Egy kicsit a hétköznapokról...

Ma elfáradtam. Ez fura, mert nem nagyon tud lefárasztani a gyermek.  Nincs kedvem már semmit sem csinálni. Nekünk gyakorlatilag már 8 hónapja kétféle napirendünk van . Az idők kicsit +- félórával eltérhetnek, de a menetrend ugyanaz

Ma elfáradtam. Ez fura, mert nem nagyon tud lefárasztani a gyermek.  Nincs kedvem már semmit sem csinálni.

Nekünk gyakorlatilag már 8 hónapja kétféle napirendünk van . Az idők kicsit +- félórával eltérhetnek, de a menetrend ugyanaz. Akkor is, ha ünnepnap van, de akkor is ha szakad a hó.  Van az uszodás nap és a nemuszodás nap.

Reggel 7 kor kelünk. Mondjuk mostanában a feleségem korábban, de a gyerek meg én reggel  7 kor.

Ha uszodás nap van, akkor gyorsan megreggelizünk,  összekapjuk magunkat és elmegyünk úszni. Az úszás 8 és 10 között zajlik. Ha nincs uszoda, akkor háztartás kézbentartása illetve karbantartás a feladat a reggeli után

10 és  10:30 között tízórai a gyereknek, én nem szoktam, de intenzíven igényli még a segítségem.

10:30-ra teljes fáradtság lesz úrrá rajta és aludni kell. Általában két és fél órát alszik. Ilyenkor oltok tüzet, persze szigorúan ügyvezetői feladatkörömön belül, és fizetés nélkül, csak és kizárólag a saját szórakoztatásomra. Ilyenkor gyorsan ebédet is szoktam csinálni. Amikor felkel a gyermek, akkor ebéd, majd elindulunk gyermekszellőztetés címén, sétálni  /Posta, bank, hivatalok/.

Négyre hazaér a feleségem és onnantól ő a bébicsősz és elvileg én tudom végezni a „társadalmi munkákat”. Gyakorlatilag viszont ritka az, amikor tudok tevékenykedni, mert a gyermek nem olyan egyszerűen áll át arra, hogy apa most ugyan ott ül nem messze, de tulajdonképpen nincs ott.

Vacsora , fürdés és azt követően viszont gőzerővel vetem bele magam a „nemunkába”.

Azért vannak olyan helyzetek a napokban, amik azért megérnek 1-2 sort.

Programozó vagyok, és igyekszem mindent abból az irányból szemlélni, hogy hatékonyság. Például én gyűlölöm az ágytakarót, mert minden nap reggel 1perc és este 1 perc időt vesz el az ágy becsomagolása.  Ez évente kb 720 perc. Tehát csak erre a halálosan felesleges tevékenységre évente 12 órát használok el az időmből.  Érthetetlen dolog az ágytakaró.

De van egy másik teljesen egyszerű folyamat, ami szürreális rémálomba tud átcsapni.  Teljesen automata, darálós, modern kávéfőzőnk van, amivel reggelente annyi a dolog, hogy megnyomok 2 gombot és kész a kávé. Ez természetesen csak ideális esetben van így. Van úgy, hogy kifogy belőle a víz, ilyenkor a víztartályt be kell tenni a mosogatóba és fel kell tölteni, de pont ilyenkor van tele a mosogató. A mosogató azért van tele, mert a mosogatógépbe nem fér, mert este a mosogatógép dolgozott és tele van tiszta edénnyel. Tehát mosogatógép kipakol, szennyes edények mosogatógépbe, víztartály feltölt és már lehet is nyomni a gombot, de ilyenkor van hogy kifogy belőle a szemes-kávé és pótolni kell, semmi baj, mindig van itthon pótlás, kiveszem a szekrényből, de az új, tehát ki kell nyitni, olló pont nincs ott ahol a helye van. Megtalálom, kinyitom, beletöltöm a kávét. Nyomom a gombot. Kávé kész. Lámpás jelzi, hogy megtelt a zacctartó. Zacctartó kivesz, beöntene a szemetesbe, de az annyira tele van, hogy semmi sem fér bele. Szemetes zsák ki, új be, de az 2 helységgel odébb van. rohanás a zacskóért, de a gyerek ilyenkor végez a kakaójával és zajosan követeli a reggeli folytatást. Gyerek kap valami kaját. Zacskó a szemetesbe. Zacc a zacskóba, KVfőző összerak és végre laza 30 perc pörgés után leülhetek kávézni.

Azért nehéz dolog ám GYED-en lenni…