A jelenlétünk az életünk tánca

A Coaching Határok Nélkül (CHN) programsorozat novemberi előadójaként Dorothy E. Siminovitch Gestalt coach látogatott Magyarországra. Dorothy sokat tanított a résztvevő HR-szakembereknek, coach-oknak és vezetőknek önmagukról. Önreflex

A Coaching Határok Nélkül (CHN) programsorozat novemberi előadójaként Dorothy E. Siminovitch Gestalt coach látogatott Magyarországra. Dorothy sokat tanított a résztvevő HR-szakembereknek, coach-oknak és vezetőknek önmagukról. Önreflexióval éltünk, hogy mennyire vagyunk jelen, mennyire vagyunk benne életünk táncában, vagy éppen mennyire vagyunk ott ügyfeleinkkel a közös munkában, és mit tehetünk azért, hogy eredményesebb coaching folyamatokat vigyünk.

Ki vagyok én? Kérdeztük a workshop-on sokszor és még többször magunktól, és a válaszoknak nem győztünk teret engedni. Érdekes volt a gyakorlat, amelyet Dorothy hozott: az önismeretünk határait kitolni, a saját magunkkal szembeni őszinteségünket erősíteni, meglátni a másikat, a mindennapok munkahelyi szerepéből emberré válni… Mindenki sok sapkát visel egyszerre: a nevünket, a munkahelyi szerepeinket említjük először, főleg ismeretlen emberek előtt. Aztán szép lassan kinyílunk: előkerülnek a pozitív melléknevek, amelyek őszintén jellemeznek minket, amelyek szintén mi vagyunk, és aztán egyre mélyebbre visz ez a gyakorlat: elmerjük mondani az esendőségünket, a hibáinkat. Sebezhető emberek is vagyunk mindannyian. Ez mind, mind benne van a jelenlétünkben: csak a „van-ság van”, és ezt mind behozzuk a coaching folyamatba. Egy coach a személyiségével és a jelenlétével dolgozik. Az, hogy hogyan van jelen, milyen érzékeléssel, milyen energiaszinttel - akarjuk vagy sem - benne foglaltatik a coachee-val való közös munkánkban, és meghatározza az eredményességet! Mind a négy dimenziónkban fontos tudatosítani a jelenlétünket: a testi, a lelki, az érzelmi és a spirituális dimenzióban egyaránt. Több megfontolandó tanulási pontot fogalmazott meg Dorothy coachok számára:

• Tudjuk magunkról (és az ügyfélről is!), hogy honnan jöttünk, hol tartunk ma, és hol lehetünk majd, ha engedélyt adunk magunknak arra, hogy felhasználjuk minden tehetségünket a célunk megvalósításához.
• Amikor ellenállásba ütközünk, akkor jön az a rész, amellyel még nem dolgozott az ügyfelünk. Ez az ellenállás szolgálhatta eddigi célját a múltban, és lehet, hogy éppen itt érdemes elkezdeni munkálkodni a jelenben.
• Valami olyat hozzunk be coachként, amelyet a coachee egyedül nem tenne meg. Mivel ez az új dolog kísérlet, kérjünk engedélyt hozzá, hogy elinduljunk ezen a „közös úton” (walk the talk). Tudjuk: ha nincs kudarc, akkor tanulás sincsen.
• Erőltetéssel ugyanakkor nem megy. Ha nyomást gyakorlunk, akkor azzal elvesszük a másiktól a választás jogát!
• A zárás az, ahol a tanulás történik, így ezt nem szabad átugrani.

Végezetül Dorothy egyik mondatát idézem, amely nagyon sokat adott nekem: „No awareness – no choice.” Szabad fordításban: ha a tudatosságunkat alacsony szinten tartjuk, nincs valódi választásunk. Ezzel jogot teremtünk arra, hogy függjünk a körülményektől. Coachként azonban ennél nagyobb a felelősségünk: a saját jelenlétünket is ugyanúgy erősítenünk kell, ahogyan ügyfeleinkben a tudatosságot növeljük a coaching folyamat során.

 

Pék Eszter

diplomás tréner, szervezetfejlesztő

Többféle szervezetben, a non-profittól a multi világig a pozitív hozzáállásommal és a globális látásmódommal alkalmazkodtam a változáshoz. Az a hitvallásom, hogy az egyén tudatosságának és önismeretének növelésével és a személyes céljainak a szervezeti célokkal való összehangolásával juthatunk el a közös sikerhez: visszahozhatjuk a munka örömét, és nagyobb szervezeti teljesítményt érhetünk el.