Miért nem tudjuk gyerekeinkbe átörökíteni a vezetési képességünket?
Ha annyi Nutellám lenne, ahány hozzám közeli vezető gyerekéből nem lett vezető, akkor… nos, akkor valószínűleg cukorbeteg lennék. Mennyire faramuci helyzet, hogy a kimagaslóan jó vezetők gyakorlatilag első generációs vezetők, aki
Ha annyi Nutellám lenne, ahány hozzám közeli vezető gyerekéből nem lett vezető, akkor… nos, akkor valószínűleg cukorbeteg lennék. Mennyire faramuci helyzet, hogy a kimagaslóan jó vezetők gyakorlatilag első generációs vezetők, akiknek nagy valószínűséggel egyik szülője sem volt vezető, és egyik gyereke sem lesz az? De vajon miért nem tudjuk átörökíteni gyerekeinkbe a vezetés képességét? A genetika versus környezet vita modernkori felfogása szerint bizony istentelen nagy eséllyel öröklik a szülők vezetői képességeit a gyerekek. Ráadásul nemcsak ezzel a lépéselőnnyel indulnak a vezetővé válás útján, hanem azzal is, hogy testközelből ismernek egy vezetőt. Csakhogy, valóban lépéselőnynek számít egy nagy vezető gyerekének lenni? A statisztikák alapján sajnos nem. Miért van az hát, hogy a génjeik s a neveltetésük ellenére végül mégis inkább elfordulnak a vezetői karriertől? A válasz a családban keresendő. A családi rendszerekben, egészen pontosan. A nagy ember, mire hazaér, egészen egyszerűen elfárad. Otthon már képtelen inspirálni, csak arra van ereje, hogy abban a jóféle kínai gumipapucsban belépjen a gyerekszobába és erőtlenül ordítozzon egy kicsit a gyerek hátának. Majd becsapja az ajtót fejét csóválva és felettébb szomorúan, hogy ez az ivadék valójában kinek a gyereke, mert, hogy őrá nem hasonlít, az is biztos.
Hagyd, hogy lásson téged vezetőként
Most őszintén, hányszor látott téged a gyereked vezetőként? Embereket motiválni, elismerni, koordinálni, elmarasztalni, feladatokat delegálni? Vagy inkább szülőként lát csak? Undok szülőként, aki azzal nyaggatja, hogy vigye a szennyesbe a ruháját és tegye vacsi után a mosogatóba a tányérját? Kétségtelenül fontos, hogy rendre neveljük a gyerekünket, de tedd a szívedre a kezed: mennyit lát belőled az a gyerek vezetőként és mennyit szülőként? Oszd meg vele a vezetői dilemmáidat. Kérd ki a véleményét, mit tenne a te helyzetedben. Ezzel nemcsak a kapcsolatotok válik szorosabbá, hiszen minőségi időt töltötök együtt, hanem fejleszted a vezetői képességeit is. Beszélgessetek más vezetőkről, vezetői dilemmákról, vezetői stílusokról. Kiemelkedő példákról, nem követendő példákról. Tudatosan készítsd fel a gyerekedet a vezetésre. Ha már megvannak benne a vezetői gének (amik nagy valószínűséggel bizony megvannak, ha már belőled előtörtek), teremtsd meg számára a megfelelő közeget, hogy kibontakozhasson. Gondozás nélkül a vezetői magocska elhal. A Kennedyk esténként nagy családi vacsorákat csaptak, s politikáról beszélgettek. Estéről-estére. A gyerekek előtt, igen. Sőt. A gyerekekkel együtt. S meg is lett az eredménye. Nincs náluk híresebb politikus család.
Túlféltés helyett halmozd el inkább vezetői kihívásokkal
Második generációs vezetővé válni ráadásul azért is nagyon ritka, mert a gyermek jellemzően nem kerül olyan hiány-helyzetekbe, mint a szülei. A nagy vezetőket nehéz döntések jellemzik. A nehéz döntések nehéz dilemmákra adott válaszok. Nehéz dilemmák pedig nincsenek egy olyan ember életében, akinek mindig tele van a hűtő, akinek sosem apadt még ki a kártyaegyenlege, s aki BMW-t kap 18. születésnapjára. Gondolkozz, vezetőként hogyan fejleszted kollégáidat? Döntési dilemmák elé állítod őket. Nehéz helyzetekben fokozod az ellenálló képességüket. Bonyolult kihívások segítségével támogatod őket az előrehaladásban. Miért nem tesszük ugyanezt a gyerekünkkel? Mert a gyerekünk, akit születésétől fogva óvunk és védelmezünk. Hiszen ezt diktálják a szülői ösztöneink. A túlféltés azonban beszűkíti a gyermek lehetőségeit, kiöli motivációját, kíváncsiságát, ráadásul haragot gerjeszthet a szülei felé. Ami elég hervasztó. Ha vezetőként vezetőt akarsz nevelni a gyerekedből, fejleszd őt is ugyanúgy, mint a kollégáidat. Állítsd önálló döntési helyzetek elé, amiket utána megbeszéltek. Adj neki felelősségteljes kihívásokat, amik motiválják és növelik a kreativitását. Engedd, hogy kipróbálja magát. Engedd, hogy nehéz legyen neki. Hogy megküzdjön vele és érezze a sikerélményt. Ne félj attól, hogy hibázni fog. Most megmondom neked, hogy hibázni fog. Hétszentség. De legalább nem élesben, hanem ott lesz alatta a védőháló. Utána pedig megbeszélitek, hogyan lehet legközelebb ügyesebb. És legközelebb már nem hibázik.
Vezetőfejlesztés óvodáskortól
És nem muszáj a 18. szülinapjáig várnod. Én elszánt vezetőfejlesztő vagyok. Óvodás gyermekeimmel már most a tudás-átadást gyakoroltatom. A 4 évesem első sárgadinnye projektje utáni elemzés során megkérdeztem, mit tanult a dologból.
- Hát azt, hogy legközelebb nem vágom el az ujjamat, mert ííígy fogom a kést.
Kérdeztem, mit gondol, meg tudná-e tanítani erre a 2 éves, meg a 3 éves testvérét is. Azt mondta, a 2 évest nem. Miért? (Aggódva átfutott az agyamon, hogy majd azt mondja, azért, mert ő lány, vagy mert buta, vagy valami hasonló inadekvát dolgot.)
- Mert még nem elég ügyes. De, ha kicsit nagyobb lesz, akkor már igen.
Tökéletes. Egy vezető legyen tisztában az emberei képességeivel a fejlesztés mértékének megállapításakor. Ha tetszett a felvetés, próbáljuk ki személyesen is >> Jelentkezz coachingra