A legnehezebb döntés és a hozzá vezető út

Alapvetően sokszor, s jellemzően gyorsan döntök. Mégis az elmúlt egy évben két alkalommal kellett olyan döntést hoznom, melyeknél elképesztően sokat rágódtam. Az egyik esetben – tavaly – lemondtam annak a cégnek az ügyvezetés

Alapvetően sokszor, s jellemzően gyorsan döntök. Mégis az elmúlt egy évben két alkalommal kellett olyan döntést hoznom, melyeknél elképesztően sokat rágódtam.

Az egyik esetben – tavaly – lemondtam annak a cégnek az ügyvezetéséről, amelyet a piac egyértelműen az én nevemhez kötött, s köt sok esetben még most is.  Nem volt könnyű megtennem. Végül hosszú idő után – idén – meghoztam azt a döntést, amely tulajdonosként a legnehezebb döntésem volt. Arra jutottam, hogy megválok magától a cégtől is.  Így nemrég eladtam tulajdonrészemet, s már semmi sem köt ahhoz a céghez, amelyet saját gyermekemként nevelgettem, melyet döntően én építettem fel és szereztem piaci elismerést. (Persze a tulajdonostársaimnak is volt benne szerepe.)

A döntésem magam számára történő év eleji kimondása és az idén májusi formalizálás időben eltért egymástól. Mégis, már a döntés meghozatalakor megkönnyebbültem. Olyan energiáim szabadultak fel, amelyet azok sem értettek, akik közelről ismernek. Ennek eredményeként új cégemmel (DEVISE Hungary) az elmúlt időszakban jelentős személyes és szakmai sikereket értem el.

A döntést meghozni sokkal könnyebb volt, mint a hozzá vezető folyamat. Hogy mi ebből a tanulságos számomra, s talán mások számára is?

A döntés meghozatalához segítséget vettem igénybe. Nem láttam ugyanis tisztán és egyértelműen a valós helyzetet. Saját helyzetemet. Bár én is coach vagyok, nem szégyelltem külső segítséget kérni.

Saját coachom, valamint mellette a legrégibb támogatóm, a feleségem (aki időközben szintén coachként segít másokat) kívülről, más szemszögből, más megvilágításból segítettek megérteni a körülményeket, a lehetőségeket. Sokáig görcsösen ragaszkodtam ugyanis ahhoz, ami az enyém.

Hiába tudtam logikusan (agyban), hogy mit kell tennem, érzelmeim domináltak. Márpedig – mint azt saját önismereti folyamatomon keresztül megtapasztaltam, megtanultam – főként érzelmi alapon döntök. Én azonban ezzel, illetve magammal (erősségeimmel-gyengeségeimmel) tisztában vagyok, ennek tudatában cselekszem, nem úgy, mint oly sok vezető, aki önmagát sem ismeri.

A sajátomat (sokszor saját gyermekemként beszéltem a létező három gyermekem mellett a cégről is) elengedni nagyon nehéz volt. Az elengedést viszont számtalan piaci visszajelzés is erősítette. Miután ugyanis nem én vezettem a céget ügyvezetőként, az más úton járt, mint amit elkezdtem. S ezt valóban egyre többször éreztem. Nem olyan döntések születtek, amelyeket én meghoztam volna. Nem azok és nem úgy történtek, amelyeket én is szerettem volna.

Ez döbbentett rá igazán, hogy bár résztulajdonos vagyok, a cég már nem az, amit létrehoztam!  Egyre világosabbá vált az is, hogy más az ügyvezetői és más a tulajdonosi szempont. Ez nagyon sok esetben nem válik külön, mint ahogy mostani – kizárólagos tulajdononban álló, általam irányított – cégemben sem. Pedig időnként alapvetően mások az érdekek. Én az eladott cégemben mást tettem volna tulajdonosként, mint az az ügyvezető, akinek nem sajátja a vállalkozás. Időközben – helyzetünkből, tapasztalatunkból, korunkból stb. eredően – tulajdonostársaimmal is másként láttuk a cég jövőjét. Elképzeléseink megváltoztak. Mindenesetre – segítséggel – én továbbléptem  a saját magam okozta gátakon. Sok közös emlék és eredmény köt össze volt tulajdonostársaimmal, s fűződik a DGS Globalhoz. Ezúton is sok sikert kívánok nekik!

Hiszem, hogy nincsenek véletlenek. Fenti tapasztalatok birtokában nem véletlenül dolgoztam/dolgozom több olyan vezetővel együtt coachként, tanácsadóként, akiknek viszonylag rövid idő alatt helyzetük külső aspektusból történő ránézésével sikerült átgondolniuk körülményeiket, lehetőségeiket, szándékukat, s ennek hatására megvalósítani céljaikat. Közös eredményeink egyértelművé tették számukra is, hogy vannak esetek, amikor nagyon hatékonyan segíthet egy külső partner – legyen az akár egy coach.

DARA Péter