Halálra dolgozta magát a gyakornok, egy tragikus eset tanulságai

Egy héttel ezelőtt londoni albérletében holtan találtak egy 21 éves német banki gyakornokot. Annyit dolgozott, hogy belehalt. A tragikus eset több kérdést is felvet: Hol van a határ a karrierépítésben? Mi a munkaadó felelőssége?

Egy héttel ezelőtt londoni albérletében holtan találtak egy 21 éves német banki gyakornokot. Az eset bejárta a világsajtót, ugyanis az első – egyelőre még nem bizonyított - feltételezések szerint Moritz Erhardt “halálra dolgozta magát”. Az utolsó két hétben nyolc alkalommal is 24 órázott, halála előtt pedig zsinórban három éjszakát az irodában töltött. A tragikus eset több kérdést is felvet: Hol van a határ a karrierépítésben? Mi a munkaadó felelőssége? 

Magas fizetés, presztízs, csillogás, az elithez tartozás érzése, tanulás a legjobbaktól. Ilyen gondolatok fogalmazódnak meg közgazdász szakon tanuló egyetemisták tíz-, talán százezreiben világszerte, amikor a londoni City-re gondolnak, mint karrierlehetőségekre. Európa pénzügyi központjába bejutni egy álom beteljesedésével ér fel számukra. A legjobb pályázók komoly kiválasztási procedúra után kapnak lehetőséget. Először csak szakmai gyakorlatra.

Sikerült a terve a német Moritz Erhardtnak is, aki júniusban tízhetes nyári gyakorlatát kezdte el a tekintélyes Bank of America Merryll Lynch befektetési banknál. Aztán a szakmai gyakorlat augusztus derekán tragédiával végződött. A fiatalember albérletében összeesett és meghalt. Az eset ráirányította a figyelmet a londoni bankszektorban zajló konkurenciaharcra, a fiatalok (ön)kizsákmányolására.

Nonstop pörgés 10 héten át

A brit sajtó azonnal rárepült az esetre. Tudósításaikból kiderül, hogy a City gyakornokai között általános a 12-15 órás munkanap. Sőt, befektetési banki területen nem ritka a mágikus körhintaként (magic roundabout) leírt jelenség, amikor a munkatárs hajnalban taxival hazaérkezik az irodából, a taxis járó motorral vár rá, míg lezuhanyzik, átöltözik és már indul is vissza a munkahelyre. Azt mondják, 8-10 hétig ki lehet bírni az extrém munkatempót.

Hogy ez mennyire elvárás a munkaadó részéről, arról megoszlanak a vélemények. A legtöbben azt mondják, túlórázni kell, igaz, csak ésszerű keretek között.

Bentmaradni minden áron?

A fiatalokban azonban bizonyítási vágy működik, a konkurenciaharc pedig óriási. Miután belekóstolnak ebbe a világba, minden eszközzel bent akarnak maradni. És ahogy ez Moritz Erhardt példáján látszik, e célért hajlandóak a végkimerülésig dolgozni. Csáberő a magas fizetés is. Barátai állítása szerint Moritz havi 2700 fontot (körülbelül 1 millió forint) keresett, ami első fizetésnek, gyakornokként még Londonban is szép summa.

Közbe kell lépni a munkaadónak

Hogy lehet az ilyen eseteket megelőzni? Érdemes lenne  már a felsőoktatásban felkészíteni a fiatalokat az egészséges karrierépítésre akár életvezetési tanácsadó bevonásával. Ebbe beletartozik a jó időgazdálkodás, a stresszkezelés, a munka-magánélet egyensúlyának megteremtése. A fizetés és a kihívásokkal teli munka mellett ugyanis legalább olyan fontos a kikapcsolódás, a munkán kívüli társas kapcsolatok, a testmozgás.

A munka világában a megoldás kulcsa a munkaadó kezében van. Bármennyire is vonzó olyan munkatársakat a csapatban tudni, akik a csillagot is hajlandóak lehozni az égről, egy szint felett közbe kell lépni.

Néhány évvel ezelőtt beszéltem egy magyarországi banki felsővezetővel, aki elmondta, náluk hátrányos megítélés alá esik, aki 15-16 órát tölt az irodában. Ez ugyanis rossz időgazdálkodást jelent és egy idő után már úgysem hatékony a munka. Szerinte a legfontosabb reggel pihenten érkezni. Csak így előzhető meg a kiégés és tartható meg hosszú távon a munkavállaló.

Nem hiszem, hogy ez Magyarországon általános vélekedés lenne, ám a tehetséges dolgozók megtartása valahol itt kezdődik…

Karácsony Zoltán