AMITŐL A LEGJOBBAK, A LEGJOBBAK

Mostanában rákaptam a Gordon Ramsay műsorokra. Nem csak azért, mert finomakat főznek, hanem mert rengeteget lehet tanulni belőlük. Például, hogy hogy lehet kimondani egy véleményt, úgy hogy ne csak kemény, de inspiráló is legyen. H

Mostanában rákaptam a Gordon Ramsay műsorokra. Nem csak azért, mert finomakat főznek, hanem mert rengeteget lehet tanulni belőlük. Például, hogy hogy lehet kimondani egy véleményt, úgy hogy ne csak kemény, de inspiráló is legyen. Hogy mi a különbség szakember és vezető között, hogy mitől lesz valaki sikeres, hogy milyen kreatív és egyedi módjai vannak egy, az egyéni tehetségre épülő vállalkozás kialakításának, és hogy milyen remek üzleti modellek léteznek.

Egy hete ment le az egyik sorozat első része, amelyben amatőr kukták versenyeznek a Mesterszakács címért. Főzniük kell valamit, az előre megadott keretek szerint, úgy, hogy 60 perc elteltével valakinek az álma rögtön véget ér.

Az első utasítás az volt, hogy fordítsák meg az előttük fekvő vágódeszkát és abból fogják megtudni, hogy mi a feladat.

 

Hát, volt nagy meglepetés! A vágódeszka másik oldala egy tükör volt.

Az volt az utasítás, a versenyben maradás első feladataként, hogy olyan ételt készítsenek, amelybe beleadják SAJÁT MAGUKAT, és ami visszatükrözi az egyéniségüket.

Érted?

Az kap esélyt arra, hogy megnyerje a 250.000 dollárt és egy nagyon komoly szakmai címet, aki tisztában van saját magával, és meg is tudja mutatni, hogy ő kicsoda. Az általa készített ételben is.

Zseniális feladat. És hatalmas kihívás.

Sok ismerősöm, amikor egy fontos tárgyalásra, állásinterjúra megy, nagyon ideges, és azon gondolkodik, hogy hogy feleljen majd meg az elvárásoknak. Teljesen megváltozik a hangjuk, a testtartásuk, és a mondandójuk tartalma. Elfelejtik, hogy kik is ők valójában és egy olyan szerepbe bújnak, amiről azt gondolják, hogy megfelel az elvárásoknak.

Aztán persze legtöbbször nem járnak sikerrel.

Ez köszönhető annak, hogy természetellenesen viselkednek, hogy nem magukat adják, és hogy görcsösen meg akarnak felelni. Persze, nehéz a lámpaláz is, és nagyon szeretnék eladni magukat, de akkor is meg kell tanulniuk magukat adni.

Megmutatni, hogy miben tehetségesek, mi az, amiben természetesen jók, és mi a saját történetük.

Te mit látsz, amikor a tükörbe nézel?

Mi az, amit biztosan tudsz magadról?

Miben vagy tehetséges?

Mikor volt olyan, hogy valamiben eredményes, sikeres lettél? És azt hogy csináltad?

Sok évvel ezelőtt, Donald O. Clifton, a pozitív pszichológia egyik jeles képviselője, kb. 80.000 menedzser válaszain alapuló kutatást használt, hogy kiderítse, hogy a legsikeresebb emberek mitől lesznek sikeresek.

Az erősségeikre fókuszálnak, a gyengeségeiket pedig kordában tartják.

Clifton társa, Marcus Buckingham pedig kidolgozott egy rendszert, amely segít felfedezni saját erősségeinket. A modell neve SIGN* –angolul jel. Vedd észre a jeleket, az alábbiak szerint.

Siker (Success) - amikor végzed az adott tevékenységet, akkor azt érzed, hogy hatékony vagy és kézben tartod a dolgokat.

Ösztönös (Instinct) - mielőtt belekezdesz, alig várod, hogy elkezdhesd.

Fejlődés (Growth) – miközben végzed ezt a tevékenységet, kíváncsi és fókuszált vagy. Lehet, hogy elveszted az időérzéked, és két óra öt percnek fog tűnni.

Szükségletek (Needs) – miután végeztél, lehet, hogy fáradt vagy, de elégedettnek érzed magad.

Próbáld ki, és írd meg, hogy mire jutottál.

Azzal, hogy velünk született tehetségeinket hogyan lehet erősségekké alakítani, amelyek segítenek abban, hogy boldog és sikeres karrier utat járjunk be, egy workshopon dolgozunk majd, amiről következő alkalommal küldök részleteket.

Megköszönöm, ha megosztod a barátaiddal, ismerőseiddel is, hátha nekik is érdesek ezek az írások. Érdemes a Facebook oldalunkat is látogatnod, mert sok infó oda kerül fel: https://www.facebook.com/KalanguCoaching

Várlak szeretettel virtuálisan, vagy személyesen.

Éva