Hétköznapi mobbing és diszkrimináció a munkahelyen

Az utóbbi hónapokban „divatos”, bár valójában örökzöld témáról fogok írni az alábbiakban, a munkajogász szemével. Bár a multinacionális cégeknél jellemzően létezik egy etikai szabályzat, amely tiltja a mobbingot és a diszkr

Az utóbbi hónapokban „divatos”, bár valójában örökzöld témáról fogok írni az alábbiakban, a munkajogász szemével. Bár a multinacionális cégeknél jellemzően létezik egy etikai szabályzat, amely tiltja a mobbingot és a diszkriminációt, mégis úgy látom, hogy a mindennapi munkában kevés figyelem terelődik a fenti témákra.

A praxisomban a számomra legmegdöbbentőbb eset néhány évvel ezelőtt történt, amikor egy női HR vezető ügyfelem azt mesélte, hogy ő már „megszokta”, „fel sem veszi”, ha a gyári munkások (akik felett egyébként részben munkáltatói jogokat gyakorol…), utána fütyülnek, ugyanis „erre a munkakörre úgysem lehet más embereket találni.”

A történet azért megdöbbentő, mert az említett hölgy ugyan vezetőként dönthet úgy, hogy a zaklatás ezen formája nem érdekli, nem zavarja, de az ugyanannál a cégnél dolgozó más női munkavállalóknak már nincs választásuk, el kell viselniük férfi kollégáik zaklatását.

A fenti helyzet jogász szemmel azért is érdekes, mert sem az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, sem a bíróságot nem fogja érdekelni a munkaerőhiány, ha az adott cégnél a női munkatársakat zaklatják.

A fentiek miatt nem jó stratégia – még a munkaerőhiány közepette sem – a zaklatásos ügyek elkenése, ehelyett az ilyen esetek szigorú nyomon követése, szabályozása és szankcionálása ajánlott.

Sajnos meglepően gyakoriak a fentiekhez hasonló ügyek. Sokszor a munkavállalói kollektíva vagy a munkáltató olyan magatartása vagy mulasztása is mobbingnak vagy diszkriminációnak minősülhet, amelyet elsőre nem gondolnánk annak.

 

Néhány példa a gyakorlatból:

• A női munkavállalót a női főnöke folyamatosan „mikromanageli”, azt a látszatot keltve, hogy feladatai elvégzésére alkalmatlan.
• A vegán munkavállaló ebédidőben rendszeres megjegyzéseket kap a kollégáitól világnézetével, életmódjával kapcsolatban.
• A szintén vegán munkavállaló részére a munkáltató húsos ebédet akar biztosítani, arra hivatkozva, hogy a „többi munkavállaló is azt kapja”.

(A veganizmussal, vegetarianimussal, ételallergiával kapcsolatos esetek száma egyébként igen számos, pl. rendszeresen előfordul, hogy a céges rendezvényeken ezekre az igényekre nem gondolnak, azokra egyszerű „különcségként” tekintenek.)

Az „igen gyakori” kategóriába tartozik a munkavállaló zaklatása női mivolta miatt. Multinacionális környezetben szerencsére ez az általános magyarországi helyzethez képest némileg ritkább, de még mindig elég gyakori.

A mobbing és a zaklatás között a jogi különbség az, hogy a zaklatásnak a diszkrimináció egy súlyos formáját tekintjük, azaz a zaklatott személynek rendelkeznie kell egy, a törvényben felsorolt védett tulajdonsággal. A mobbing pedig olyan zaklató magatartás, amelynek alapja nem a zaklatott személy védett tulajdonsága. Azaz például ha egy vegánt „szekálnak”, az zaklatás lesz, ha egy „különc” munkavállalót, az „mobbing”.

Egy minapi eset alapján egy munkavállaló azért kapott felmondást (!), mert szóvá tette, hogy őt egyedül a csapatból a kollégái nem hívták el ebédelni. Azon túl, hogy ez a felmondási indokolás sajátosnak nevezhető, a mobbing az érintett munkavállaló sérelmére valószínűleg megállapítható. Egy nagyvállalatnál a lehető legkülönbözőbb emberek dolgoznak. Különböző világnézetek, különböző szokások, különböző lelki és testi egészségi állapotok keverednek. Legyünk türelmesek, toleránsak egymással, és a HR részéről az egyik igen fontos feladat ennek a toleranciának a biztosítása.

Ha nem figyelünk a fentiekre, azzal az egyik legrosszabbat tesszük a cégünkkel. Senki sem akar ugyanis azzal a hírekben szerepelni, hogy munkatársukat diszkriminálták vagy zaklatták.

1. Fodor T. Gábor

A Ferencz, Fodor T., Kun & Partners Ügyvédi Társulás munkajogásza

A Personal Hungary munkajogi és munkaügyi szakértője