Játszmák a munkahelyen

Szerintem minden HR-es jobban érezné, hogy egy coach-ot kell hívni, amikor a főnök és beosztottjai közötti viszony elmérgesedik, ha ismerné a játszmák természetét, sőt leginkább megértené, hogy mi is az a játszma. Ehhez legjo

Szerintem minden HR-es jobban érezné, hogy egy coach-ot kell hívni, amikor a főnök és beosztottjai közötti viszony elmérgesedik, ha ismerné a játszmák természetét, sőt leginkább megértené, hogy mi is az a játszma.

Ehhez legjobb Eric Berne : Emberi játszmák című művét elővenni. Ebben a következő megfogalmazás van a játszma lényegéről:

"A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók ( emberi kapcsolatok )  folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad.Köznapibb nyelven: csapdás vagy "trükkös" lépések sorozata." A játszmáknak két fő ismertető jegye van : 1. a rejtett jelleg, tehát nem a nyílt beszéd és a 2. nyereség, hogy valaki, értsd leginkább a főnök a mi esetünkben győztesen jöjjön ki belőle. Ennek a rövid írrásnak nem feladata, és nem is fér bele az írás terjedelmébe a játszma szakszerűbb magyarázata, sem a tranzakciókról való értekezés. Az azonban világos, hogy valamiféle nem egyenrangú, vagy még jobb kifejezés: nem egyenlő súlyú felek közötti kapcsolatról beszélünk, amikor játszmázunk. Ha most az írásban szereplő főnök beosztotti viszonyt nézzük, akkor az tipikusan erről szól. Több mint 20 éves HR vezetői tapasztalattal még talán sosem találkoztam olyan főnök beosztotti viszonnyal, ahol a felek egyenrangúan tudtak volna egymással kapcsolatban lenni.

Ez különösen akkor igaz, ha egy autokrata tipusú vezetővel állunk szemben Mi is történik ilyenkor? Az hogy a főnök belehelyezi magát a szigorú szülő szerepbe, a "mindent jobban tudok" köntösbe, a beosztott pedig a megfelelni akaró gyerek szerepébe, vagy a lázadó, makacs gyerek szerepébe. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha mindez nem okozna frusztrációt a beosztottban. Legtöbbször azonban azt okoz. Kettejük kapcsolatából általában az akaratos, "szigorú szülő" szerepben lévő főnök kerül ki győztesen, ezzel folyamatosan alárendelt szerepbe kényszerítve a beosztottat.

Vegyünk egy példát a hétköznapi életből. Van egy gyárigazgató, arrogáns, erőszakos, nagyhangú ( már ez önmagában coaching tárgya lehet ), aki mindig mindent mindenkinél jobban tud. Nap mint nap játszmába kényszeríti a közvetlen beosztottjait azáltal, hogy szóhoz sem engedi jutni őket, nem hallgatja meg véleményüket.  Fennen hangoztatja, hogy azt kell csinálni, amit ő mond, hiszen csak így tudják elérni azt, amit elvárnak tőlük. A beosztott ki van oktatva, már-már el is hiszi, hogy ő nem jól tudja azt, amit tud, sőt nem is tud semmit. És ez a játszma folytatódik sokáig. A vezérigazgató egyre inkább belehelyezkedik a  „mindentudó” szerepbe, a beosztott pedig elfogadja alárendelt mivoltát. Mindkét fél nyereséget remél a játszmából, az igazgató a jó eredményt, és ezzel az ő „megdicsőülését”, a besztott pedig azt, hogy talán néha kap egy-két dicsérő szót, de ami még rosszabb , hogy talán nem rúgják ki. Képzelhetjük, hogy ez hova fog vezetni. Egyértelműen a munkakapcsolatok megromlásához, a beosztottak teljes kiégéséhez. A szervezet „megbetegszik”, előbb utóbb felmondanak a legértékesebb emberek. Adódhat persze olyan helyzet is, hogy ez az autoriter magatartás az elvárt, mert mondjuk egy vállalat nagyon komoly gazdasági problémákkal küzd, a csőd szélén áll, ilyen esetben a „parancsuralmi” rendszer már, már elvárás. De ez is csak bizonyos ideig tarthat. Egy egészséges szervezetben azonban ez a tipusú játszma megengedhetetlen. Ekkor kell, hogy közbelépjen a HR-es (ha tud, és kellő súllyal rendelkezik), és egy coach segítségét kérje abban, hogy az önkényúr igazgató elé tükröt tartson és megpróbálja a szervezeti egyensúlyt helyreállítani.

A kérdés számomra csak az, hogy milyen az a coach, ki az a coach, aki ezt vállalja?

A coach etika és integritás itt rúg labdába……

Megélhetési coachok kerüljenek. Bátor coachok hol vagytok? És persze hol van az a bátor vezető, aki belemér nézni abba a tükörbe, amit tartanak neki?

Mi HR-esek csak támogatni tudjuk mindkettőjüket a kívánt változás útján, ami a napvégén a munkavállalókat segíti, és a szervezetet erősíti.

Rudolf Katalin HR vezető

 

A Coaching Határok Nélkül (CHN) 2011 szeptembere óta zajló rendezvénysorozat, amelynek célja, Magyarországra hozni a nemzetközi coaching szakma és a vezetőfejlesztés elismert – nemzetközi viszonylatban is a legkimagaslóbb tudású – szakértőit.

A programok szervezőjeként és ICF MCC akkreditált coachként fontos számomra a folyamatos tanulás. Nemzetközi tudás hazai terepen megengedhető áron. Erre vállalkoztam. Ez a CHN. Ábri Judit