Jobhopper vagyok - vagyis sokoldalú, tapasztalt és tudatos
A LinkedIn-en és a külföldi szakmai fórumokon azt írják, a portfolio career a jövő. Itthon több szakember is a jobhopperek védelmére kel. Azonban az önéletrajzokat előszűrő HR-es szerint, aki saját szavaival “nem begyöpösödött”, ijesztő, hogy sok és nagyon különböző munkát végeztem.
Előzmények
Hónapok óta sikertelenül keresek állást. Csak olyan pozíciókat pályázok meg, amelyeket nagyon szívesen töltenék be, és amikhez - az állásleírás alapján - legalább 80%-ban megvannak a szükséges skilljeim. Mivel egyértelmű, hogy az önéletrajzomban van a hiba, tanácsot kértem egy szakértőtől. Némi töprengés után azt mondta, hogy jobb lenne, ha valamit "füllentenék".
Ami a portfóliómat illeti: dolgoztam KKV-nál, multinál, pályázatban, start-upban és vállalkozóként. Voltam HR cég marketingese, gyártócég pénzügyi elemzője, adtam karriertanácsokat egy segítő szervezetben (tudom-tudom, akasztják a hóhért, pontosan), és voltam kommunikációs all-rounder egy Magyarországon korábban nem létező termék bevezetésekor. Vannak ismereteim a munka világáról, félvezetőkről, élelmiszerpazarlásról, egyedi gépgyártásról - meg még rengeteg random dologról, mert ha nem lenne elég, hogy jobhopper vagyok, még olvasni is szeretek.
A fentieket egyébként 8 év alatt, három különböző munkahelyen és vállalkozóként gyűjtöttem össze.
A váltás oka
Soha senki nem kérdezte még meg, hogy miért jöttem el egyik-másik munkahelyemről. Az az igazság, hogy szerintem sem érdekes. De sokat elárul a legelső váltásomkor kapott komment. Egy munkaerőközvetítő cég segítségét kértem, és ott mondta a tanácsadó, hogy marketinges tapasztalattal szinte biztosan nem fognak felvenni pénzügyes pozira, függetlenül attól, hogy kontrollerként diplomáztam. Mire visszakérdeztem: frissdiplomásként egy ismerősöm felajánlott egy (egyébként szuper) pozit a saját cégében, nemet kellett volna mondanom, és büszke munkanélküliként ragaszkodni a végzettségemhez?
Amiről senki nem beszél
Amikor eljutok egy interjúig, a rövid bemutatkozásomban mindig elmondom, hogyan használtam fel a korábbi tapasztalaimat egy-egy poziban, hogyan jelenik meg a folytonosság a karrierutamban. Mert bár nem szoktam sokat gondolkodni azon, hogy egy jó ügy érdekében olyan feladatot is elvállaljak, amit szakmailag már réges rég meghaladtam, azért ha hosszútávú elköteleződésről van szó, akkor kell az, hogy érezzem, nem fogok unatkozni.
Például amikor a pályázatban dolgoztam, kellettek a HR-es ismereteim és kapcsolataim (I. munkahelyről), és a szervezeti ismereteim és Excel tudásom (II. munkahelyről). És megtapasztalhattam, hogy milyen a nulláról felépíteni egy szervezetet - ami aztán jól jött, amikor a start-uphoz kapcsolódtam.
Amit én magamról gondolok
Nem vagyok klasszikus alkalmazott-típus. Az nem elég, hogy hónap végén ott a fix fizu a bankszámlámom. Ha nem látom értelmét a munkámnak, vagy van egy nagyon erős értékütközés, akkor - hát, akkor váltok. Nekem még soha nem volt olyan élményem, hogy “ma kurvára nincs kedvem dolgozni”. Igaz, olyan sem, hogy hátradőltem volna, hogy “nekem itt biztos helyem van”, soha nem vettem adottnak, hogy van munkám.
Tulajdonosi szemléletem van, szeretek egy kicsit előre tekinteni, látni a nagyobb képet - és nem derogál a folyosón lehajolni egy elejtett koszos zsebkendőért sem. Felelősséget vállalok azért, hogy mindig a legjobb énemet viszem munkába - hogy nem letudni akarom a feladataimat, hanem valóban jól megoldani. Mert ha ott vagyok valahol, ha elköteleződöm egy munkahely mellett, akkor az az elsődleges célom, hogy ott értéket teremtsek.
Széleskörű tudásom van. Nem vagyok szakértő, de sok mindent láttam - ezért tudok kreatív ötletekkel előállni. Nem félek a változásoktól és az ismeretlen helyzetektől, mert már rutinom van a kezelésükben. Valójában élvezem, hogy az új kihívásokhoz új dolgok tanulásával, új készségek elsajátításával kell alkalmazkodnom. És azt is szeretem, amikor átadhatom a tudásomat.
És persze, jobhopperként az új közösségbe beilleszkedést is az átlagnál sűrűbben gyakorlom. A lehető legkülönbözőbb csapatokban dolgoztam már, legyen szó életkorról, nemzetiségről, vagy szakmai háttérről. Vettem már át feladatot nálam 10 évvel fiatalabb gyakornoktól, és mutattam meg valamit a Google Drive-on nálam 20 évvel idősebb kollégának. No big deal.
De most tényleg, meddig akarsz még jobhopperkedni?
Ami azt illeti, mindennél jobban vágyom rá, hogy a következő 5-10 évben ugyanazon a munkahelyen dolgozhassak. Azt nem mondom, hogy ugyanabban a poziban…
Illusztráció: Luis Villasmil
Mucsi Boglárka fenntarthatóságra specializálódott közgazdász, marketinges, HR szakember. Különösen érdekli a fenntartható társadalom gondolata, és ennek részeként a munkahelyi well-being. Toborzás-kiválasztásban dolgozó HR-esként gyakran tapasztalta, hogy a munkavállalók és a munkaadók közötti kommunikációt bizalmatlanságból-bizonytalanságból fakadó feszültség nehezíti meg. Cikkeivel az a célja, hogy betekintést adjon a munkavállalóknak a HR-esek működésébe - és fordítva. Ezzel csökkentse a félreértéseket, és közelítse egymáshoz a feleket.
