik rögtön a válasz is. Idióta.
Mintha minden lassulna és semmi nem lenne a helyén. Tudod, hogy késni fogsz és ez egyre frusztrálóbb. A kulcsaid megint nincsenek a helyükön. Kiborítod a táskádat, amiből szerteszét gurulnak az „izék”. Zsebkendő, rúzs, pénzérmék, bérletek…..(te jó ég, ha ezt anyu látná - fut át hirtelen a gondolat). De nincs közöttük. Aztán mikor végre megtalálod a kulcsot, bezárod az ajtót, tudod, hogy a telefonnak már a második figyelmeztetést kellene adnia – francba, hol a telefon? Vissza az egész. A telefon az ágy mellett csörömpöl és persze hogy olyan hangosan, hogy a hajnali csendben az egész házat felébreszti. Idióta szomszédok.
Utálod ezt a helyet. Na majd a kocsiban… Hajnalban a kocsiban mindig jó zene szól, mire beérsz jobb hangulatod lesz. Azonban a biztonság kedvéért elkezded nézni a telefonod, majd látod, hogy azt a munkát, amit több hónapja csinálsz, visszadobták. Azzal, hogy most nem aktuális…. és ekkor elkezdesz pörögni. Az, hogy hogyan jutott el az autó a munkahelyedre, hogy mit csináltál ott egész nap, később sem igen tudod felidézni.
Legszívesebben az űrben lennél, a világ végén. Eluralkodott a "világ menjen a francba"-hangulat. A megbeszéléseken csak ülsz és nem igazán érted miért és miről is veszekednek megint a többiek, úgy érzed mindenki csak téged nyúz, neked soha nem jut semmi….
Ez a semmi állapota…és mikor hazaérsz azt kérdezed, hogy mi a francért érdemes a holnapi napot végigcsinálni, ugyanígy. Ez jó kérdés….
Aztán lefekvés előtt azért megkeresed a kedvenc ruhádat. Legalább azt szereted.
Majd jön a reggel. Valahogy automatikusan nyúlsz a kedvenc ruha felé. Amikor pedig a tükörbe nézel ott vannak a gyermekek régi rajzai. Csinos a ruha, és ahogy végig nézel a rajzokon, különös emlékek jönnek elő. Eszedbe jut, hogy reggelente kakaót ittál.. és valóban. Miért ne? Előszeded a kakaót és csinálsz egy finom forró italt.
Kiülsz vele a teraszra. Hideg van, de jól esik a forró ital. A házakban nem égnek még a villanyok, csak az utcai lámpák. Szép így hajnalban.
Sminkelés közben eszedbe jutnak régi hajnalok és napfelkelték. Az emlékek előhozzák a szemeidben a csillogást és mosolyra fakasztanak. Ennek a ragyogásnak és belső harmóniának a kontúrjai jelennek meg az arcodon.
Eszedbe jut, hogy hajnalban mindig egy meleg, puha vállkendőt terítettél magadra… miért ne, jól fog illeni a ruhához. Ahogy kinyitod a szekrényt ott sorakoznak a régi álomcipők is. Miért ne? Hiszen megy a ruhához és a kendőhöz is. A szekrényből csak a telefon második csöngése mozdít ki. Beleteszed a táskádba. Utoljára belenézel a tükörbe és látod, hogy a kulcsokat megint a tükör előtt levő plüsskutya fején hagytad. Szereted ezt a kutyát. Még a gyerekeké volt… A kulcs, a táska, az ajtó.
Hideg van, így járatni kell a kocsit. Azon gondolkodsz, hogy mennyire szeretted a téli időt. Hóesés, szánkózás. Lekapargatod a jeget a kocsi szélvédőjéről. Aztán észreveszed, hogy mások is kapargatnak a közeledben. Így reggel, ez igen kacagtató jelenséggé alakul. Odaköszöngetnek az emberek, aztán mikor elindulnak, szép napot kívánnak. Aztán te is elindulsz. Szállingózik már a hó. Az autók egymás után egy nyomvonalban, szép lassan haladnak. Van valami szép ritmusa ennek a folyamnak. Azon gondolkodsz, hogy mennyire rajongsz még mindig a karácsonyi filmekért. Annyira gyerekes, de annyira jó hinni a varázslatban. Már csak a rénszarvasok hiányoznak.
Amikor a munkahelyeden kilépsz a kocsiból, a te lábnyomaid az elsők. Topánkák… lépdelnek előre. Valahogy kedved van megint játszani…. beletúrsz a friss hóba és készítesz egy hógolyót… azért egy kicsit forgatod a hóban. Milyen jó volt anno hóembert építeni….
Átfagytál és jól esik bemenni. Ahogy végig sétálsz a folyosón látod, hogy már megjelentek az ajtókon a karácsonyi díszek. Valaki már reggel kávét főz, és érzed a kávé illatát. És persze egy kis fahéjat is. Eltűnődsz, hogy milyen jó, mikor sülnek a karácsonyi sütemények. Varázslatos illatuk van. És hirtelen eszedbe jut a kis bolt, ott biztos van valami finom karácsonyi süti. Így a reggeli kávéhoz egy kis karácsonyi hangulat kerül az asztalra.
És jön egyik, jön másik. Mindenkinek van valami saját története a karácsonyról. Odaégett bejgliről, felboruló karácsonyfáról, elfelejtett ajándékokról. A beszélgetésekben egyre jobban látod a történetet és érzed azt, aki megélte.
Elment a nap és megcsináltál mindent. Hazafelé még bemész bevásárolni. Nem veszel sokat, csak annyit, amennyit jó hazavinni. Benne egy új kakaó, egy finom karácsonyi sütemény, valahogy van kedved kipróbálni az új ízeket. Azon gondolkodsz, hogy milyen jó lesz ezeket az ízeket, illatokat, hangulatot közösen megélni.
… és lassan megint itt az este. De ez már más. És ahogy ott ülsz a kanapén, azon gondolkodsz, hogy holnap milyen mesés ruhát vegyél fel.
Kép: internetes forrás