A kiégés 3 formája – Te melyikre vagy esélyes?
A kiégés sokak szerint a 21. század munkahelyeinek járványa lesz, ha már most nem az. Hollandiában a dolgozók 11-14% szenved kiégéstől, a kínai középvezetők között az arányt akár 30%-ra is becsülik. A leginkább érintettek a nők
A kiégés sokak szerint a 21. század munkahelyeinek járványa lesz, ha már most nem az. Hollandiában a dolgozók 11-14% szenved kiégéstől, a kínai középvezetők között az arányt akár 30%-ra is becsülik. A leginkább érintettek a nők, főleg 46 éves kor felett, a férfiak pedig 26-35 éves kor között legerősebben veszélyeztetettek. Duplájára növeli a valószínűséget, ha valaki egyedülálló, és 35 óránál többet dolgozik egy héten, mintha párjával él, és 20 óránál kevesebbet dolgozik. Richard Wexler, szervezeti pszichológus szerint az okok a munka világának drámaian megváltozott jellegében keresendőek. Gyakran túlképzettek vagyunk egyre inkább rutin jellegű munkákhoz, a face-to-face kapcsolatok egyre inkább virtuálissá válnak, és az emberekkel való intim kapcsolatok helyett, folyamatosan egyre újabb technológiákhoz vagyunk kénytelenek szorosan alkalmazkodni. A kiégés szót Graham Greene 1964-es A Burnt-Out Case című regénye után, tudományos közegben Herbert Freudenberger használta először 1974-ben, ő maga pedig az általa vizsgált kórházi önkéntesektől vette át. A kiégés talán legismertebb kutatója Christina Maslach, aki megalkotta a legelterjedtebb kiégés kérdőívet. Ebben megtalálható a kiégés 3 fő tünetcsoportja: érzelmi kimerültség, a cinikus eltávolodás és a szakmai eredményesség hiánya. A kialakulásban megegyeznek a vélemények: a kiégést a hosszan tartó személyes és társas stressznek való kitettség okozza. Barry Faber pszichiáter a kiégés 3 típusát azonosította be a munka iránti odaadás foka alapján. 1. A “frenetikus” típusnál teljes a munkája iránti odaadás, ő konkrétan túlhajtja magát. Ezek a kollégák, akik extrém mód ambiciózusak, keményen dolgoznak a munkafüggőség határán. Általában kitűnően teljesítenek, és a végkimerültségig hajtják magukat. Nem meglepő módon, ez a típusú kiégés erősen korrelál a munkaórák számával. 2. Az „alulterhelt” kiégett típus kevéssé vonódik be a munkájába. Az unalom, a stimuláció és a személyes fejlődés hiánya jellemzi a helyzetüket. Cinikusak, nem a személyiségükből, hanem az elégedetlenségből kifolyólag, amelyet munkájuk iránt éreznek. Az adminisztratív és ügyfélszolgálati munkát végzők különösen érintettek a kiégés e formájában, és még inkább ha férfiak. Úgy tűnik, mi férfiak rosszabbul bírjuk, ha nem vagyunk eléggé leterhelve a munkahelyen, mint női társaink. Mi ezen a terepen hajtani akarunk. 3. A harmadik a „megviselt” típus, azok, akik túl hosszú ideje dolgoznak ugyanabban a pozícióban, és már teljes az odaadás hiánya. Először 4, majd utána 16 évnél van jelentős ugrás a kiégésre való hajlamban ugyanabban a pozícióban dolgozva. Ehhez az állapothoz gyakran hozzájárul az is, hogy ezek az emberek nem kapnak elég megbecsülést munkájukban. Enyhítő tényező lehet – a kutatás szerint – az, ha stabil kapcsolatban élünk, és van gyermekünk. Ábra A stressz görbe: zöld színnél az inactive a megviselt típus, a laid back az alulterhelt, és a pirosnál a breakdown fázisnál a frenetikus típus.
A kiégés alamuszi módon eszi be magát az életünkbe. Ezért különösen veszélyes, és érdemes az első jeleket felismerni. Felsorolhatnánk 20 jelet bullet pointokban, ehelyett azonban megpróbálom a kiégést plasztikusan leírni. Alapvetően azzal kezdődik, hogy elkezdjük kevéssé, vagy egyáltalán nem élvezni azt, amit előtte élveztünk, pl. hobbink, szeretteinkkel töltött idő, evés, alvás és szex. Nem lelünk megnyugvást, kielégülést, akkor sem ha kedvenc tevékenységeinket végezzük, mert nem tudunk elmerülni bennük, hanem kívül maradunk rajtuk. Ezért is a flow (áramlat, teljes bevonódás) állapot elérése az egyik leghatékonyabb prevenció és gyógyszer a kiégésre. Fizikailag és érzelmileg is kimerültnek érezzük magunkat, és kevéssé érintenek meg mások problémái. Rendkívül „hatékonynak” és „racionálisnak” érezzük magunkat, amíg észre nem vesszük, vagy nem figyelmeztetnek mások, hogy érzéketlenek és keserűek vagyunk. Gyanúsan sok vezetőt láthatunk ebben az állapotban evickélni napról-napra pozíciójában. A legnagyobb várakozással várt események és sikerek sem lelkesítenek. Egyedüllétet és elszigeteltséget érzünk még mások jelenlétében is. A teljes elszigeteltség végállomása Bret Easton Ellis Amerikai pszichójának főszereplője Pat Bateman, akit teljes mértékben hidegen hagynak mások szükségletei, érzelmei, hasonlóképp a sajátjai is. Ebbe az állapotba az emberek töredéke jut el, minket enyhébb állapotok fognak megtalálni, azonban azok is erősen kínozhatnak minket és környezetünket. Jóval érdemesebb tehát ezt megelőzni, mint teljes kibontakozásában kezelni. A megelőzés módjaival egy későbbi bejegyzésben foglalkozunk majd.