Talán tanulsz az esetemből. Nekem sikerült.

Baleset. Az egyik térdszalagom teljesen, a másik (úgy tűnt) részlegesen szakadt. Merevítővel a lábamon, ágyhoz kötött az orvosom 3 hétre. (Talán rendbe jön az egyik szalag, s csak a másikat kell műteni – mondta.)

Ahogy feküdtem, percről-percre nőtt a feszültség bennem. Mi lesz így?

Egy lapra tettünk fel ugyanis mindent. Én tartom el a velem együtt öt tagú családomat, míg feleségem, társam ehhez a stabil hátteret biztosítja. Coachként, tanácsadóként, vezetőfejlesztőként én megyek az ügyfelekhez, vállalatokhoz, a képzési programokra.

De így hogyan? Járnom nem lehetett, a kézi váltós autómat vezetni nem tudtam. Mi lesz? A 3 hét fekvés biztos. A műtét utáni 3 hét szintén. S akkor még ott van a féléves rehabilitáció miatt kieső idő, illetve a fekvés, a műtét, majd a rehabilitáció alatti munkaképesség-csökkenés.

Egyre idegesebb lettem. Egyszer csak csöngött a telefonom. Kovács Gábor volt, Lébény polgármestere, akit akkor már egy ideje coachként segíthettem. Azért hívott, mert egy újabb coaching ülést szeretett volna. Mondtam, hogy ez a helyzetemben gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

“Beszélni tudsz? Kérdezni? Gondolkozni?” – hangzott három rövid kérdése. Igennel feleltem. “Van melletted hely a szomszéd kanapén? Szükségem van a segítségedre!” – folytatta. Majd eljött. Közel 300 kilométert utazott hozzám, majd vissza 2012 januárjában.

Elképesztő erőt adott. Akárcsak az, hogy az ágyban fekve is el tudtam készíteni annak a nagyszabású országos felmérésnek a kutatási tanulmányát, amelynek eredményét egy közel 650 fős konferencián mutattam be egy héttel később. Mert szükség volt rám. Így a szervezők minden követ megmozgattak, hogy mankóval is felmehessek a színpadra. (Minő véletlen, épp Soltész Miklós szociális és családügyi államtitkár segített feljutnom.)

Nem kértem, hogy küldjenek taxit. A feleségem vitt el, s tett be az autóba. Mert szükségem volt rá. Akárcsak a családomnak rám. S ez erőt adott.

Mint ahogy Papp-Tóth Kriszta is az RTL Klub szerkesztő-riportereként, aki helyzetemet látva lejött a stábbal ahhoz, hogy interjút készítsen velem. A témám ugyanis fontos volt, s szüksége volt rám.

Dr. Küzdy Gábor a konferencia résztvevőjeként látva állapotomat, elcipelt saját orvosához kontrollvizsgálatra. Majd felajánlotta automata váltós autóját térítésmentesen, hogy használjam addig, míg az enyémet nem vagyok képes. Megdöbbentett. S erőt adott.

Tanultam az esetemből. Fentiektől olyan pluszt kaptam, mely azóta is tart. Ennek is köszönhető, hogy jelentősen csökkent teljesítményem ellenére is jobb évem volt, mint korábban bármikor. Pedig a baleseten kívül történt még egy, s más negatívum abban az évben. De az már más történet…

Megtanultam még inkább megtalálni a pozitív pontokat, eseményeket. Azokat, amelyekre támaszkodni tudok. A legrosszabb helyezetben is.

DARA Péter