Az utolsó hajrá

A tanév utolsó pár hete olyan, mint egy utazáson az utolsó 50 km….az tűnik a leghosszabbnak. A diákok tanulási kedve igencsak megcsappan, pedig ilyenkor vannak az év végi dolgozatok, feleletek, amikor javíthatnak még a jegyeiken. Érthe

A tanév utolsó pár hete olyan, mint egy utazáson az utolsó 50 km….az tűnik a leghosszabbnak. A diákok tanulási kedve igencsak megcsappan, pedig ilyenkor vannak az év végi dolgozatok, feleletek, amikor javíthatnak még a jegyeiken. Érthető, hogy a fagyizás, biciklizés, vagy a játék a hűvös szobában vonzóbb tevékenység  a matek példáknál, és ezért a felnőtteknek is nehezebb ilyenkor hitelesen „szigorúnak” lenniük a gyermekeikkel. Valljuk be, ha nekünk is tanulni kell nyáron, nagy harcokat vívunk a motiválatlanságunkkal.

Összegyűjtök pár tippet a teljesség igénye nélkül, hogyan tehetjük összeszedettebbé a tanulást, elkerülve ezzel az elnyújtott, szenvedéssel, és ellenállással teli, rémes kora nyári délutánokat:

1. Előre meghatározott keretek:

• tanulási időintervallum meghatározása: hánykor kezdődik, és mikor van vége. Ennek kijelölése és betartása megelőzi a „szétcsúszást”, a szöszmötöléssel járó holt időket.
• a szünetek időpontja: hány percenként mennyi szünetet kér a tanuló. 45 percenként vagy tantárgyanként 10 perc mindenképpen ajánlott.
• a szünetek tartalma: tanulással összeegyeztethetetlen, jutalmazó tevékenység legyen! Helyváltoztatással, és ha lehet, nem idegrendszert fárasztó számítógépezéssel. :-) Legjobb, ha kimegy egy kicsit az erkélyre vagy udvarra; mozog; relaxál; hallgat valamilyen motiváló, kedvenc zenét; frissítő zuhanyzás; játék; éhség-és szomjúság csillapítás.

A kereteket a gyermekkel együtt, előre határozzuk meg. Fontos, hogy Ő betartsa, és mi határozott biztatással betartassuk.

 

2. Lelki támogatás

A gyermek nyugodtan lehet dühös, ezt ki is mondhatja. Nem várjuk el tőle, hogy mindig tapsikolva, mosolyogva tanuljon. A humor, a szeretet és a játékosság nagyon fontos a kritikus helyzetekben, próbáljuk meg ilyen eszközökkel átbillenteni a holt pontokon.

Biztosítsuk az empátiánkról, hogy nagyon is tudjuk, milyen rossz tanulni ilyen szép időben, hiszen mi is hosszú éveken keresztül csináltuk. Megértjük az ellenállását és a fáradtságát, de ezt az utolsó hajrát még végig kell csinálnia! Mintha a szülő lenne az edző, és a gyermek egy sportoló, aki a cél előtt van, és a siker után jön a nyugalom, felszabadultság,  szabadság.

 

3. Szülő vagy magántanár?

Sok gyereknek van „mumus” tantárgya, ami nagyon nem megy, és tanév végén bizony, akár bukás is szóba kerülhet. Tapasztalataim szerint, minél idősebb egy iskolás, annál kevésbé fogadja el a szülőt tanár szerepben. Azt igénylik, hogy anya legyen anya, a tanár pedig tanár. Ha eljön ez a korszak a gyermeknél, nem szabad eröltetni az együtt tanulást, nehogy a kapcsolat rovására menjen.

 

4. A jutalom kérdése

A tárgyi jutalmak nem igazán célravezetők, inkább élményekkel motiváljuk a gyermekeket! A nap végén egy közös biciklizés, vagy a barátaival való találkozás egészen kiváló jutalmak, persze csak is az elvégzett feladatok után kaphatják meg! Lehet a hétköznapok végén közösen értékelni, hogy a gyermek mennyi energiát fektetett be az aznapi tanulásba. Ha az adott héten mindent beleadott, hétvégi családi programmal jutalmazhatjuk.

 

5. A képességekről

Kiemelendő, hogy fontos belátni gyermekünk tanulási képességének határait. A csupa kitűnő bizonyítvány nem mindig reális cél. És ha úgy látjuk, gyermekünk minden energiát beletesz a tanulásba, mégis bukásra áll az adott tárgyból, érdemes elgondolkodni egy tanulási képességvizsgálaton, mert felmerülhet a részképesség probléma gyanúja.

 

Ezzel a pár jó tanáccsal kívánok kitartást a hátralévő iskolai napokhoz! :-)

Kiss Erika

https://gyermekpszichologusod.hu/