Versenytilalom – ha a munkavállaló titkolja, hogy hova megy

A versenytilalmi megállapodásokkal kapcsolatban rengeteg érdekes kérdés, élethelyzet felmerül, ezek nagy részével már biztosan minden HR-rel foglalkozó szakember találkozott. Ma egy olyan problémáról írok a versenytilalom kapcsán, am

A versenytilalmi megállapodásokkal kapcsolatban rengeteg érdekes kérdés, élethelyzet felmerül, ezek nagy részével már biztosan minden HR-rel foglalkozó szakember találkozott. Ma egy olyan problémáról írok a versenytilalom kapcsán, amiről kevesebb szó esik, de jó példa arra, hogy időnként a papíron hibátlannak tűnő megállapodások teljesen egyszerű és banális húzásokra nem tartalmaznak megoldást.

Mi történik, amikor megszűnik a munkaviszony?

A versenytilalmi megállapodásban a munkáltató általában fenntartja magának a jogot arra, hogy a munkaviszony megszűnésekor elállhasson a megállapodástól. Ez ideális esetben úgy néz ki, hogy a munkavállaló a távozásának közlésekor vagy az exit interjún elmondja, hogy hova megy, a munkáltató pedig eldönti, hogy a munkavállaló új munkáltatója vagy jövőbeli tevékenysége számára veszélyt jelent-e.

Ha nem, akkor eláll a megállapodástól, és persze az ellenértéket sem fizeti. Ha igen, akkor ragaszkodik a megállapodáshoz, és a munkavállaló vagy csak hónapokkal később tud kezdeni a konkurensnél vagy például a versenytárs kifizeti a kötbért vagy annak egy részét.

És ha nem mondja el a munkavállaló, hogy hova megy?

A munkáltató ott ül az exit interjún, egy remekbe szabott versenytilalmi megállapodással. Feleslegesen nyilván nem szeretne hónapokig versenytilalmi ellenértéket fizetni, csak ha tényleg tartania kell attól, hogy a munkavállaló konkurensnél helyezkedik el vagy konkurens tevékenységbe fog. A munkavállaló viszont rezzenéstelen arccal és joggal mondja, hogy a megállapodás nem kötelezi őt arra, hogy elmondja, hogy hova megy. Ha fél a munkáltató, akkor fizessen. Ha nem fél, és nem akar fizetni, akkor álljon el a versenytilalomtól, és vállalja a kockázatot.

Érdekes kérdés, hogy versenytilalmi megállapodásban hogy lehet előre kivédeni az ilyen helyzetet. Adja magát az ötlet, hogy a munkáltató arra is kötbért kössön ki, ha a munkavállaló nem hajlandó tájékoztatni őt a jövőbeli terveiről. A Kúria azonban egy tavaly közzétett döntésében megerősítette azt, hogy a tájékoztatási kötelezettség megszegésére önmagában nem lehet érvényesen kötbért kikötni. Ennek az az oka, hogy a kötbér kikötésének lehetőségét a Munka Törvénykönyve arra az esetre biztosítja, ha a volt munkavállaló konkurens tevékenységet folytat, munkavállalókat, ügyfeleket csábít át, versenytárnak dolgozik, tehát a volt munkáltatója gazdasági érdekét legalább is veszélyezteti. Az, hogy nem mondja el, hogy hova megy, az csak egy mellékkötelezettség megszegése, amiért nem járhat kötbér.

Lehetne vitatkozni arról, hogy jogi szempontból a Kúriának igaza van-e. Anélkül, hogy ezzel untatnám a HR-es kollégákat, a gyakorlati szempontokra koncentrálok. Ha a munkavállaló nem mondja el, hogy mit fog csinálni, de végül nem is megy konkurenshez, nem is alapít konkurens céget, azaz nem szegi meg a megállapodást, akkor a munkáltatónak nem annyira fáj, hogy csak a munkavállaló hallgatása miatt nem jár neki kötbér.

Ha viszont a munkavállaló nem árulja el, esetleg félrevezeti a munkáltatót a terveivel kapcsolatban, a munkáltató eláll a megállapodástól, a munkavállaló pedig az eredeti tilalmi időn belül mégis megszegi a konkurenciatilalmat, erre a komplexebb esetre szerintem már érvényesen kiköthető kötbér, hiszen ilyenkor a versenytilalom lényegét képező kötelezettségét szegi meg a munkavállaló.

Jövő héten folytatom...