Buborékban
- avagy: olyan a tartalmat kapsz, amilyet érdemelsz.
Nagyot ment nemrégiben a LinkedIn-en az a poszt, amelyben egy HR-szakember kifakadt az „önjelölt coach-ok és tanácsadók” marketinges nyomulásán, amit ő is kénytelen elviselni a hírfolyamában. Száznál is több kommentet kapott, többnyire helyeslőeket.
A kolléga felháborodása érthető, de persze kissé naiv is.
Hiszen a közösségi média természete ilyen.
Mi lettünk a kapuőrök. Pontosabban, mi tanítjuk az algoritmusokat, amelyek szűrik számunkra a tartalmat.
Vagyis mi tehetünk arról és azért, hogy mi van a saját filterbuborékunkban. Lehet ezen bosszankodni, de felesleges. Sokkal ésszerűbb tenni érte. Vagy még inkább: ellene.
A WRF 2018-as jelentésében van egy érdekes táblázat a munka világában hasznos készségek várható változásáról. Látható az előrejelzésben, hogy a kreativitás, az innovációs készség, az eredetiség egyre jönnek felfelé a listán. Vagyis mindaz, amit a hagyományosan a humanitás sajátosságainak tekintünk, amit -egyelőre- még nem tud a mesterséges inteligencia helyettesíteni.
Ezek a felkészültségek ugyanazok, amelyekre már ma is szükségünk van ahhoz, hogy a bennünket érő hatásokat alakítsunk. Mert a tanuló algoritmusok (ma még) nagyon is kijátszhatók, ezért a filterbuborékba csak az az ember szorul bele, aki nem elég kreatív, innovatív, eredeti és főleg kitartó: vagyis nem öntudatlan lúzer, hanem öntudatos user.
Másfelől, ismerjük el, az önépítés, a márkaépítés kemény munka.
A jól felépített és fenntartott láthatóság rengeteg időt és energiát igényel. Nem kell lebecsülni. Sőt.
A csinnadratta mögötti szakmai tartalom már egészen más kérdés. Annak megítéléséhez gondolkodni és mérlegelni kell, hiszen ilyen szolgáltatást (tanácsadást, coachingot) venni: befektetési döntés.
Vannak sokkal jobb italok a Coca Colánál, de mégsem szoktunk azon bosszankodni, hogy miért nem a bio nádcukorral dúsított házilag facsart citromlének jobb a sajtója. Aki nem szeret túl sokat dilemmázni, viszont szeret a tömeggel haladni és/vagy utálja a macerát, az úgyis kólát iszik. Pont az a jó, hogy van választás.
De hát mégis: ki és mi az igazi? Ki és mi a hamis ebben a nagy zajban?
Nos, ebben egész jól eligazít bennünket a kínai közmondás, amit John Adair új könyvében olvastam:
“A tigrisek nem hangoztatják magukról, hogy tigrisek.”
Kép forrása: Sam Smith, UK
Kérdezni lehet a tudatlanok bátorságával vagy a bölcsek nyugalmával is. Az idő múlásával törekszem az utóbbi felé. Konzultáns és coach vagyok, egyetemi oktató. És kutató, minden értelemben. Gyerekeket és felnőtteket nevelek: magamon gyakoroltam. www.mihalikjudit.net
