Egy igazi támogatót keresünk...(1)

Nagyon egyszerű, lényegre törő hirdetést olvastam. Alig pár kritériumnak kellett megfelelni, azt is szűkszavúan fogalmazta meg a cég. Annyit tudtam, valami biztosító társaság. Hát jó, abban jó vagyok. Elmentem az első interjú

Nagyon egyszerű, lényegre törő hirdetést olvastam. Alig pár kritériumnak kellett megfelelni, azt is szűkszavúan fogalmazta meg a cég. Annyit tudtam, valami biztosító társaság. Hát jó, abban jó vagyok.

Elmentem az első interjúra, ahol egy nagyon szimpatikus emberrel találkoztam. Úgy negyven lehetett, és azonos volt a csillagjegyünk, ezt hamar kiderítette. Megállapítottuk, hogy szerencsés csillagzat alatt születtünk, és ez milyen jó, de azért erről a házastársunknak is van véleménye. Persze nem bírtam ki, hogy meg ne jegyezzem, a születési csillagjegy, amit az emberek többsége kőbe vésett stigmaként kezel semmit nem jelent. Ettől elbizonytalanodott, és hamar megbántam a szólást. Tudja ő jobban, és többet, az a biztos. Mindjárt az elején leszögezte, ne tárgyaljunk, mert az olyan hivatalos, azt nem szereti. Rendben, gondoltam, ne hívjuk annak ami, attól ez még az, ami… én beszélgetni a barátaimmal szoktam és családommal. Ha szeretne ebbe a csoportba tartozni – persze csak a baráti körhöz van esélye – akkor minimum most azonnal írjunk munkaszerződést, és előre kérek készpénzben egy zsák fizetést.

Minden tökéletes volt! Fesztelen, valóban mentes minden formalitástól a magázódást leszámítva. Érdekes, hogy mennyire nem tudnak az emberek magázódva fesztelenül beszélni. Én imádok magázódni. Azzal pont meg tudom tartani azt a távolságot, ami kell egy ilyen helyzetben. Mivel nekem kellett volna felajánlani és nem tettem, ezért maradtunk az „Ön-nél, és a Magánál.” A beszélgetés vége felé sikerült kibillentenem öltöny-nyakkendős fesztelenségéből, mikor megkérdezte milyen szakmai képzéseken jártam az elmúlt egy évben, és milyen szakmai könyveket olvastam. Felsoroltam. Erre elengedte magát, fellélegzett és enyhén a jegyzeteire hajolva kiengedte izmait.

Ne haragudjon, muszáj megjegyeznem, hogy maga az első a sok tíz meghallgatott közül, aki olvas és képzi magát szakmailag. Nagy öröm ez számomra, nagyra értékeljük a naprakész szakembereket.

Hát még nekem mekkora élmény, hogy értékeli…gondoltam, és mélyeket bólogattam egyetértésemben.

A munkáról sokkal többet nem árult el, mint a szűkszavú hirdetés, mert lesz még erre alkalom a következő találkozókor, ami két napos előadás sorozat lesz. Itt mindent megtud a cégről, így azt is, hogy eldöntheti, tud-e azonosulni a szemléletünkkel.

Itt már gyanús volt, hogy valami olyan ez, amit az emberek nagy része kidob magából, ha erre külön felhívja a figyelmet. De mindegy, mindentől függetlenül repkedve jöttem el, itt a tuti állás, és még a leendő kollega is szimpatikus.

folyt.köv. a második fordulóval...