Szinte észre sem vesszük, mégis dolgozunk

Az átlagos magyar coach budapesti, 42 éves, nő, közgazdász, pszichológus vagy tanár az eredeti végzettsége, 2,2 éve coachol, párhuzamosan három ügyfele van stb. Hát, mire befejezem a képzést, majdnem sikerül "beférkőzni" az átlagb

Az átlagos magyar coach budapesti, 42 éves, nő, közgazdász, pszichológus vagy tanár az eredeti végzettsége, 2,2 éve coachol, párhuzamosan három ügyfele van stb. Hát, mire befejezem a képzést, majdnem sikerül "beférkőzni" az átlagba, persze nem fogok még 2,2 éve coacholni, és örülök, ha a vizsgához szükséges ügyfeleket nem riasztom el. De a viccet félretéve, újabb alkalmunk adódott gyakorolni a business coach képzésen, méghozzá igen érdekes módon.

Most öten kerültünk egy csoportba, ahol mindenkinek külön feladata volt, a szerepek pedig minden körben cserélődtek. Így mindenki hozott egy-egy dilemmát, ami foglalkoztatja, a többiek pedig váltakozva megpróbálták kigyűjteni a tényeket, az érzelmeket, a szándékokat, a titkokat a másik mondandójából. A gyakorlat bár elsőre talán nem tűnik nagyon bonyolultnak, egyáltalán nem volt egyszerű, és újra hatalmas tapasztalat volt, hogy mennyire le lehet csupaszítani egy-egy történetet, különböző szemszögekből, mennyire nem könnyű a különböző összetevőket szétválasztani. A coachnak persze egyszemélyben mindezekre a tényezőkre együttesen kell figyelnie, de néha bizony azt sem könnyű eldönteni, hogy valami érzelem-e vagy sem, illetve ha van kimondott szándék, akkor mi is lehet a mögöttes titok... A feladat után megbeszéltük, hogy mire volt jó ez a gyakorlat és melyik megfigyelési pozíció volt a legnehezebb.

Abban maradtuk, hogy eleve a történet megosztása, egy személyes dilemma felvállalása mások előtt már új perspektívába helyezi a problémát. Nem könnyű kitartóan minden részletre (egymásra) odafigyelni (utóbbi gyakorlása a hétköznapokban is alighanem sok gondot, félreértést megelőzne). Abban pedig egyetértettünk, hogy a titkot - vagyis a mögöttes motivációkat - megtalálni a legnehezebb, ugyanakkor kimondásuk itt is igazi revelációt jelenthet, hiszen pont ezeket a dolgokat gyakran magunk előtt sem szívesen vállaljuk fel.

Az külön kihívás volt, hogy most szigorúan nem kérdezhettünk.

És végül idetenném azt a coaching definíciót, ami hozzám az egyik legközelebb állt: "A coach egy hegyi vezető, serpa, aki segít megmászni a csúcsot megszabott időben és elfogadható kockázattal. Sürgős esetben odadobja a mentőkötelet, de soha nem mászik helyetted. Nélküle az a veszély fenyeget, hogy elveszíted a motivációt, türelmedet, aztán az önbizalmadat és feladod." (Suchy-Nachlovsky)