Szerencséje csak a jó kapusnak van...

Min múlik a siker? Szerencse vagy kemény munka, gyakorlás kérdése? Az elmúlt  hétvégén az Interim Menedzser Akadémia képzésén, amikor az erősségekkel és az azokra való építkezéssel foglalkoztunk, szóba jött, és nagyon aktív p

Min múlik a siker? Szerencse vagy kemény munka, gyakorlás kérdése? Az elmúlt  hétvégén az Interim Menedzser Akadémia képzésén, amikor az erősségekkel és az azokra való építkezéssel foglalkoztunk, szóba jött, és nagyon aktív párbeszéd alakult ki arról, hogy mekkora a szerencse szerepe az elért eredményekben, sikerekben. Erről mindenkinek van véleménye. Volt, aki azt mondta, 50% a szerencse aránya, és volt, aki azt, hogy csupán 10% tulajdonítható a szerencsének és 90% a munkának, gyakorlásnak. Én is ez utóbbira szavazok.

„Szerencséje csak a jó kapusnak van.” mondást édesapámtól hallottam először sok-sok éve, amikor egyszer huszonévesen valamilyen eredményemet azzal próbáltam elütni, hogy szerencsém volt. Elgondolkodtatott és nagyon megjegyeztem az atyai reakciót. Soha többé nem hivatkoztam a szerencsémre. A mostani beszélgetésből kiderült, többen is ismerik, és egyetértenek ezzel a népi bölcsességgel.

 

Malcolm Gladwell Kivételesek című könyvében megfogalmazza a 10 000 órás szabályt.  Több történetet is elmesél. Az első számú bizonyítékot K. Anders Ericsson pszichológus vizsgálatai  jelentik, aki munkatársaival a 90-es évek elején  a berlini Zeneakadémia  hallgatói körében végezte kutatását. Különböző képességű hegedűsöket vizsgáltak: voltak köztük ragyogó tehetségek, voltak jók és finoman szólva átlagosak is.  Minden hegedűsnek feltették ugyanazt a kérdést:eddigi pályafutásuk alatt körülbelül hány órát gyakoroltak eddig? A válaszok szerint a legjobbnak ítélt hegedűsök háta mögött 20 éves korukra egyenként 10 000 óra gyakorlás áll.

Később újabb és újabb vizsgálatok következtek, amelyeknek döbbenetes a végeredménye: Ericsson és munkatársai nem találtak egyetlen "őstehetséget" sem, aki erőfeszítések nélkül repült volna fel a csúcsra. És nem találtak egyetlen fölöslegesen gürcölő "güzüt" sem, aki sokkal keményebben dolgozott, mint bárki más, és mégsem sikerült eljutnia a legfelső szintig.

E vizsgálatok lényegében azt derítették ki: 10 000 óra gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki elismert profi lehessen. Ugyanezt mondja Daniel Levitin neurológus is e tárgyban írt könyvében. "Az ilyen jellegű kutatások révén kibontakozó kép azt mutatja, hogy 10 000 óra gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki mesteri szintre jusson és világklasszis legyen – lényegében bármiben!" Vizsgáltak zeneszerzőket, kosarasokat, regényírókat, jégkorcsolyázókat, zongoristákat, sakkozókat. És mindegyik kutatás hozzávetőlegesen ugyanazt a számot hozza ki végeredménynek: 10 000 óra. Vagyis 10 éven át heti 20 órás vagy napi 3 órás gyakorlás.

Gladwell könyvében felteszi a kérdést, vajon a 10 000 órás szabály a siker általános törvényszerűsége? Elmeséli az olyan nagyságok történeteit, mint Bill Gates és Steve Jobs. Most azonban inkább a Beatles történetét emelem ki. 1960-ban, amikor a Beatles még csak egy feltörekvő középiskolás rockbanda volt, meghívták őket Hamburgba. Később John Lennon így mesélt hamburgi bulijaikról:

"Egyre jobban játszottunk, és egyre magabiztosabbak lettünk. Egyszerűen nem tudtunk nem fejlődni, ha egyszer egész éjjeleket játszottunk végig. A hamburgiaknak nagyon kapóra jött, hogy külföldiek vagyunk. És mi egyre keményebben és keményebben küzdöttünk, beleadtunk apait-anyait, hogy végigcsináljuk.

Liverpoolban csak egyórás fellépéseink voltak. Lenyomtuk a legjobb számainkat, mindig és mindenhol ugyanazokat. Hamburgban naponta nyolc órán keresztül kellett szünet nélkül játszanunk, és muszáj volt változtatnunk a hozzáállásunkon."

Gladwell történetei olyan emberekről szólnak, akik különleges lehetőséget kaptak arra, hogy keményen dolgozhassanak, ők pedig megragadták a kínálkozó alkalmat. Olyan emberekről, akik a megfelelő korszakban történetesen éppen a megfelelő életkorban voltak. Így különleges erőfeszítéseiket nagyon magasra értékelte a társadalom és környezetük.

A rendkívül sikeres emberek sorsát látszólag az intelligencia, a tehetség alakítja, és az ambíció hajtja. Malcolm Gladwell ebben a könyvében bebizonyítja, a sikernek van egy másik oldala. A siker története ugyanis sokkal bonyolultabb és sokkal érdekesebb, mint azt első pillantásra gondolnánk. A szerző fejtegetésein keresztül közelebb kerülhetünk a kimagasló teljesítmények, a természetes és a nem egészen természetes  emberi szelekció megértéséhez.

Gladwell az igazán kiemelkedőkkel, a kivételesekkel foglalkozik könyvében, mindazonáltal a "hétköznapibb" siker megértését is segíti. Több tényezőre is rávilágít. A szerencse nem szerepel ezek között...