A felnőtt-lét ketrece

Love by Milov

Budapesttől nem messze van egy hires köztéri óriásszobor, Alexander Milov alkotása. “Szerelem” a címe. Egy házaspár vásárolta meg és helyezte el egy domboldalon, hogy mindenki láthassa. A szobor egy férfit és egy nőt ábrázol, egymásnak háttal ülő testük vasszerkezetének börtönében két gyermek fordul egymás felé. Könnyen érthető, egyszerűségében szíven ütő szimbolika. Mindenki azonnal érti, aki élt már párkapcsolatban.

De mitől válunk kérlelhetetlenül felnőtté egy kapcsolatban?

Mikor és miért tűnik el a becézésre és gyöngédségre vágyó gyerek-énünk? Azt mondják, ahogyan az ember igazán időssé válik, lassan gyerek lesz megint. Testi mivoltában gyámolításra és segítségre szorul – éppen úgy,  mint életének első hónapjaiban. A dolgok pedig leegyszerűsödnek, ismét kevés is elég a boldogsághoz. Rácsodálkozni egy felreppenő madárra, örülni a csiklandozó napsütésnek,  és hamar türelmetlenné, követelőzővé válni az éhségtől és a fáradtságtól. A kettő között, a csecsemőkor és az aggkor között, ez a gyerek végig bennünk rejtőzködik.

A felnőtt-lét azt is jelenti, hogy a gyermeki sérülékenységet és egyszerűséget el kell rejtenünk a világ elől.

Ezért bonyolultak vagyunk - a vágyainkban, a megoldásainkban és a kapcsolatainkban is. A szerelem addig tart, amíg a világ elől magunkban elrejtett sérülékeny gyerek képes megszólítani a másikat.