(SZ)Állásközvetítők 3. rész - Csak határtalan pofátlanság

A pénzéhség sok ember csillapíthatatlan étvágyának forrása. Ezt öt évvel ezelőtt volt szerencsém szenvedő alanyként megtapasztalni. Annak idején még nem foglalkoztak annyian a szoba-kiadással, de már akkor is sok szemetet fújt erre

A pénzéhség sok ember csillapíthatatlan étvágyának forrása. Ezt öt évvel ezelőtt volt szerencsém szenvedő alanyként megtapasztalni. Annak idején még nem foglalkoztak annyian a szoba-kiadással, de már akkor is sok szemetet fújt erre a szél. Amikor kiérkeztem, nem volt sok tapasztalatom. Az egyik ismerősöm ajánlotta az első „landlordot” akit úgy jellemeztek, hogy egy pénzéhes pöcs, de nem ismernek mást. Szóval az elsőnek, amikor megismertem 6 ház volt a keze alatt. Ebből próbált meggazdagodni.

Október elején beköltöztem egy tipikus londoni magyarok lakta házba. 4 szoba, 9 ember. Lelakott, rosszul szigetelt, koszos. Persze a körülmények egy részéért az ott lakók is tettek, de a szigetelése a háznak tipikusan szar volt. Tudom, Londonban nincs olyan hideg, mint pl. Budapesten, de azért, mert kint 5 fok van, a házba lehet több is. Volt is. Igaz kis ideig. Angliában nem divat a központi fűtés, kombi kazánokkal van megoldva. Szabályozható a meleg víz és a fűtés hőfoka, ez utóbbi időzítése is. A kazánok gázzal üzemelnek, ami ügye pénzbe kerül. Ezért a landlord kitalálta, ha az idő pénz, akkor itt lehet spórolni.  A következő rendszert találta ki:

- Délelőtt nincs otthon senki, nem kell fűteni se. Ha valaki mégis otthon volt, rá a délutános kifogást alkalmazta.

- Délután ébren vagy. Fel tudsz öltözni, ha fázol.

- Este se kell fűtés, hiszen be tudsz takarózni

- Reggel a tisztálkodási és egyéb szükségletek miatt előfordulhat a lenge öltözék, ezért reggel 4 és 6 óra között volt fűtés

Persze mi nem hagytuk magunkat. Kikapcsoltuk vagy átállítottuk az időzítőt, de az ember minden nap eljött ellenőrizni a kazánt. Állandó volt a cirkusz.

Mi lett a vége? Decemberben egy szerre költözött ki minden lakó, és év végére elbukott még 2 házat. Azt nem tudom, mi történt vele a későbbiekben, de remélem megfagyott…

Persze akad ellenpélda is. Mielőtt elköltöztem volna észak-keletről, viszonylag hosszú ideig laktam egy kétfős, baráti vállalkozás által üzemeltetett házban. Nekik akkor, négy éve volt közel ötven ház a kezük alatt és beindítottak még egy boltot is. Nagyon profi módon csinálják. Kb. 450 embernek nyújtanak szállást. Remekül értenek ahhoz, hogyan kell az emberekkel bánni és hogyan kell a házakat menedzselni. Sajnos az ilyen fajta ritka, mint a fehér holló…és persze velük se elégedett mindenki..

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzleti lehetőség, a könnyű pénz ígérete elveszi a józan eszét az embereknek. Bár az általam leírt „gázos” már extrém kategória, hasonlókra mindenki számíthat. A baj az, hogy ezzel csak akkor szembesül az ember, amikor ideérkezik.

London nagy, sokan foglalkoznak szobakiadással. Sokaknak mindegy, hogy Wembley vagy Wood Green, hiszen nem ismerik Londont. Ezért van az, hogy sokan próbálkoznak parasztvakítással, csakhogy új lakókra tegyenek szert. A következő bejegyzésben róluk fogok írni.