Egy nagyvállalat teljes közép- és felső vezetői csapatának több napon keresztüli vezetőfejlesztése során minden csoportban szóba hoztam a kiégést (burn out). Hogy vajon ismerik-e környezetükben (akár vezetőtársaik, akár beosztottaik) a kiégetteket? Felismerik-e egyáltalán a jeleket? Amikor néhány ilyet említettem, többen elsápadtak.

Aztán rosszul lettem a héten. Épp az egyik vezetőfejlesztő program után. Szédülni kezdtem, homályosan láttam. Váratlanul ért. Bár tudtam, hogy az idei évben csak 60%-os a teljesítőképességem a korábbi műtétem, lassú felépülésem, s több egyéb trauma után, de mégis váratlanul ért. Azt hittem, hogy már jól vagyok. Csakhogy a jelek mást mutattak. Megijedtem.

Utána néztem a jeleknek. Csak nem kiégtem? Merthogy voltam már kiégett (önmagában a kiégés nem gond, ha vissza lehet fordítani). Ezt akkor nem, csak utólag tudtam meg. Visszagondolva - nem lepett meg. Most azonban a jeleket ismételten elolvasva az jutott eszembe, hogy a következő programomba biztosan beépítem bővebben a kiégés ismertetését:

A kiégés tünetei:

• A testi-szellemi kimerültség jelei. (Megfelelő mennyiségű többletpihenéssel, például a délutáni alvással sem szűnik meg).
• Munkában megfelelési-bizonyítási kényszer. Önfeláldozó életmód.
• A személy saját lelki-fizikai szükségleteinek háttérbe helyezése, elhanyagolása.
• Általánossá válik a közömbösség, az empátiás készség visszafejlődése, fásultság, visszahúzódás vagy védekező viselkedés.
• Az intolerancia növekedése. Fokozott érzékenység a stresszre.
• Az egyén saját „belső világával” való kapcsolat elvesztése. pl: idegennek érzik testüket.
• Depresszió, belső üresség érzése, reménytelenség.
• Alacsony önértékelés, a munkateljesítmény csökkenése.
• Szélsőséges esetben a végső kiszállás vágya.
• A személyközi kapcsolatokban negatív, cinikus, rosszindulatú kommunikációs stílus. Megfigyelhető még közöny, érzelemmentesség, visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékeny, védekező viselkedés.
• Nem korlátozódik a szakmai tevékenységre, hanem életérzéssé alakul, a magánéletben is kiábrándulttá, cinikussá, negatív szemléletűvé, rosszindulatúvá válik az egyén.

Stádiumok:

1. Idealizáció szakasza: túlzott lelkesedés, fokozott teljesítmény. 2. A realizmus fázisa: amikor a lelkesedés alábbhagy, az egyén tisztában van képességeivel, kompetenciájával, tevékenységének lehetőségeivel és korlátaival, valóságos képet alkot önmagáról és a munkájáról. 3. A stagnálás vagy kiábrándulás fázisa: amikor a munka már nem jelent örömet, a motivációk csökkennek, a szakember feladatait rutinszerűen végzi. 4. A frusztráció fázisa: A szakember ingerlékeny, feszült lesz, stressztűrése csökken. 5. Az apátia/fásultság fázisa és/vagy a pálya elhagyása, az illető már a magánéletben sem talál semmi örömet.

Újra és újra végigolvastam a jeleket és a stádiumokat (forrásuk a bárki által fellelhető Wikipédia). Aztán végiggondoltam az elmúlt egy-két hónapot. Majd megkönnyebbültem. Rájöttem ugyanis, hogy miközben tele energiával elképesztően sok mindent csináltam mostanában, s nagyon intenzíven teltek a napjaim és heteim, elfelejtettem aludni. Fele annyit aludtam csupán, mint normális esetben. Töltött ugyanis a sok visszajelzés, a sok pozitív élmény.

Az alváshiány miatt azonban egyszerűen kimerültem. Elfáradtam. Nem kiégtem. De ideje pihennem. Nehogy kiégjek.

Le is mondtam a hétre szinte minden programomat. Meg kellett állnom. Amíg lehet. Amíg magamtól tudok megállni. Amíg tudok pihenni. A jelek azt mutatták, hogy kell.

Szakmámból adódóan az átlagnál (már ha lenne ilyen) jobban figyelek önmagamra és másokra. Jobb az önismeretem. Észreveszek dolgokat.

Nem csak én. A most folyó "Hogyan dönt a döntéshozó?" kutatást kitöltő vezetők egy része válaszaik alapján már ugyancsak felismerte, hogy kiégett. Nem csak felismerte, be is vallotta a kutatásban. Meg fogsz lepődni majd a válaszaik arányán, ha az adatokat nyilvánosságra hozom vagy ha résztvevőként megkapod az elemzést!

És te? Te is észreveszed a jeleket? Tudod, hogy mit mutatnak? Figyeled egyáltalán önmagadat? Figyelsz környezeted jelzéseire? S a környezetedben lévőkre? Meg tudsz állni, ha kell?

Nem tudom, hogy mi a válaszod. Mégis azt gondolom, hogy az előzőeket meg kellett írnom. Hátha lesz, aki tanul belőle. Sosem késő ugyanis tanulni!